„Szállt a madár tíz ágra” – Évadzáró táncház

A„Száll a madár ágról, ágra” fantázianevet viselő, tíz alkalomból álló táncház sorozat utolsó állomása került megrendezésre Mátranovákon. A népművészet, a hagyományok továbbörökítése kimagaslóan fontos feladattá vált a település közművelődéssel foglalkozó szakemberei számára, mely folyamatot gyermekkorban kell elkezdeni, megtanítani őket azok ápolásának, megőrzésének, de még inkább a megélésének fontosságára. Ezért is volt remek lehetőség a pályázati úton megvalósult táncház-sorozat, melyek során a pici gyermekektől egészen a nyugdíjas korosztályig minden résztvevő kiválóan érezte magát, melyet jól mutatnak a jelenléti íveken feltüntetett visszaigazolások.

A havi rendszerességgel megrendezett táncházak utolsó állomásán is remek hangulat uralkodott. A kézműves foglalkozás során, – ahol az asztalnál alig fértek az ifjú alkotók – pom-pom madarakat, festett köveket készíthettek, illetve színezők álltak a legkisebbek rendelkezésére.

A szécsényi Palóc Néptáncegyüttesből Paluch Norbert és kedves felesége a magyarbődi és a Szeged környéki táncok rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket. Az élő népzenét pedig a BEB Zenekar biztosította. A mátranováki népviselet is bemutattuk, a helyi viselettel rendelkező asszonyok mindig szívesen magukra öltik magukra.

A tíz alkalom során rendkívül változatos tájegységek táncaiba nyerhettek betekintést az ellátogató érdeklődők, többek között szatmári, a rimóci, vág- és garamközi, vagy a székelyföldi táncok lépéseit sajátíthatták el. Minden alkalmon élő népi zenekar biztosította a talpalávalót, a megye legkiválóbb oktatói pedig az adott táncanyag népviseletébe öltözve „örökítették” át a tánctudást.

Az alig két éve fennálló és töretlenül működő mátranováki Mátraalja Néptáncegyüttes létszáma is bővült, illetve elmondható, hogy rendkívül nagy számban keltette fel a táncházsorozat a kisgyermekek érdeklődését a néptánc és népművészetek iránt, így a jövő utánpótlása is biztosítva lesz.

A részvétel díjmentes volt mindenki számára, így a hátrányos helyzetűek előtt is nyitva álltak a kapuk. Nem csak a településről, hanem a megye számos részéről, de Nógrádon kívülről is érkeztek érdeklődők, sok esetben teljesen megtelt a művelődési ház színházterme, ami jól mutatja a lakossági igényeket. Mindenképp’ lesz folytatása a kezdeményezésnek, ugyanis ez csupán a kezdete volt ennek az értékmegőrző folyamatnak. Egy számomra igen kedves idézettel zárnám soraim:

„A hagyományt nem ápolni kell, hisz’ nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” (Sebő Ferenc)

Torjákné Nyegota Alexandra