2017.08.15. 04:53
Testvéri találka és főzőcske
[caption id="" align="aligncenter" width="300"] Rugáné Pongrácz Mária polgármester köszöntője[/caption]
A középkori várrom hegyének tövében elterülő faluban, Szandán három napon keresztül látták vendégül a „Nagyboldog Nap” keretében a testvértelepülések küldöttségeit. A programok sorában volt komoly megbeszélés Európa jelenéről és jövőjéről, ami mellett megfért a kedélyes főzőcskézés is.
Hegedűs Henrik
Szanda. Munkatársaink szombaton, a kora délutáni órákban látogattak el a találkozó helyszínére. Ahogy megérkeztünk a község központjába, a művelődési ház udvarán vidám zsivaj kellős közepébe toppantunk. Egy padon tűzpiros, Dabrowa feliratú pólót viselő fiatalok tereferéltek, a lengyel tizenéveseket meg is szólítottuk, akik a fénykép elkészültét követően elmondták, remekül érzik magukat itt, több száz kilométerre a szülőföldjüktől, és ugyanolyan történelmi közegbe csöppentek Nógrádban, mint amilyen az ő vidéküket is jellemzi Gniezno és Torun térségében.
[caption id="" align="alignright" width="997"]
A tömegben felfedeztük Szanda polgármesterét, Rugáné Pongrácz Máriát, aki éppen a színpadra lépdelt fel, hogy többnyelvű tolmácsolással kísérve elmondja rövid köszöntőjét, és felvázolja az aznap elkövetkező eseményeket. A beszéd után megkérdeztük tőle, milyen fő vezérmotívumok jellemezték az idei testvértelepülési találkozót. Megtudtuk, elsősorban egymás életkörülményeinek, örömeinek és gondjainak a megismerésére helyezték a hangsúlyt. Az Ipoly folyó túlpartján, Balassagyarmattól csupán néhány kilométerre élő leszenyeiek az euro mindennapos használatának érdekességeit emelték ki, a romániai Partium területén található Hegyközszentmiklós küldöttségének tagjai a helyi mezőgazdaság jellegzetességeire tértek ki, valamint a magyarországi határátkelés nehézségeit emlegették, a lengyelek pedig a két nép közötti évszázados barátság fontosságáról beszéltek, hasonlóképpen sokat remélnek az erősödő kapcsolatoktól a Nyitrától északra fekvő szlovákiai nagyrépényiek.
[caption id="" align="aligncenter" width="919"]
Miután körülöttünk mindenhonnan áradtak felénk a finom illatok, gyorsan tettünk egy bejárást a rotyogó katlanok világában. A dabrowai férfitábor rendkívüli alapossággal fűszerezte a bográcsban készülő étket, mások még csak a hagymát szeletelték, a krumplit hámozták. Igazán meglepődtünk a Szandahegy Vadásztársaság főzőhelyénél. Egy jókora, fejtetőre állított üvegből adagolták a vendégeknek az itókát, és amikor a megtöltött poharat kínálták felénk, nem mulasztották el megjegyezni, hogy ez bizony 2013-as készítésű, eperfahordóban érlelt besztercei szilvapálinka. Természetesen az üst tartalmát is megmutatták nekünk: bő lében fortyogott a húsdarabokkal alaposan „megspékelt” vadpörkölt. Nem mulasztottunk el csevegni a házigazdáinkkal, a környékbeli vadászterületek állományáról, a teríték gazdagságáról váltottunk néhány szót, és nem rejtették véka alá aggodalmaikat sem.
[caption id="" align="aligncenter" width="993"]
Még megnéztük, miként játszanak önfeledten a gyerekek az ugrálóvárban, és a szabadtéri szentmise kezdetén, immár teli gyomorral intettünk búcsút a szandai testvértelepülési találkozó forgatagának.
Fotók: Vendel Lajos