2017.06.13. 06:28
A Luzsinszky-kastélyba kerül a művészi hagyaték
Bátonyterenye, a sajátos történetű város – őrizve településrészeinek gyökereiben rejlő múltját – napjaink sürgős és elengedhetetlen feladatának tekinti szellemi, valamint tárgyi értékeinek, továbbá értékgyarapító emlékének méltó megismertetését, illetve őrzését. A napokban e szándék jegyében tisztelegtek a közelmúltban elhunyt ifj. Szabó István kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész – Bátonyterenye és Nógrád megye díszpolgára – emléke előtt születésének kilencvenedik évfordulóján.
Bátonyterenye. A rendezvény elején Végh Gyula, az emlékkiállítás egyik szervezője köszöntötte a jelenlévőket, és elmondta: egy olyan kezdeményezést indítottak el, amely hozzájárul a város – tulajdonképpen a szülő-, ha úgy tetszik a palócföld – szellemi és tárgyi hagyatékának méltó felfedezéséhez, bemutatásához, valamint továbbadásához. A településhez ezer szállal kötődő ifj. Szabó István szobrászművész születésének kilencvenedik évfordulója szép, tisztelgésre méltó alkalom, az elhatározás első lépésére.
[caption id="" align="aligncenter" width="1193"]
Ezen szavak elhangzása után Koncsek Tamásné, a helyi zeneiskola tanára produkcióját tekinthették meg az érdeklődők. Ezt követően pedig a Bátonyterenyei Városi Óvoda Őzike Tagóvodájának ifjú tehetségei kápráztatták el a közönséget. A kulturális műsor következő előadója Lőcsei Gergő, a Salgótarjáni Szakképzési Centrum Bátonyterenyei Fáy András Szakgimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola tanulója volt, aki verseket szavalt a résztvevőknek.
Mindezek után Nagy-Majdon József, a város polgármestere mondta el az alkalomra szánt gondolatait. – Amikor készültem a beszédre, szép sorokat vetettem papírra. Aztán megtekintettem a tárlatot, és láttam a hozzá fűzött életpályát, gondolatokat. Akkor rájöttem, hogy a képek alá írt szavaknál, illetve a Bátonyterenyén található különféle műveknél szebben úgysem tudnám összefoglalni, amit ifj. Szabó István és édesapja irányába érezhetünk – kezdte szavait a város első embere.
[caption id="" align="aligncenter" width="1193"]
Hozzátette továbbá, a településen a járókelők lépten-nyomon „belefuthatnak” Pista bácsi alkotásiba. Sokakat elgondolkodtat, hogyan is lehet akár kőbe, akár fába ilyen csodákat belefaragni. A polgármesternek erről egy momentum jutott eszébe. Michelangelotól is megkérdezték, hogy volt képes megformázni a Dávid-szobrot? Erre ő szerényen így fogalmazott: „kérem, ez benne volt az anyagban, nekem csak le kellett róla csupaszítanom a sallangokat”.
A polgármester úgy véli, hogy id. és ifj. Szabó István is hasonló módon gondolkodott, cselekedett.
Ezt követően pedig hivatalosan is bejelentette, a település a „Zöld város program” keretein belül 850 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert.
Ennek köszönhetően fel tudják újítani a Luzsinszky kiskastélyt, és oda elhelyezni a hagyatékokat. Így nem csupán a városban lévő köztéri szobrok, valamint domborművek lesznek megtekinthetők – zárta szavait Nagy-Majdon József.
[caption id="" align="aligncenter" width="1193"]
Ezen gondolatok elhangzása után Shah Gabriella művészettörténész, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum igazgatója nyitotta meg a kiállítást. Emlékező beszédében kifejtette, ez év eleje sok szomorú eseményt tartogatott a Nógrád megyei, sőt a hazai képzőművészeti életnek is: három kiváló szobrászunkat veszítettük el – ifj. Szabó Istvánt és feleségét, Sz. Nagy Máriát, valamint Bobály Attilát.
– Szeberényi András fotóival ifj. Szabó Istvánra emlékezünk. Shah Timor „Élet a szobrok között” című filmjében Pista bácsi úgy fogalmaz: „Én nem vagyok kiállító művész.” Valóban, bár sok kisplasztikája volt, köztéri szobraival azonban számos településen találkozhatunk – a megyénkben, országszerte, sőt határon túl is – fejtette ki Shah Gabriella.
A múzeum-igazgató megemlítette: a művész első köztéri megbízását közvetlen a főiskola elvégzése után kapta. Ezt az alkotását ma is megtekinthetjük Budapesten, a Hősök terén. Végezetül pedig kiemelte, munkásságában meghatározó helyet foglalnak el a portrészobrok, amelyek különösen nagy szakmai tudásról árulkodnak.
Ezen szavakkal nyitotta meg a tárlatot Shah Gabriella, majd a jelenlévők meg is tekintették azt. A szervezők a jövőben szeretnék vándorkiállításként eljuttatni Bátonyterenye, valamint a járás településeinek oktatási, művelődési, illetve közösségi intézményeibe. Egyben azt is kérték, hogy a kezdeményezést mindenki tekintse példaértékűnek, továbbá ajánlásaikkal, közreműködésükkel folytassák együtt az értékkereső, felkutató, bemutató tevékenységet. Segítsék Bátonyterenyét abban, hogy helye legyen a kulturális életben jegyzett magyar városok sorában!
Gerhát Karina