Piroskát válthatná Desiro, de nem sok rá az esély

Amikor felvetődött a Budapest és Esztergom közötti vasútvonal villamosítási terve, gyorsan szóba került, hogy az itt közlekedő, mostanában felszabaduló, az elővárosi forgalomban jelentős szerepet játszó, piros színű Desiro típusú szerelvényeket hol hasznosítsák a jövőben. Hamar felmerült, hogy közülük néhány ide, Nyugat-Nógrádba kerülhetne, és ezáltal esetleg a korábban megszüntetett budapesti sebesvonat újraindítását is kezdeményezhetnék. A szép elképzelésekből azonban nem lett semmi.

Nem tervezik a pályaszakaszt

A témában megkerestük a Magyar Államvasutak Zrt. kommunikációs igazgató­ságát, ahol azt a választ

kaptuk, hogy a Desiro motorvonatok felhasználása terén jelentősebb változás legkorábban a Budapest-Esztergom vasútvonal teljes villamosításának befejezése után, még ebben az évben várható, ám a járműkoncepció alapján a felszabaduló szerelvények nem Nógrádba, hanem az elővárosi közlekedés szolgálatába kerülnek, illetve Székesfehérvár és Tapolca között szállítják majd az utasokat. A Drégelypalánk–Ipolyság pályaszakasz újjáépítését pedig a vasúttársaság fejlesztési tervei 2020-ig bezáróan nem tartalmazzák.

– Úgy tűnik, ez a mi vidékünk valóban kikerült a fővárosi illetékesek látóköréből – hangsúlyozta Dobrocsi Lénárd. – A csak „piroska” gúnynévvel illetett, elavult és egyáltalán nem komfortos Bz motorvonatokat tökéletesen kiválthatná a jóval korszerűbb és kényelmesebb Desiro. Ezzel a fejlesztéssel pedig biztosan az utazóközönség jelentős része visszaszokna a vasúti közlekedésre. Ám a hozzám eljutott információk szerint felsőbb szinteken nem támogatják az ötletet, mi több, egyes szakpolitikusi álláspontok szerint a Balassagyarmat–Aszód vonal műszaki jellemzői, utasforgalmi mennyisége és a menetrendi kínálata sem teszi indokolttá a nagyobb sebességre alkalmas, tágasabb Desiro motorvonatok áthelyezését. Ennek azért némileg ellentmond, hogy a közelmúltban több alkalommal haladt különjáratként ezen a „műszakilag alkalmatlan” szakaszon Desiro, tehát számomra elfogadhatlan ez az érvelés. Hozzá­teszem, nem kellene olyan sok pénzt mozgósítani az adott fejlesztések, például síncserék kivitelezéséhez.

A másik téma, ami miatt az önkormányzati képviselő felemelte a szavát, a Drégelypalánk és Ipolyság közötti, több mint ötven évvel ezelőtt felszedett szakasz sorsa.

– Még 1999-ben kötött elvi megállapodást a két akkori miniszterelnök, Orbán Viktor és Mikuláš Dzurinda, hogy újjáépítik a két országot összekötő vasútvonalat – folytatta a balassagyarmati városatya. – Természetesen ez is meghiúsult, mára gaz nőtte be a töltést. A szlovák oldalon készült kimutatások alapján egyértelmű, hogy hosszabb távon komoly hasznot termelhetne, ha itt beindulna a forgalom. A teherszállítás hozhatna eredményeket, mind kelet-nyugati, mind észak-déli irányban, lendítő erővel hatva a térség gazdaságára, a bevételt pedig a személyszállítási üzletágra is bátran fordíthatnák, mondjuk a turizmus érdekében. A közelmúltban Ladislav Krajčík, a szlovák vasúttársaság nemzetközi forgalmi igazgatója mondta, ha belát­ható időn belül megépülne a 6,4 kilométeres szakasz, az mindenképpen előnyös lehetne mindkét fél számára. Magyar oldalon viszont úgy tűnik, ez a szándék messzemenően hiányzik, holott megítélésem szerint mintegy két­száz­millió forintos korszerűsítéssel megoldható lenne a nyugat-nógrádi vasút megfelelő mértékű fejlesztése, szemben az évente jelenleg a karbantartásra fordított tizenhat-húsz­ milliós összeggel, ami a 224 kilométeres vonalhosszúságot tekintve elenyésző arány.