Helyi közélet

2017.06.19. 06:53

Keserű Ipoly-parti futballünnep

fenyvesi

Labdarúgás Osztályozó az NB III-ba kerülésért, 2. mérkőzés

 

Balassagyarmati VSE – Duna Aszfalt-TiszakécskeVSE 0–1 (0–1)

Balassagyarmat, 2300 néző, vezette: Nagy R. (Varga Zs., Berényi Á.).

Balassagyarmati VSE: Földi – Illés, Mboussi, Ficzere, Szandai – Popovics, Szalánszki – Magos (Klinger, 84.), Bonivárt, Bódis (Molnár E., 66.) – Langó (Tóth B., 66.). Szakmai igazgató: Kis Károly.

Duna Aszfalt-Tiszakécske VSE: Belecan – Benkó (Csurka, 78.), Oláh, Csáki, Polyák – Székely (Káli, 84.), Kocsis, Szabó L., Juhász – Vladul (Szabó D., 74.), Markó. Szakmai igazgató: Nyilas Elek.

Gl.: Székely (14.). Sárga lap: Szabó L. (75.). Jók: Ficzere, Bonivárt, Popovics, Langó, ill. Benkó, Kocsis, Székely, Vladul.

Erősen fúj a szél, borult az ég, vajon elered-e az égi áldás a kétszer negyvenöt perc alatt? Ezek az első gondolatok, amint gurulunk lefelé a Madách utcán az Ipoly partja felé. Lassan araszolnak az autók, óvatosan kerülgetik a gyalogosokat. A városi sportcsarnokkal szemközti tágas rét most alkalmi parkolóhelyül szolgál, szinte egy tűt sem lehet leejteni, annyi itt a jármű.

Még jó húsz perc van hátra a kezdésig és a tömött lelátót tekintve olyan érzés fog el, amit a balassagyarmati futballrajongók tizenhárom-tizenöt esztendeje éltek át, amikor még a most pályára lépő Szalánszki Bálint édesapja, Ferenc, és társai kergették a labdát az NB I/B-ben, még anno, a szép emlékű Nagyligeti Sporttelepen. Felesleges buzgó számolásba kezdenünk, bár valaki mellettünk közbeveti, a túlsó oldalon, a kerítésnek támaszkodva, főként a tiszakécskei rajongók összesen száznegyvennyolcan vannak. Akkor már nem is olyan merész a sacc, hogy a nézőszám megütheti a kettőezret.

[caption id="" align="aligncenter" width="1176"] A mérkőzés kezdőrúgását Benkő László (kalapban) végezte el, az Omega együttes legendás billentyűseFotó: Hüvösi Csaba[/caption]

A házigazdák drukkertáborát ezúttal a kézilabda mérkőzésekről ismert lelkes „nagydobosok” erősítik, az ütők serény pörgetése nyomán három hangszer is megszólal, természetesen dudák kíséretében. A hangulatra egy halvány panasz sem lehet.

Várunk a kezdőrúgásra. A „Babilon” szól, elgondolkodunk, vajon kinek fog a meccs után az új vára felépülni? Aztán rájövünk gyorsan, miért ez a muzsikaválasztás. Nini, ki is szalad be sebes, kocogó léptekkel a kezdőkörbe. Ki ez a kalapos úr? Hát persze! Benkő László ő, az Omega együttes legendás billentyűse, túl a hetvenen már, olyan lelkesen szökell, hogy akár be is állhatna. A zenész belsővel passzol, a publikum hangosan éljenez.

Most már a főszereplőkön a sor. Kis Károly, a gyarmatiak mestere érdekes „húzást” eszelt ki. Az alapjában véve center Magos Mátyást kiállítja a jobb oldalra, helyette Langót küldi be a középső védők gyűrűjébe, és Bonivárt is kissé előbbre játszik a megszokottnál, a középpálya védekező-labdaszerző feladatai ezúttal Szalánszkira és Popovicsra hárulnak.

[caption id="" align="aligncenter" width="1778"] A mérkőzést nagy küzdelem jellemezteFotó: Hüvösi Csaba[/caption]

Az első tíz perc a tapogatózás jegyében telik. Látható, nagy a tét, mindkét gárda óvatos. A hazai alakulat tűnik egy kicsit lendületesebbnek, több szerelés, labdaszerzés, pontos passz van a játékukban. Az ötödik perc táján néhány csepp eső hullik a jegyzetfüzetre – a sajtóterasz fölé már nem ér el a tető – Magos el is csúszik, de csak ijesztgettek bennünket az égiek. Az erős szél azonban marad, emiatt pontatlanabb a foci.

Az első negyedóra vége felé mintha felpörögnének az események. Bódis visszagurítása után a tizenhatos bal sarka környékéről Szalánszki szánja rá magát lövésre, de lapos kísérlete inkább gurítás, mintsem bomba, így Belecan könnyedén kapja fel a játékszert. Ettől az első kapura irányuló próbálkozástól valósággal vérszemet kapnak a BSE játékosai. Kisvártatva ismét Bódis észlel mozgást a tizenegyes pontja környékén, beível és Langó fejese alig száll fölé.

Jön a hidegzuhany. Miközben mindenki abban reménykedik, hogy folytatódnak a rohamok, és csakhamar megtörik a jég, óriási pofonba szalad bele a Balassagyarmat. Vladult keresik középen egy indítással, Ficzere és Mboussi egymást zavarja, az ébenfekete legény pedig olyan szerencsétlenül szeretne felszabadítani, hogy egy nagy kiflit rúg, a szabad lehetőségre Székely csap rá és a hórihorgas tiszakécskei támadó nem tétovázik, a hálóba bombázza a labdát.

Néma csönd a lelátón. Még a dobok is hallgatnak. De csak néhány másodperces a döbbenet, újra püfölik a srácok, harsányan szól a „hajrá fiúk”. A BSE is hamar erőre kap. Újra Langó veszélyeztet, majd a huszonharmadik percben éppen ő gurít vissza az ötösről, és ha Bódis jobban céloz, ott az egyenlítő találat. Helyette Belecan kiöklözi a „lasztit”. Nem sokkal később Szandai figyel fel balról Langóra, a csatár azonban hosszan tolja meg a játékszert, így oda a ziccer esélye. A vendégek következő lehetősége néhány minutummal az első félidő lefújása előtt adódik. Szandai feje felett átszáll egy ívelés, a kécskei szélső középre löbböl, ám Juhász lapos lövése mellé megy.

A szünetben persze ki-ki megvitatja az első felvonás tapasztalatait. Mi Schuchmann Attilával, az MLSZ Nógrád megyei igazgatójával társalgunk, ő is sajnálja Mboussi rossz megmozdulását, és többet várna a csatároktól. Nem kesergünk, bár azt megállapítjuk, bizony egyre távolabb kerül a gyarmatiaktól az NB III.

A második játékrészre nincs változás az összeállításban. Nyilas Elek bízik a masszív védőiben, akik komolyan próbára teszik az Ipoly-parti csatárokat, egyelőre tökéletes a szűrőmunkájuk. Kis Károly sem arról nevezetes, hogy túl korán cserére szánná el magát, ha nincs nagyobb baj, és a bekapott gól ellenére különösebb ok sincs a változtatásra.

Az ötvenedik percben az előrehúzódó Bács megyei csapatkapitány, Oláh lő a kapu fölé, majd egy gyenge szabadrúgás írható fel a vendégek oldalán. A Tisza-parti város legénysége ebben az időszakba lendületesebb, Székely és Juhász a széleken többször megmutatja kivételes gyorsaságát, és röpke negyedóra elteltével már Földi Lászlónak kell beavatkoznia, hogy hárítsa Székely közeli fejesét. Öt perccel később pedig akár növelhetné is előnyét a Kécske. Mintaszerű akció végén a román idegenlégiós Vladul terem ott a gyarmati kapu előtt, kétszer is próbálkozik, ám Földi eszén nem járhat túl.

[caption id="" align="aligncenter" width="1360"] Fotó: Hüvösi Csaba[/caption]

A házigazdák nem adják fel a reményt. A hosszú indítások helyett inkább a pontrúgásokban bíznak. Popovics szögletére Mboussi robbanna be, a középhátvéd láthatóan nagyon helyre akarja hozni a hibáját, kevés sikerrel, a következő sarokrúgást követően Mboussi ezúttal fejjel kísérletezik, mindhiába. Kis mester a hatvanhatodik percben cserél először – kettőt is. Molnár és Tóth a „frissítő” ember, utóbbi, még csak pelyhedző állú kölyök, de olyan vehemenciával veti magát a küzdelembe, mintha már évtizedek óta gyűjtené a rutint a zöld gyepen.

„Gyerünk gyerekek, Gyarmat veletek” – zengi a nézőtéri tábor, hangosabban is szólnak a dobok, indulás a nagy hajrára. A hetvenhetedik percben kecsegtető helyről kap szabadrúgást a Balassagyarmat. Popovics élesen középre küldi a labdát, ott többen elvétik, a túlsó oldalon aztán Benkó felszabadít. Talán ez volt az utolsó „sansz”. Így is van, a hátralévő időben az egyre csüggedtebb játékosok ugyan még rohamoznának, ám mind fáradtabbak azok a lábak. A végén még Mboussi és Káli kakaskodása okoz felzúdulást a lelátón, aztán Nagy játékvezető kétpercnyi hosszabbítást követően véget vet az osztályozó visszavágójának, így a Tiszakécske lépett az NB III-ba, 2–0-s összesítéssel.

A pályára igyekszünk. Szalánszki Bálint a földre feküdve zokog, édesapja vigasztalja, miközben a nyertes tiszakécskeiek a szurkolóikkal együtt örömittas körtáncot járnak. Mboussi egymagában áll, az égre tekint, potyognak a könnyei. „Ne sírj” vigasztaljuk a vállát lapogatva, „légy büszke az egész évre” – de hiába minden szó, most egyedül akar maradni a bánatával. Kis Károly korrekten, de láthatóan igen csalódottan és kedvetlenül nyilatkozik: „Az első negyedórában könnyen kiegyenlíthettük volna a Tiszakécskén összeszedett hátrányt, de sajnos több ziccerünk kimaradt. A peches bekapott gól után gyorsan talpra álltunk, de nem jött össze az egyenlítés, a hajrában pedig a pontrúgásaink sem hoztak sikert. Köszönöm mindenkinek ezt a szép évet és köszönöm a szurkolóknak a buzdítást. Ilyen csodálatos közegben nagy élmény volt a fiúknak pályára lépni.”

Nyilas Eleket nagy nehezen bogozzuk ki a drukkerek öleléséből: „Nagyon érződött, hogy itt csak az eredmény számít. Alig tudtunk valamit megvalósítani abból, ami igazán a játékunk jellemzője. Hiányzott a lendület, az ötletesség, sokszor az összpontosítás. A feladatot azonban teljesítettük, ismét visszatettük a tiszakécskei labdarúgást hazánk futballtérképére.”

A több mint kétezres tömeg nagy része lehajtott fejjel bandukol ki a stadionból, de senki sem legyint, nem látni összevont szemöldököket, haragos pillantásokat. Keserűre sikeredett ez az Ipoly-parti fociünnep.

Hegedűs Henrik

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában