Helyi közélet

2017.06.30. 05:09

Gyémántfényű találkozás

fenyvesi

A közelmúltban rendezte meg a salgótarjáni Fekete Bárány étteremben hatvanéves érettségi találkozóját az egykori Stromfeld Aurél Általános Gépipari Technikum „IV/C” osztálya. A helyszínen tíznél több osztálytárs jelent meg, akik közül néhányan feleségükkel karöltve érkeztek meg a nosztalgikus eseményre. A „forradalmi” csapat szószólóival beszélgettünk múltról, s jelenről, amelynek köszönhetően számos érdekesség látott napvilágot a máig elválaszthatatlan osztályról. 

Salgótarján. A szóban forgó csapat tagjai a gépipari technikumot – mai nevén a Salgótarjáni Szakképzési Centrum Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakgimnáziuma és Szakközépiskoláját – 1953-ban kezdték, majd 1957-ben – kik könnyebben, kik nehezebben – megszerezték az érettségüket bizonyító okmányt is.  – Kis csapatunkat forradalmi osztálynak tartották az oktatási intézmény falain belül, ugyanis ha kellett, tűzbe is mentünk egymásért! – kezdte gondolatait Cserháti József, az osztály egyik szószólója.

[caption id="" align="aligncenter" width="1515"] A „forradalmi” osztály tagjai közül néhányan feleségükkel karöltve érkeztek a nosztalgikus eseményreFotó: Bakos László[/caption]

S mielőtt még feltehettük volna a kérdést, miben nyilvánult meg mindez, már jött is a magyarázat. Az osztály közösen élte át az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit, együtt voltak szemtanúi annak, hogy több tanárukat megnyilvánulásaik miatt elítélték, s egymásba kapaszkodva vészelték át a legnehezebb időszakot is. – Emiatt a „forradalmi” életérzés miatt nem csak a „IV/C”, hanem az egész évfolyam bátor kiállású diákjainak veszélyben forgott az érettségije – jegyezte meg Cserháti József.

A huszonhét fővel induló osztályból első körben tizenhárom tanuló izgulhatott a tételsorok felett, ám hosszú vitákat követően végül mindenki megkapta a lehetőséget arra, hogy elvégezze 1957-ben az iskolát. Ezt követően az osztálytársak egyhangúlag hozzátették a beszélgetéshez: talán azért ég a mai napig ilyen erősen közöttük az összetartozás lángja, mert a múlt történései megnehezítették fiatal éveiket, s tudták: egymásra mindig számíthattak az évek során.

[caption id="" align="aligncenter" width="1427"] – Ha kellett, tűzbe is mentünk egymásért! – fogalmazott Cserháti József (képünkön jobbra)Fotó: Bakos László[/caption]

A továbbiakban Berta István, a találkozók egyik szervezője fejtette ki, hogy az egykori osztálytársak közül már kilencen az égből tekintenek le a közösségre, akikre minden találkozó alkalmával egyperces néma csenddel emlékeznek meg.  – Forradalmi osztálynak tekintettek minket abban az értelemben is, hogy minden iskolai programban nyakig benne voltunk. Közülünk került ki a röplabda válogatott, de a színjátszó kör nagy részét is a mi osztályunk alkotta. Mi voltunk a mozgatórugója az iskolai életnek! – jegyezte meg életvidáman a szervező.

Társalgásunk után a megjelentek helyet foglaltak az étterem asztalánál, s poharaikat emelték arra, hogy újból sikerült összegyűlniük egy nosztalgiával átitatott délutánra. A köszöntőn mindnyájan elmesélték, mi történt velük az utóbbi pár évben, majd Berta István egy saját maga által készítetett gyémánt oklevelet is átnyújtott névre szólóan „örökifjú” diáktársainak. – Örülök, hogy itt vagyunk! Álmodjunk továbbra is, mert muszáj! – zárta köszöntő gondolatait a főszervező.

Az asztalnál ülők boldog arcáról egyértelműen leolvasható volt, hogy a diákévek alatt kialakult csapatszellem, összetartás, segítőkészség, tisztelet és szeretet olyannyira örökre szól az osztálytársak között, hogy ezen értékek a mai napig gyémántfénnyel ragyognak

Palchuber Kinga

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában