Salgótarján

2018.02.27. 17:27

Erdélyi gyökerekkel Nógrádban

„Te jól tudod, a költő sose lódít: / az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”: József Attila e sorai tekinthetők Zsibói Gergely versei, szépprózai művei mottójának is, minthogy a művészet ezen vezérlőelve alapján alkot.

Csongrády Béla

A tizenegy éve működő Szerdatársaság Irodalmi Kávéház, illetve a Palóc Parnasszus szerkesztősége mindig is egyik kiemelt feladatának tartotta a helyben és a környékén élő írótehetségek és más művészeti ágak képviselőinek bemutatását, munkásságuk népszerűsítését is. A minapi vendég, Zsibói Gergely költőként, íróként kapott meghívást, de minthogy tanárember, szóba került az irodalomoktatás kérdésköre is.

Névjegy, alkotói pályakép

Az 1974-ben Kolozsvárott született Zsibói Gergely az általános iskolát  már Kisterenyén végezte el. Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferencesek gimnáziumában kezdte, az érettségi vizsgát azonban már Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban tette le 1992-ben. Ezután a Miskolci Egyetem következett, ahol magyartanári diplomát szerzett.  Tanított a megyeszékhelyi Borbély Lajos szakmunkásképzőben, aztán évekig a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnáziumban, három éve viszont már a Bolyai János Gimnázium tantestületének tagja. Eleddig két önálló kötete „Csönd-szilánkok” (versek, 2007) és „Napborulás” (kispróza, 2009) címmel jelent meg. Több antológiában is megjelentek írásai és gyakran publikál a Palócföldben is.

Annál is inkább, mert ami a pályaválasztását illeti – mint fogalmazott – kikövezett úton indult el, ugyanis mindkét szülője pedagógus volt. Családja 1987-ben Erdélyből költözött Kisterenyére. Édesapja, Zsibói Béla – akinek még Kolozsvárott jelent meg kötete – szintén tollforgató volt. A Palócföldnél az 1989/3-as számtól ’96 elejéig töltötte be a főszerkesztő-helyettesi tisztet. A cseperedő fiatalnak volt kitől örökölnie az írás- és olvasás iránti készségét, szeretetét.

A Balassi Bálint Asztaltársaság – amelynek Zsibói Gergely is aktív tagja – „Itt élsz” című kiadványának élére a „Más nyomán nem járhatsz…” gondolata került. E szerint mindenkinek meg kell találnia, ki kell küzdenie saját alkotói metódusát, műfaját. Egyébiránt a vers áll  közelebb a személyiségéhez, úgy érzi, hogy a lírában korszerűbb formanyelvet sikerült megtalálnia.  Szívesen ír szonetteket, de akár haikukat is. Nem kis próbatételt jelentett számára, amikor arra kérték, hogy Földi Péter festőművész egyik rajzához – a Marschalkó Zsolt emlékére megjelentetett „Rebbenő madár”-ban – verset írjon. A „Búvárkacsa” utolsó szavát a „békalencsé”-t órákig kellett keresnie.

Prózai kötete, a „Napborulás” bevezető írásának a „Csillagok, utak, emberek”-nek a „Személyes honfoglalás” az alcíme. Ebben őszintén leírja, hogy őket is lerománozták az anyaországban, s volt, aki nem tudta, hogy Kolozsvárott éltek, élnek magyarok. Zsibói Gergely nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „Itt van az otthonom, és ott érzem magam itthon.” A Mezsgyén című verse azonban szomorúbb hangvételű: „Itt vagy itthon – tán odaát? Nincsen hazád”  – írta.

Az irodalomtanításról szólva kifejtette, hogy a Bolyai gimnáziumban neki nincs nagy gondja két érettségi előtt álló osztályával. (Sok maturáns diák meg is jelent a Szerdatárság rendezvényén: A szerk.) Amire kéri a tanulókat, általában elolvassák és többen is szoktak véleményt kérni tanáruktól az irodalmi kezdőlépéseikhez. Ami az idén „kitalált” próza napját illeti, annak nagyon örül Zsibói Gergely is, hiszen a költészetnek és a drámának már régen van ünnepe. Persze, Jókai sem méltatlan, hogy az ő február 18-i születésnapja lett a próza napja, de talán Mikszáth művei olvasottabbak, közelebb állnak a ma emberéhez.

A már említett Balassi Bálint Asztaltársaság mellett Zsibói Gergely törzstagja a Pál József Alkotói Körnek is. Szívesen találkozik ott  immár barátjaivá lett pályatársakkal. Sokszor mutatnak be új műveket, elemzik egymás munkáit. Ezek az alkalmak számára is ösztönzést jelentenek ahhoz, hogy a jövőben még aktívabb, még sikeresebb legyen az alkotói pályán.

Újabb verseiből saját maga mondott el néhányat, az est elején viszont a korábbi kötetből, illetve a Palócföldből adott ízelítőt Kántor Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház tagja.

Kiemelt fotónkon: Zsibói Gergely (balra) alkotóként és pedagógusként is válaszolt a kérdésekre Fotó: P. Tóth László

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában