Helyi közélet

2017.06.24. 07:33

Gémek, rókák lencsevégen

fenyvesi

Az ember többféle okból ragadhat meg fényképezőgépet. Akadnak, akik a portrékhoz vonzódnak, vagy különleges helyzetekből készítenek városképeket. Mások az esküvői fotózásokra fókuszálnak. A Balassagyarmaton élő Megyeri Máté tizenhét esztendős középiskolás, a természet értékeinek megörökítésére szánja szabadidejének nagy részét. Ráadásul ezt nem csupán buzgó megszállottsággal teszi, hanem eredményesen is, amit a különböző országos díjai igazolnak.

Balassagyarmat. De hogyan is alakult ki ez a korai szenvedély? Mifajta motivációk vezetnek oda, hogy valaki ilyen sok percet, órát szenteljen a hobbijának? Máté természetesen megadja a választ ezekre a kérdésekre.

– Már kicsi koromtól rendszeresen jártam nyáron madarásztáborokba, a dejtári Páskom-rétre, ahol Kagyerják Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa vezetett be bennünket a madarak és természet rejtelmeibe – mondja a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola tanulója.

[caption id="" align="aligncenter" width="2072"] A „Fröccs” című kép a középiskolások fotópályázatán első helyezést szerzett[/caption]

– Nagyapámmal, aki vadászik, szintén többször jártam lesekre, közben megfogott a természet szépsége. Aztán az általános iskolás ballagásomra kaptam a családomtól egy Nikon D3200-as gépet, innen már nem volt visszaút. A szenvedély elmélyülésében pedig nagy segítségemre volt a háromrészes televíziós riportfilm hazánk egyik leghíresebb természetfotósáról, Máté Bencéről. Azóta szinte minden szabadidőmben rohanok a szabadba, elkapni a legmegfelelőbb pillanatokat.

Betekintünk egy kicsit Megyeri Máté „tárházába”. Az egyik képen egy kis rókakölyök felálló füllel figyel, fürkészi a környéket, kíváncsian tekint körbe, hátha adódik hamar egy fogára való falat. A másikon egy szürke gém körül érdekes alakban fröccsennek szét a vízcseppek, a harmadikon pedig talán ugyanannak a gémnek a feje csobban be a vízbe, amint épp elkapta a kiszemelt zsákmányt.

– A madaras képek az Alföldön készültek, a fentebb már említett Máté Bence egyik leséből – utal a keletkezés körülményeire a fiatalember.

[caption id="" align="aligncenter" width="2003"] Megyeri Máté munkáit már nívós szakmai körökben is elismerik[/caption]

– Szerencsére tökéletes időzítéssel kaptam el a becsapódás mozzanatát. Akkor egy teljes napot töltöttem a leshelyen, reggel nyolctól este nyolcig várakozva.

A rókákra pedig úgy bukkantam, hogy eleve szerettem volna őket fotózni, bejártam Balassagyarmat környékét, de csak nem találtam lakott kotorékot. Végül az Ipoly partján sétálgatva véletlenül belebotlottam öt-hat kis rókába. Felcsillant a szemem, elkezdtem kijárni hozzájuk, később annyira megszoktak, hogy már két-három méterre odamerészkedtek hozzám.

Ezek már a végeredmények. Addig viszont el is kell jutni. Kézenfekvő tehát a kérdés, miként is zajlik a fotózás az ötlettől a kivitelezésig?

– Elég sokszor van úgy, hogy csak „hasravágós” alapon kimegyek egy-egy helyre, és őszintén bevallom, ilyenkor nem sikerülnek olyan fényesre a „művek” – pillanthatunk be a részletekbe.

– Amikor azonban egy komolyabb kép megalkotására összpontosítok, akkor tudatosan dolgozom. Otthon kiötlöm, mit szeretnék megörökíteni, utána megkeresem azt a területet, amelyik a legalkalmasabb. Tisztába kell lenni az állatok tulajdonságaival, viselkedésével, ismerni kell egy-egy faj tipikus élőhelyét, akár itt az Ipoly-menti ártéri világról, akár az alföldi pusztáról van szó. Például egy borz esetében lényeges, merre találhatóak a kotorékok, de gyakorlott szemmel könnyen felfedezhetőek azok is. Az előkészületek és a megfelelő álláspont kiválasztását követően jön a türelmi időszak, a várakozás. Egy természetfotós számára talán ez a legfontosabb, a monotónia tűrése. Hosszú órák, nem egyszer egy teljes nap eltelik a lesben, mire feltűnik a kiszemelt célpont. Sokszor magam teszek ki nekik eleséget, hogy közelebb csábítsam őket.

[caption id="" align="aligncenter" width="3008"] Felálló füllel figyel a rókakölyök[/caption]

A kitartás gyümölcse a siker. Máté esetében is így történt. A szorgos munka, a szívós elhivatottság különböző szakmai díjakban mutatkozott meg.

– Az évek során egyre több fotós ismerősöm, barátom lett, akiknek megmutattam a képeimet és ők javasolták, érdemes felkutatnom a pályázatokat, beadni a legjobbnak talált alkotásokat. Magam is meglepődtem a kedvező visszajelzéseken. Az első kiemelkedő eredményem 2015-ben volt, amikor az országos vadásznapi fotópályázaton két képem került be a legjobb ötven közé, amiket ki is állítottak.

Az Év természetfotósa pályázaton 2016-ban az ifjúságiak között különdíjas lettem, idén pedig az országos középiskolai fotópályázaton az amatőr kategóriában a „Halász” című kép második díjat kapott, míg a „Fröccs” a legjobb lett. Nagyon örülök ezeknek a sikereknek, további ösztönzést adnak. A jövőben szeretnék még komolyabban foglalkozni ezzel a mesterséggel, persze csak miután leérettségiztem. Szívesen kacsintgatnék akár a természetfotós turizmus felé is – zárta szavait a tehetséges fényképész-diák.

Hegedűs Henrik

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában