A hét embere

2018.03.26. 19:48

Balassitól Balassiig ível a díjazott életútja

Páratlan az emlékezőtehetsége. Bárhol és bármikor képes a magyar irodalom aranykorainak kiemelkedő alakjaitól és műveiből idézni. Dr. Szabó András irodalomtörténész-előadóművész, Balassagyarmat legújabb díszpolgára élete, pályája az Ipoly-parti városból indult, és rendszeresen visszakanyarodik ide, hiszen, mint mondja, a szülő­föld folyamatosan utána­nyúl az embernek.

Hegedűs Henrik

– Mostanában gyakrabban láthatjuk itthon előadni.

– Igen, két éve a Szent Imre-napok keretében tartottam előadást a diákoknak a magyar irodalom kezdeteiről, tavaly decemberben pedig a Helytörténeti Gyűjtemény meghívására látogattam haza, akkor az ifjúkoromról, balassagyarmati kötődéseimről és Balassi, illetve Rimay költészetéről meséltem. Ezután következett január 29., Civitas Fortissima napja, a díszpolgári cím átvétele, ami hatalmas megtiszteltetés számomra, mert ilyen formán is édesapám, dr. Szabó Károly nyomdokaiba léphettem, hiszen ő huszonöt esztendeje kapta meg ugyanezt a ki­tüntetést.

Díjak sorozata jelzi az elismerést

Az 1953. január 28-án született dr. Szabó András közel öt évtizedes irodalmi ismeretterjesztő pályafutását végig­követték a különböző díjak, elismerések. Már tizennyolc éves korában megkapta a legtisztább beszédű magyaroknak járó Kazinczy-díjat, és alig töltötte be a harmincat, amikor Radnóti-díjjal ismerték el tevékenységét. Balassi Bálint születésének 450. évfordulóján, 2004-ben Balassi-emlékérmet vehetett át, míg 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. A doktori címét Jókai, Mikszáth, Móricz és Krúdy idilltípusainak összehasonlításából 1986-ban megszerző irodalomtörténészt szűkebb szülő­földje 2006-ban Madách-díj­jal köszöntötte, a magyarság szolgálatában betöltött kiemelkedő szerepéért pedig Teleki Pál-érdemrend lett a jutalma. Jelenleg az utolsó simításokat végzi legújabb kötetének, elbeszélésgyűjteményének kéziratán.

– Gyermekkora élményei máig meghatározóak, ezt sosem felejti el megemlíteni.

– A Luther utcában nőttem fel. A régi polgári otthonokkal körbeölelt városrész, a fölé tornyosuló evangélikus templommal még ma is olyan tökéllyel árasztja magából a múlt hamisítatlan levegőjét, mint annak idején, az ötvenes-hatvanas években, amikor felcseperedtem. Szüleim a Balassi Bálint Gimnázium tisztelt és megbecsült oktatói nemzedékéhez tartoztak, ráadásul édesanyám, dr. Szabó Károlyné volt az osztályfőnököm, édesapám a magyartanárom. Nem beszélve a tevékeny diák­közegről, ahol a minden újra fogékony személyiség a lehető legszélesebb szellemi körben pallérozódhatott. Amellett, hogy szerkesztettük az iskolaújságot, a Diákszót és az Antológiát, szavalóversenyeken indultunk, és egymás között késhegyre menő vitába bonyolódtunk Ady és Kosztolányi megítéléséről, rendszeresen tettünk vidám kerékpártúrákat a környéken, megmásztuk a Dudáska hegyét, bebarangoltuk a Nyírjest, belecsobbantunk a Palóc-ligeti szökőkút vizébe. Hiszen tudjuk, hogy csak ép testben lakozhat ép lélek.

 

– Ezek után nem is lehetett kérdéses a pályaválasztásának iránya.

– 1971-ben az ELTE-re vezetett az utam, ahol magyar–népművelés szakon diplomáztam. Ekkor már erő­teljesebben fordult az érdeklődésem szép anyanyelvünk prózai és lírai kitárulkoztatása felé, ismeretátadó és -terjesztő szándékkal. Első önálló előadói estemet Magunkat másoknak címmel 1976-ban mutattam be az Egyetemi Színpadon, és ez mind a mai napig lankadatlanul folytatódik. Bejártam a teljes Kárpát-medencét, sőt, messzibb országokba is eljutottam, hogy ott a magyar közösségekben népszerűsítsem kultúránk kincseit.

– Gyakran tart rendhagyó irodalomórákat.

– Nagyon szeretem ezt a műfajt. Ilyenkor a szavalatokon túl alkalom adódik beszélni a szerzőről és a századról, amelyben élt, és amely környezetből az ihleteit merítette. Balassi és kora már ifjúságomtól végigkísér. Itt nem csupán magára a reneszánszra, a tizenhatodik századra összpontosítok, hanem végigjárom a korai magyar irodalom fejlődéstörténetét, benne a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária-siralom megidézésével, addig a pontig, amikor Balassi egyedülállóan érdekes lírai zengése kibontakozott, sőt, még annál is tovább, hiszen a tanítvány, Rimay János életműve ehhez szervesen hozzátartozik.

Dr. Szabó András édesapja nyomdokaiba lépett, Fotó: T. A./ Nógrád Megyei Hírlap

– Mennyire igazítja a mondanivalót a helyhez és a hallgatósághoz?

– Ezt szinte minden alkalommal megteszem. Ha a felvidéki településeken járok, és Petőfit említem, olyan az érzés, mintha a mában járnánk együtt a poros utakat a garabonciás költővel, annyira erős a hatása azon a tájon. Hasonló­an jelentős a Gömör-vidé­­­ken Tompa Mihály kultusza, mint ahogy Kányádi Sándor versei is ott hatnak leginkább, ahonnan szerzőjük származik, Erdély­ben. De ezek csak kiragadott példák, a leg­nagyobbak minden­kor és mindenhol megtalálják az értő hallgatóságot.

– Mennyire figyel a közönség visszajelzéseire?

– Minden előadói estem legfontosabb visszaigazolása, ha a műsor végén a helyén marad a közönség, és kérdéseket tesz fel. Ilyenkor érzem át leginkább a teljesítmény gyümölcsét, ha a mondataim, kijelentéseim mély nyomot hagynak az emberekben. Illik fejben tartani mindent, ami a repertoár része, minden esetben készen kell állnom bármelyik összeállításomra, hiszen sokszor nem tudhatom előre, milyen apropóból hívnak meg. Sokat szerepelek mostanában irodalmi estek közre­működőjeként a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az Írószövetség­ben, vagy a Magyar Nemzeti Múzeum eseményein. Nem unatkozom, van dolgom bőven, és gyakran meg is lepődöm, hogy még mindig ilyen mértékben beköszön hozzám az élet. Szeretném azonban leszögezni: még mindig szívesen fogadom.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában