Magyarságáért szenvedett a mártír

Felvezetésként, a házigazda intézmény igazgatója, Csábi István előadóművész köszöntőjét követően az iskola galériájában Károly Frigyes szombathelyi nyugalmazott gimnáziumi igaz­gató nyitotta meg az Esterházy János-emlékkiállítást. Beszédében a felvidéki magyarságért mindig kiálló, a legvészterhesebb időkben is hitét, elveit harcosan vállaló politikus életútjának, eszmeiségének megidézésén túl méltatta Paulisz Boldizsár munkásságát is, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az Esterházy-kultusz ápolásában, és ő kezdeményezte a mártír személyiség hamvainak szülőföldjére vitelét és újratemetését a szórványmagyarság egyik központjában, a Nyitra melletti Alsóbodokon.

Egy életút a magyarságért

Az 1901-ben született és 1957-ben elhunyt Esterházy János örökre beírta nevét törté­nel­münkbe. A főnemesi családból származó férfiú fontos szerepet vállalt a két világháború közötti felvidéki magyar közéletben, a mindenkori csehszlovák állam tisztviselői karának állandó intrikájától és ellenszenvétől övezve. Elveit sohasem adta fel, hazáját nem hagyta el, mint mondotta: „mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét”. Mint oly sok határon túli magyar személyiség, sorsát ő sem kerülhette el. Előbb 1947-ben halálra ítélték, majd később kegyelmet kapott, és huszonöt évi börtön­büntetése során egy cseh­országi fegyházban hunyt el.

A nagyteremben elsőként Balla Mihály országgyűlési képviselő arról szólt, mekkora megtiszteltetés érte, és milyen nagyon meghatódott, amikor részt vehetett tavaly, szeptember 16-án az alsóbodoki újratemetésen. Hozzátette, kötelességünk hűen ápolni az Esterházy-örökséget, tenni a határon túli magyarság megmaradásáért, segíteni kulturális, közéleti tevékenységüket, mert ha ezt nem cselekedjük, elvesznek mindazok az értékek, amelyekért elődeink annyit, de annyit fáradoztak. A honatya üdvözölte a sikeres Határtalanul programot, amelynek köszönhetően az anyaországi általános iskolás gyerekek megismerkedhetnek mindazokkal a csodákkal, amelyek az elszakított területeken vannak, akár Erdélyben, akár a Felvidéken.

A rendezvény későbbi szakaszában Istenes József építészmérnök vetítőképes előadásban mutatta be az általa tervezett alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnát, ahol Esterházy János végső nyughelyre lelt, majd Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke a palóc identitástudatról osztotta meg gondolatait a szép számú hallgatósággal. Végül Siposhegyi Péter író Hantjával sem takar című, Esterházy János életéről szóló monodrámáját adta elő Boráros Imre Kossuth-díjas szlovákiai magyar színművész.

Az emléknap program­elemei közé ékelve a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola diákjai léptek fel.

Kiemelt fotónkon: Medvácz Lajos nézi Esterházy János portréját – fotó: Torjay Attila