Helyi közélet

2017.07.31. 04:37

Főhajtás Szent László előtt

fenyvesi

Nem véletlenül rendezte Tereskén Szent László ünnepségét szombaton a Váci Egyházmegye. A Cserhát dombjai tövében megbúvó kisközségben található Nógrád megye legrégebbi épen maradt, román kori temploma, amelyben a trianoni diktátum utáni Magyarország egyetlen, Szent László legendáját megörökítő fali képsorozata található.

Hegedűs Henrik

Tereske. A kora délelőtti órán is igencsak tűzött már a Nap, amikor megérkeztünk Tereskére. A Nagyboldogasszony-templom csak félig nyújtott hűsítő árnyékot a Szent László emléke előtt tisztelgő katolikus híveknek, a mintegy kétszázötven fős tömeg egy része bizony szenvedett a hőségben.

A rangos eseményt megtisztelte jelenlétével Jerzy Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete, Balla Mihály országgyűlési képviselő és dr. Beer Miklós váci megyéspüspök is, a résztvevők soraiban pedig felfedezhettünk több nyugat-nógrádi polgármestert és közéleti személyiséget.

Felvezetésként két előadás hangzott el. Holnapy Dénes Márton premontrei alperjel, Zsámbék plébánosa Szent László életútjára és történelmi jelentőségére tért ki. Először azokat kapcsolatokat emelte ki, amelyek a nagy királyt összekötik a szerzetesrenddel. A premontreiek alapítója, Szent Norbert és I. Szent László uralkodónk nem csupán kortársak voltak, hanem felmenőiknél közös ősök is kimutathatók, méghozzá dédszülői vonalon.

Ráadásul a király temetkezési helye, Nagyvárad a premontrei rend magyarországi bölcsője, és II. István király szándékosan a Kőrös-parti egyházi központ fölé magasodó váradhegyfoki dombtetőn emeltetett apátságot, hiszen már akkor igen komoly kultusza volt a lovagkirálynak. A szerzetes hozzátette: legelőször 1978-ban járt Tereskén, amikor a mostani rendezvény házigazdája, Pálos Frigyes szolgált itt plébánosként, és rendkívül élvezetesen avatta be a fiatalokat a Szent László legenda és a freskósor felfedezésének históriájába.

Az előadó ezután részletesen ecsetelte miért is lehet büszke a magyarság Lászlóra, és miért is tiszteleghetünk méltán az emléke előtt. Megemlítette azt a rögös utat, amely a trónra kerüléséig vezetett, a Salamonnal vívott küzdelemtől a besenyők és úzok elleni erdélyi csatákig, a cserhalomi győzelemig, ahol személyes bátorságával is kitűnt az uralkodó.

Holnapy Dénes Márton kitért az egyházszervezői tevékenységre, a VII. Gergely pápa által bevezetett reformok iránti következetességre, a zágrábi püspökség megalapítására, a somogyvári, szentjobbi és a többi bencés apátság létesítésére. Végül III. Béla királyt magasztalta, aki I. Lászlót oltárra emelte, kezdeményezte a szentté avatását.

A nap másik előadója maga Pálos Frigyes volt, a váci Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója, aki kilencvennégy esztendejét meghazudtolva, fiatalos lendülettel és ékesszólóan beszélt, elsősorban a tereskei freskósor megtalálását idézve. Az atya elmondta, az államegyház büntetéseként helyezték annak idején, 1960-ban ebbe a kis nógrádi faluba, és még évekkel később is bizonyos politikai körök fenyegetően figyelték miként is tevékenykedik. Csupán akkor enyhült ez a szigor, amikor a legendát bemutató képsorozat a templombelső falazata alól előkerült, és a művészettörténészek érdeklődése felerősödött a ritka kincs után.

Egy anekdotát is előhozott: amikor a hetvenes években, egy szakmai konferencián beszámolt a nagy felfedezésről, szándékosan „első Istvánként” és „első Lászlóként” emlegette a két nagy királyt, amikor a közönség soraiban felállt László Gyula történész professzor azzal a kijelentéssel, hogy nyugodtan tegye a nevek elé oda, hogy „szent”, hiszen ez a rang semmilyen korszakban sem évül el.

Pálos Frigyes megemlékezett azokról a személyekről is, akik a legtöbbet tették azért, hogy a tizenhárom évi kutatómunka, a freskósor teljes körű felfedezése és műemléki elismerése megtörténjen, utalt Dümmerling Ödönre, a műemléki felügyelet egykori mérnökére, akit szintén ellehetetlenített a rendszer, illetve utódjára, Sedlmayer Jánosnéra, valamint Szunyogh József tereskei lakosra, aki rengeteget segített neki a két keze munkájával.

A múltat idéző történelmi elmélkedéseket követően a tereskei asszonykórus énekét élvezhette a közönség, majd pontban a tizenegy órai harangkondulásra megkezdődött a dr. Beer Miklós által bemutatott szentmise. A főpap szónoklatában a lengyel-magyar kapcsolatok hagyományait hangsúlyozta, és a kapcsolatok kezdete éppen Szent László idejére sorolható, mivel Lengyelországban született, és anyja Richeza királyné is lengyel származású volt. Elmondta, hogy manapság a Visegrádi Négyek is fontosnak tartják a négy nép közötti jó viszony ápolását, az európai lét legfontosabb értelme pedig éppen a keresztényi összetartozás, a Jézus Krisztusba vetett töretlen hit.

A szertartást rövid ebéd követte, majd délután a templom értékeinek csoportos megtekintésével, sajátos tárlatvezetésekkel folytatódott az egyházmegyei ünnepség programja.

(Fotók: Hüvösi Csaba)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában