Többezer új lakója van az Ipolynak – most megtudhatják, kik azok!

Többezernyi, Gödöllőn szaporított márnát engedtek szabadon szerdán Pösténypusztán. Kapás Imre, a HENOSZ ügyvezető elnöke elmondta: a haltelepítés története a bős–nagymarosi vízlépcső építésére vezethető vissza, hogy az Ipoly hosszában sajnos már nem átjárható a halak számára.

A márna megnyúlt, hengeres testű hal, amelynek a feje fölülről és a farokrésze oldalról enyhén lapított. Több elnevezése is ismert, úgymint a brána, a harcsaponty, a martikeszeg, a merenne, a nagymarci. Európai elterjedésű, gazdaságilag is jelentős, halászati és horgászati módszerekkel egyaránt jól fogható faj. A duzzasztott folyószakaszokon ritkul az állománya, s emiatt a sebezhető fajok közé tartozik. Európában a Pireneusoktól a Dnyeper vízgyűjtőjéig megtalálható, Magyarországon is őshonos. Elsősorban gyors vizű folyók lakója: homokos, kavicsos, márgás, agyagos fenéken érzi jól magát. Főleg folyóvízi halként ismert, de előfordul a Balatonban is. Két éve óriási halbio­lógiai szenzáció volt a Körösök vízrendszerében előforduló bihari márna felfedezése.

– Ezelőtt a halak szaporodásának természetes módja az volt, hogy tavasszal feljöttek a folyón ívni, majd annak rendje és módja szerint benépesítették kishalakkal az Ipolyt – tette hozzá a szakember.

Az 1990-es évek előtt tehát még mindenféle, az Ipolyra jellemző folyóvízi halfaj – közöttük a márna, a paduc, a szilvaorrú keszeg – is szaporodott itt. Ám az ember ezt megbolygatta, azóta a természetes szaporodás megszakadt.

– A gödöllői Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékével együttműködve az Ipoly Szakbizottság kora tavasszal idén is lehalászta az anyahalakat, az ivaranyaggal pedig mesterségesen szaporítottak márnákat Gödöllőn – mondta a Nógrád Megyei Hírlap kérdésére Kapás Imre.

A Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége a márnák egy részét már néhány héttel ezelőtt – két-három centiméteresen – elhozta, míg a másik felét pedig szerdán telepítették Pösténypusztán. Ezek a példányok már a duplájára megnőttek, de még mindig zsenge ivadékoknak számítanak.

– Ez egy kísérlet, hiszen a pici halakból sok elpusztul, mintegy kilencven százalékuk elkallódik. Azonban majd kiderül: mit jelent az Ipoly számára, ha a hozzá tartozó őshonos halakat ilyen módon próbáljuk meg visszahelyezni a saját közegükbe.

Kapás Imre hangsúlyozta: nem közvetlenül a folyóba helyezték a halakat, mert így sokkal nagyobb a kopoltyúsok életben maradásának az esélye. Az Ipolyba ömlő patakok védettebb környezetet jelentenek a kis halaknak. Nincs erős sodrás, és a ragadozó halak száma is csekély, nem fenyegeti különösebb veszély a kicsi márnákat.

Az elnök reményei szerint sok betelepített példány horgászható méretűvé nő, így növekedhet az Ipolyban őshonos halak populációja is. Amennyiben a márnatelepítés sikeres lesz, jövőre más halfajok – például a paduc – betelepítésével is hasonló módon próbálkoznak a szakemberek.

Kiemelt fotó: Szécsény közelében, Pösténypusztánál engedték a Ménes- és a Szakali-patak vizébe a márna­ivadékokat

Fotó: Hüvösi Csaba/Nógrád Megyei Hírlap