Mozgáskorlátozottak munkája: a keresés sem akadálymentes

A foglalkoztatók nagy része nem nyit a megváltozott munkaképességű álláskeresők felé, mondván: nincs a személyükhöz illő feladat, vagy nem tudják biztosítani a megfelelő munkakörnyezetet. Ebből adódóan sokszor ütköznek akadályba azok, akik elhelyezkednének a munkaerőpiacon.

A salgótarjáni Tótok Csilla az óvodában még balettozott, majd nyolcéves korában egy máig ismeretlen betegség megváltoztatta az életét. Először a csuklójában kezdett gyengeséget érezni, ami a jobb karjára és a bal lábára is átterjedt. Az izmai rövid időn belül kőkeménnyé váltak, s a mozdulatlanság átvette a teste feletti uralmat. Éveken át gyógyszerekkel és terápiákkal próbálkoztak, hiába.

– Reménykedtem a végleges gyógyulásban, ám a visszaesések lelkileg összetörtek. Azt kérdeztem: vajon Isten miért küldte az életembe ezt a „stoptáblát”? Sokáig tartott az elfogadás, de már jól érzem magam a bőrömben. Elektromos tolókocsi nélkül azonban nem tudnék kimozdulni a lakásból… – mondta.

Csilla három éve elvégezte a főiskolát, azóta állást keresett. A MESE jóvoltából Csilla azonban szeptembertől az infokommunikációs program egyik mentora lesz. E munka fontos számára, mert ezzel sorstársainak nyújthat segítséget. A mozgás, az Istenbe vetett hit, a pozitív hozzáállás és a közösségi élet sokat jelent a javulásban.

Uramecz János, a Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete (MESE) elnöke lapunknak elmondta: a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését a kormány több programmal is igyekszik segíteni. Ezek célja, hogy a megváltozott jogszabályi környezetnek megfelelő munkaerőpiaci programokkal és szolgáltatásokkal segítsék az érintettek foglalkozási rehabilitációját és ösztönözzék a munkáltatókat a célcsoport tagjainak foglalkoztatására.

– E programok jó célt szolgálnak, ám sokkal nagyobb összhangot kellene kialakítani közöttük, ugyanis sokszor a szakmabeliek sem értesülnek megfelelően a létezésükről. Emellett a munkaadó és a megváltozott munkaképességű álláskeresők sincsenek tisztában azzal, hogy milyen lehetőségeik vannak a közös munkára – tette hozzá.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége több mint 700 millió forintot nyert „Korlátok nélkül” programjának megvalósítására, amelynek megyei koordinálásáért a MESE felel.

– A projekten belül országosan hatszáz, megyénként harminc mozgáskorlátozott személynek tudunk majd segítséget nyújtani az infokommunikációs akadálymentesítésben és az önrendelkező élet megteremtésében. Ezzel a munkába való visszailleszkedést is elősegíthetjük – mondta Uramecz János.

Hozzátette: első lépésként az érintettnek kell elfogadnia önmagát, de a társadalmat is meg kell tanítani a fogyatékkal élők befogadására. Fontos érzékeltetni, hogy ők is hasznos tagjai világunknak.

A legnehezebb a súlyos sérültek visszatérése a munkaerőpiacra, ugyanis kevés hivatali rendszernek sikerült eddig felkészülnie egy fogyatékkal élő foglalkoztatására. Nógrád egyike azon megyéknek, ahol a legkevesebb a rehabilitált akkreditációs munkahelyek száma. Ám akadnak kivételek: a kazári Axamo Ruházati Kft. például többtucatnyi megváltozott munkaképességűnek biztosít állást, míg a MESE is több mint tíz főt foglalkoztat.

Az elnök szerint fontos lenne, hogy a megyében minél több fogyatékosbarát munkahely is létesüljön, hiszen e cím elnyerésével népszerűsíthetik a sérültekre való odafigyelés fontosságát. Már kormányrendeletek is próbálják ösztönözni a munkáltatókat a megváltozott munkaképességűek alkalmazására. Törvény írja elő, hogy a munkaadóknak húsz foglalkoztatott után megváltozott munkaképességű embert is kell alkalmazniuk, máskülönben fejenként közel egymillió forint adó terheli őket. Sokan azonban ennek ellenére sem hajlandóak fogyatékossággal élő munkavállalóval dolgozni.

Az egyesület a munkaügyi központtal együttműködve próbál megoldásokat találni a munkát keresőknek, de a különféle programokat is mindig figyelmükbe ajánlják.

Kiemelt fotó: Nógrádban a legkevesebb a rehabilitált akkreditációs munkahelyek száma, Fotók: Hüvösi Csaba/N.M.H.