Nógrádban rendezték meg Európa legkisebb művészeti fesztiválját

Így történt ez a minap is, amikor a folytonosság, a hagyományok őrzése jegyében ismét összejöttek a vendégcsalogató helyszínen különböző művészeti ágak képviselői, kedvelői. A program Kőhalmi Ákos szabadtéri kiállításának megnyitásával kezdődött. A győri származású, textilipari szakközépiskolát, illetve tanítóképző főiskolát végzett, majd Németországban képzőművész szakos diplomát szerzett tanár, jelenleg Gödöllőn él és dolgozik. Kuriózum, hogy felesége salgótarjáni gyökerekkel rendelkezik. A kreatív alkotónak – aki szívesen formálja saját ízlése szerint a környezetét, például áttervezi zenekazettáinak borítóit – volt már tárlata budapesti, gödöllői, németországi galériákban, jelent meg általa illusztrált mesekönyv. A rónafalui udvaron kiállított, nagy műgonddal, aprólékos részletezéssel készült grafikáit, szürrealisztikus portréit Kőhalmi Ákos maga mutatta be illetve kommentálta.

A képzőművészeti bemutató – s minden más műsorszám után – a zene következett, amennyiben a megyeszékhelyi Gressai Lóránt Lujza – aki nem mellesleg, tovább őrizve felmenőitől örökölt tehetségét, a birtokolt tradíciókat ugyancsak fest és rajzol, de tánc- és bábjátékkal is foglalkozik – fuvolán játszott el egy szép etűdöt, emelve a délután, az este kellemes, lírai hangulatát. Kőrössi P. József a partiumi származású, évek óta Márkházán élő író, költő, könyvkiadással is foglalkozó szerkesztő olvasta fel legújabb, egy családi sztorit eredeti felfogásban feldolgozott és elmesélt novelláját.

A szerző egyébként ezt a társaságot idén tavasszal meghívta szülővárosába Nagyváradra, ahol bemutatta a magyarországi látogatóknak a történelmi értékekben gazdag – Szent László porhüvelyét is őrző, püspöki székhelyű bihari – város irodalmi emlékhelyeit, a huszadik század eleji Holnap szerkesztőit – Ady Endrét, Babits Mihály, Balázs Bélát, Dutka Ákost, Emőd Tamást, Juhász Gyulát és Miklós Jutkát – idéző helyszíneit, a patinás, szép épületeit, a feltárás alatt álló egykori erődítményszerű vár históriáját, ásatási leleteit. S nem utolsósorban megkóstoltatott velük számos helyi gasztronómiai specialitást.

Paróczai Csaba limerick verseiből

A speciális formájú, francia–ír származású, csipkelődő tartalmú verses műfajt a salgótarjáni költő is műveli. A helyi témájú, megjelenésre váró gyűjteményéből: „Meseszép városunk Starján, /nincs néki párja az ég alján. /Itt éljük életünk, /Itt zeng az énekünk…/Csöndben. Így senkit se zavar tán.” A másik vers: „Azzal jött tegnap át az Erik, /sakkban őt soha meg nem verik. /Ó, az a megnyitás! /Izgalmas, nem vitás…/ Csak kár, hogy otthon meg átverik.”

A rónai kilátóban, a lenyugvó nap fényében Paróczai Csaba salgótarjáni költő, tollforgató olvasta fel a limerick műfajában készült néhány írását. A kötött formájú, ötsoros, aabba rímképletű, egy nevet tartalmazó, általában jambikus ritmusú versformát, mondhatni kocsmadalt a 18. században a Franciaországból visszatért ír utazók vitték a brit szigetekre. Névadójának a Limerick nevű város tekinthető. E rövid versek játékos, csipkelődő jellegűek, pajkos, nem ritkán vaskos, erotikus tartalmúak. Ilyenek Paróczai Csaba Tarjáni Satyricon, avagy Satarjanikon címmel csokorba szedett, nagy tetszéssel fogadott művei is.

A szertartásszerű vacsora után a jelenlévők által készített filmeket tekinthettek meg a résztvevők. Dr. Imre István vizslási háziorvos – aki a rendszerváltáskor ugyancsak Erdélyből érkezett Magyarországra – Marosvásárhelyről, illetve Moszkváról mutatott be felvételeket. Az orosz fővárosban nemrégiben tett látogatásának élményei a történelmi múltú metropolisz közismert világi és egyházi értékei mellett az arculatában az elmúlt években bekövetkezett változásokat is érzékeltették. Gedeon Hajnalka képzőművész, a megyeszékhelyi Bolyai János Gimnázium rajzpedagógusa fényjátékokat vetített a házfalra diaporáma-változatban, majd a művészeti találkozónak helyt adó Kovács Bodor Sándor mutatta be a fentebb említett nagyváradi kirándulás emlékeit megörökítő filmjét.

A rendezvényre várták Nagy Pál Salgótarjánban született, 1956 óta Párizsban élő 84 éves, József Attila-díjas írót, költőt, irodalomtörténészt, a Magyar Műhely egyik alapító szerkesztőjét is, aki azonban ezúttal nem tudott hazautazni. Így is megemlíttetett, hogy az első Rónai Anziksz egyik kezdeményezője, patrónusa volt és több alkalommal is főszerepet vállalt a programban.