2017.06.09. 05:30
Felvidéki összetartozás
Salgótarján reformátusai a füleki és a losonci hívekkel Fülek református templomában ünnepelték az összetartozást: a trianoni emléknapra szervezett rendhagyó istentiszteleten igét hirdetett Miklós István Fülek–losonci református lelkész és Németh Judit, a salgótarjáni gyülekezet lelkipásztora.
Salgótarján/Fülek/Losonc. A fülekiek tizenöt éve épített református templomában az emlékbeszédeken és igehirdetéseken túl szolgálatot teljesített a salgótarjáni gyülekezet Antal Gábor karnagy vezette kórusa is. Megszólalt a „Mindig velem, uram” kezdetű zsoltár is, amelyet a magyar Himnusz éneklésének tiltásakor kezdtek záróénekként énekelni a felvidéki gyülekezetekben.
[caption id="" align="alignright" width="1255"]
Füleken egyébként már ismerősként fogadták a salgótarjáni gyülekezet harmincfős képviseletét, tavaly ugyanis első alkalommal már közösen tartották az összetartozás napját, akkor Salgótarjánban. Most a viszonzott látogatáson szeretetvendégséggel várták a határ túloldaláról érkezetteket, akik látogatást tettek a város fölé magasodó várban, majd Losoncon az impozáns református templomot mutatta be a templomot Miklós István tiszteletes. A református egyháznak tíz éve ő szerezte vissza a templomot.
A Csemadok életműdíjas Böszörményi István tanár a templomtörténet ismertetésén túl egy műemléki séta vezetésére is vállalkozott. Ezen Losonc magyar történelmébe nyerhettek a látogatók bepillantást, s megkoszorúzták Kármán József emlékművét is.
[caption id="" align="aligncenter" width="1255"]
Az összetartozó füleki, losonci és salgótarjáni reformátusság legközelebbi találkozójára nem kell egy újabb esztendőt várni, ugyanis meghívást kaptak a július 8-i ünnepségre, mikor is a Losonc temetőjében Rákóczi fejedelem titkárának, a református egyház első főgondnokának, Ráday Pálnak a sírját fogják majd megkoszorúzni. A sírboltot most újítják fel a magyar állam támogatásával.
A közös füleki istentisztelet történt egy apró, de fontos esemény: a hajdani losonci püspök, Sörös Béla leánya, a nyolcvanas éveiben járó Sörös Márta néni elővett egy kis piros-fehér-zöld zászlócskát. Még a gyászos, kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás kampányának egyik emléke volt ez, rajta az „összetartozunk” felirat. Salgótarjánban járt akkoriban, a járdáról vette föl, járókelők tapostak rajta. Azóta az énekeskönyvében tartotta fájdalmas emlékként, ám most azt mondta: először érezte azóta, hogy valóban összetartozunk!