Aranysakál került terítékre

Újabb aranysakál (Canis aureus) került terítékre június 30-án szűkebb pátriánkban, egészen pontosan Piliny határában. A vadat Takács Gyula, a Nádasd Vadásztársaság tagja ejtette el esti lesvadászaton.

Piliny. Beszélgetésünk elején arra kértem a több évtizedes vadászmúlttal rendelkező Takács Gyulát, meséljen erről az állatról és ossza meg lapunk olvasóival, hogyan került puskavégre a ragadozó, amelyet az elmúlt években Nyugat-Nógrádban már több alkalommal terítékre hoztak, megyénk keleti részében azonban még nem hallhattunk róla.

[caption id="" align="aligncenter" width="1224"] Takács Gyula több évtizedes vadászmúltjának egyik mérföldköve volt az aranysakál elejtése[/caption]

– Ez a megyénkben egyre gyakrabban megjelenő kutyaféle, közepes testű ragadozó korábban a Kárpát-medence őshonos emlőse volt – kezdte ismertetőjét az elejtő, majd hozzátette:

– Igaz, hogy néhány évtizedre kihalt Magyarország területéről, azonban az elmúlt években ugrásszerű állománynövekedés figyelhető meg a magyarországi populációnál, elsősorban a Dunántúlon (Somogy, Tolna és Baranya megyék) jelentős az állománya. Tápláléka a kisemlősökből áll, azonban az apróvad és a nagyvadállomány fiatal egyedei is ki vannak téve ezen ragadozók támadásainak. Emiatt a vadgazdák nem tartják szükségesnek a jelenlétüket. Az aranysakál a vadászható fajok listáján szerepel, hazánkban egész évben elejthető. Utána jártam és az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján az elmúlt 5 vadászati évben Nógrád megyében 3 egyed került terítékre ebből a vadfajból. Ugyanebben az időszakban országos szinten 10 ezer 404 darab volt a teríték – tudatta Takács Gyula, majd az elejtés történetét osztotta meg.

[caption id="" align="aligncenter" width="1632"] A sakál jelenléte aggodalomra ad okot, megyénk vadállománya kárát láthatja a régi-új ragadozó terjeszkedésének[/caption]

– Esti vadkárelhárító vadászatra ültem ki Peti fiammal a pilinyi Boszorka-tető egyik lesére, egy búzatábla szélére. Az előttünk lévő dombtetőn és a mellettünk lévő völgyben is igen jó vadmozgás volt, a közelben őzeket, a távolban egy konda vaddisznót is megfigyelhettünk az esti órákban. Az alattunk húzódó völgyben lévő lucerna táblára este nyolc után egy róka jött ki, majd egy fiatal őzbakot nézegettünk közel fél órán át kísérőmmel. Háromnegyed kilenckor ismét vad érkezett a kaszálóra, amiről szabad szemmel nézve először azt gondoltam, hogy ismét egy róka. A kereső távcsőben azonban megdöbbenésemre egy aranysakált láttam! Azonnal felismertem a ragadozót és szóltam fiamnak is, aki szintén sakálnak vélte a vadat. Gyorsan a fegyver után nyúltam és egy szerencsés, hosszú lövéssel sikerült helyben marasztanom a ragadozót.

A lövés sajnos kissé hátul érte és néhány másodpercre felhangzott a völgyben a sakálüvöltés, amit korábban már somogyi vadászataim alatt párszor hallottam. Azonban Somogyban nem adatott meg, hogy sakált ejthessek el, Diana úgy akarta, hogy ennek izgalmát itt, a szülőföldemen élhessem át. A vad a lövés után eltűnt a növényzetben, emiatt azonnal a rálövés helyére siettünk. A lucernában meg is találtuk az oldalán fekvő „nádi farkast”.

Ezután a vad körbejárása és szemrevételezése következett. Az elejtett példány egy fiatal szuka volt a fajra jellemző jegyekkel. Rövid, tömzsi farka és a legjellemzőbb ismertető jele is megfigyelhető volt, mégpedig a középső ujjpárnái, amik mind a négy mancson összenőttek.

[caption id="" align="aligncenter" width="1491"] Moha, a kan aranysakál az Ipoly Erdő Zrt. nyírjesi vadasparkjában[/caption]

Ezután elkészítettük a terítéket és megörökítettük az ott fekvő vadat. Sajnos a nyári szőre nem volt alkalmas a kikészítésre, ezért majd a preparált koponya lesz a trófeája, ez fog a trófea bírálata után a vadászszobámba kerülni – újságolta a nem mindennapi vadászélményt a Nádasd Vadásztársaság tagja.

– Huszonhárom éves vadászmúltam egyik mérföldköve volt a sakál elejtése, így személy szerint örülök a vadász sikernek, hiszen a megyében még nem sokan hozták terítékre ezt a ragadozót. A sakál jelenléte azonban aggodalomra ad okot, biztos vagyok abban, hogy megyénk apróvad és a nagyvad állománya is kárát látja majd a régi-új ragadozó terjeszkedésének – zárta le mondanivalóját az elejtő.

A zsákmányolás mellett a toportyán (Arany János Toldijából így ismerhetjük) vadászati stratégiája is gondot jelent, hiszen olyan stresszt okoz a többi állatnak, hogy azok menekülni kezdenek a területről. Emellett nem csak a vadállományban, hanem esetenként a háziállatokban is kárt tehet.

Nem egy kedvelt vadfajról van tehát szó s az átlagember sokat nem is tehet ellene, mint fohászkodik Szent Hubertusz és Diana égi közbenjárásáért és bízik a hasonlóan ügyes vadász kezekben, akik megpróbálják kordában tartani és megakadályozni ennek a ragadozónak a túlszaporodását.

SCSE