Kitartásáért, áldozatos munkájáért jutalmazták Nemti orvosát

– Már gyerekkorában is háziorvosi pályára készült?

– Ezt kellene mondanom, hogy kerek legyen a történet, de az nem lenne teljesen igaz. Az iskolában mindig érdekeltek az olyan biológiai tárgyak, mint az állattan, a növénytan és az egészségtan. Az orvosi pálya mellett az érettségit követően döntöttem. Mivel édesanyám elég sokat betegeskedett abban az időben, szerettem volna én is hozzájárulni a gyógyulásához.

Rangos elismerés

Dr. Pilmayer Nándor díszpolgári címet vehetett át a Szent Mihály-napi főzőversenyen és búcsún Nemti polgármesterétől, Széll Istvánnétól. A rendezvényen Becsó Zsolt és dr. Becsó Károly országgyűlési képviselők, valamint Skuczi Nándor megyei közgyűlési elnök is megjelentek. Az elismeréssel kapcsolatban a doktor elmondta: nagy boldogságot jelentett számára, amikor megtudta, hogy neki ítélték a rangos kinevezést. Az esett neki a legjobban, hogy észrevették, kitart a települések mellett, a munkájára ilyen hosszú idő óta sem érkezik panasz, a páciensek megbecsülik azt.

– Budapesten élt mielőtt a palócok földjén kezdett el gyógyítani. Emlékszik a legelső élményeire?

– Emlékszem, amikor először a környékre érkeztem és leszálltam a vonatról. Azzal fogadtak, hogy tele van a rendelő, nincs orvos, úgyhogy legyek szíves elkezdeni a rendelést. Ez 1965. november 3-án történt, ami azt jelenti, hogy ennek már lassan ötvenhárom éve. Soha nem fogom elfelejteni, hogy előbb láttam a munkahelyem, mint a szállásom.

– Mi volt a több mint fél évszázados pályafutása legemlékezetesebb pillanata?

– Számomra minden nap egyforma, az első év pont olyan, mint az utolsó. Nagyon szeretem ezt a szakmát, ezért minden nap érdekes. Talán egy izgalmasabb esetet tudnék kiemelni. Egyszer egy eltitkolt szülést kellett levezetnem a háznál, ahová azért hívott ki egy férfi a feleségéhez, mert fájt a hasa. Amikor kiértem akkor láttam, hogy valójában egy megindult szüléshez érkeztem.

– Végig Nógrád megyében praktizált?

– Körülbelül a praxisom félidejénél volt egy törés, ugyanis három évig hivatalos kiküldetés keretén belül Algériában tevékenykedtem, mint orvos. Ez úgy történt, hogy abban az időben az egészségügyi közlönyben hirdette a minisztérium, hogy bányaorvosokat keresnek francia nyelvtudással. Pont megfeleltem ennek a követelménynek, hiszen a ménkesi bányának én voltam az orvosa, ezáltal az akkori titulusom szerint bányaüzemi körzeti orvos voltam. Így kerülhettem ki falusi orvosként néhány évre az észak-afrikai államba, ahonnan ide tértem vissza.

– Miért ide tért vissza? Ilyen szakmai hátérrel nem lett volna több lehetősége egy nagyvárosban?

– Részben azért, mert a kiküldetésnek az volt a feltétele, hogy azon a településen folytassam a munkámat, ahol külföld előtt abbahagytam. Később elmehettem volna, de nagyon megszerettem ezt a tájat és az itt élő embereket. Elég csak körülnézni, hogy milyen gyönyörű ez a vidék, úgy gondolom, hogy ezt nem lehet nem szeretni. A Mátra erdői és a palócok kedvessége és barátságossága mind idekötöttek.