Névadás

Ráadásul anyukámat is így hívják, ezért a mai napig én vagyok a kis Judit, ő meg a nagy. Gyerekként nagyon szerettem volna, ha az én utónevem is hangzatos lenne, mint a filmekben, vagy a sorozatokban. Emlékszem, a kedvencem a Chardonnay volt. Egyszer, amikor megkérdeztem anyukámat, hogy miért éppen az ő keresztnevét kaptam, akkor elmesélte, hogy a nagypapám nagyon szerette volna, ha az unokái közül legalább az egyikük a lánya után kapná a nevét, így lettem Judit.

Bár a történet nem egy hatalmas sztori, de nekem annyira megtetszett, hogy végül amikor felnőttem, nem változtattam nevet. Aminek természetesen annak ellenére örülök, hogy az eddigi munkahelyeimen rajtam kívül mindig dolgozott más Judit is. Magyarországon egyébként nincs szabad névválasztás, amelyet abszolút jó dolognak tartok, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy ezekkel a nagyon extrém nevekkel akár mellé is lőhet a szülő, akkor pedig nem különleges lesz, hanem furcsa. Másrészt a külföldi neveket a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően kell használni, amely szerintem nagyon nem hangzik jól egy Sharon esetében, amelyet mi például Seronként írunk. Aztán ilyenkor mindig nagyon örülök, hogy nem lett olyan pazar nevem, mint Lászlók Sardoné...