Helyi közélet

2017.05.18. 03:23

„Sokat látott szemeik előtt feltárul az igazság…”

fenyvesi

Idén a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság által – immár tizenegyedik alkalommal – megrendezett országos bűnügyi technikai Vedres Mátyás-emlékversenyen megyénk kiemelkedő teljesítményt nyújtó csapata állhatott a dobogó legfelső fokára. A megmérettetés után kíváncsiságomtól vezérelten kerestem fel a három főből álló csapat tagjait – dr. Hegedűs Gergely rendőr századost, bizottságvezetőt, illetve Brunczel Attila és Percze Ferenc főtechnikusokat –, akik csapatkapitányukkal, Nagy Tivadar rendőr alezredessel, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai osztályvezetőjével kiegészülve avattak be közösen átélt versenyélményeikbe, s egyben e nem mindennapi, olykor embert próbáló hivatás rejtelmeibe.

– Megannyi sorozatot láttam már, amelyben a helyszínelők munkáját próbálták a laikus nézők elé tárni, ám mégis meg kell, hogy kérdezzem: miből áll igazából egy vérbeli bűnügyi technikus munkája?

Nagy Tivadar: – Egy bűncselekmény helyszínén a sértettek többnyire a helyszínelő kollégákkal találkozhatnak először. A filmekben, illetve az említett sorozatokban sokszor valamiféle misztikusággal is felruházzák ezeket a szakembereket, ám munkájukban egyáltalán nincs semmiféle „természetfeletti”. A modern tudományok eszközeit felhasználva keresik-kutatják az elkövetőkre utaló látható, illetve sok esetben láthatatlan nyomokat és anyagmaradványokat. A nyomozás a helyszínelőkön áll vagy bukik, hiszen olyan tevékenységeket kell ellátniuk, amelyekkel objektív bizonyítékokat szolgáltatnak az igazságszolgáltatás számára. Legyen szó akár lopásról, rablásról, vagy gyilkosságról: a bűnügyi helyszínelők sokat látott szemei előtt valósággal feltárul az igazság

[caption id="" align="alignleft" width="980"] A helyszínelők „szóra bírják” a nyomokat, a nyomozók pedig e munkának hála letartóztatják az elkövetőt. Képünkön Brunczel Attila (balra) és Hegedűs Gergely(Fotó: Rendőrség)[/caption]

–  Mi hívta életre az országos bűnügyi technikai Vedres Mátyás-emlékversenyt?

NT: – Első ízben 2006-ban, Pécsett rendezték meg játékos formában e versenyt, amely akkor még nem is teljes mértékben a bűnügyi helyszínelői feladatok köré épült. Ezt követően 2007-ben a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság kapta meg a lehetőséget a megmérettetés megrendezésére, s ekkor már a cél az volt, hogy a mindennapi életben előforduló bűnügyi helyszíneken és a speciális kriminalisztikai gondolkodást igénylő feladatokban bizonyítsák tudásukat a kollégák.

Kérlek, meséljetek a szombathelyi verseny részleteiről!

Hegedűs Gergely: – A verseny idén nagyon összetett volt, s az eddigiekhez képest sokkal bonyolultabb versenyszámokban kellett helytállnia mind a tizenkilenc – kiváló szakemberek alkotta – csapatnak. Stílszerűen, a csapatok számából adódóan tizenkilenc feladatot kellett hősiesen megoldanunk, amelyből négy az elméleti tudásunkra épült, tizenöt pedig a gyakorlati ügyességünket tesztelte. A tapasztalati színhelyeken életellenes bűncselekmények – rendkívüli halálesetek, fegyveres bűnelkövetések, betörések, kábítószerrel történő visszaélések, közlekedési balesetek, gyilkosságok – voltak valósághűen lemodellezve. Minden tetthelyszínen húsz perc állt a rendelkezésünkre, hogy a kriminalisztika jelenlegi tudását felhasználva megtaláljuk egy-egy élethű szituáció megoldásának a kulcsát. A hitelesen berendezett sátrakban idén először egyébként nem bábuk testesítették meg az áldozatokat, hanem valós személyek! S bár munkánk során igazi emberekkel dolgozunk, ez mégis megnehezítette a feladatok megfejtését.

[caption id="" align="aligncenter" width="980"] „Ebben a szakmában extrán szükségünk van a lelki támogatásra. Nem csak a látottak, de maga a helyzet, hogy a nyomozás végkimenetele is rajtunk múlik: olykor sok stresszel jár”(Fotó: Rendőrség)[/caption]

– Osszatok meg velem egy kis kulisszatitkot! Mi volt számotokra a legizgalmasabb feladat a versenyen?

Brunczel Attila: – Az utolsó előtti helyszín mindenképpen kiemelendő, ugyanis igencsak megmozgatta az agytekervényeinket! A sátorban egy családi tragédia tetthelye elevenedett meg, s az ott látott szituáció sztorija abból indult ki, hogy a családfő rendszeresen bántalmazta a feleségét. Egy nap a férj vérben úszva a lakótömbben élőkhöz fordult segítségért, s elmondta: a párja valószínűleg öngyilkos lett. A tengernyi vér láttán, valamint a férj előélete alapján azonban a családfőre terelődött a gyanú, hogy megölte nejét. A mi feladatunk volt utánajárni annak, hogy valóban gyilkosság történt-e. A nyomokat követve kiderítettük, hogy a hosszantartó terrorban élő nő idegrendszere egyik pillanatról a másikra összeomlott, s hogy megszabaduljon a bántalmaktól, a férjét egy kalapáccsal fejen vágta. A párját halottnak hitt asszony ezt követően eszmélt rá tettének borzalmára, majd a saját életét is kiontotta. Elárulom: az öngyilkossághoz használt kést mi is a legutolsó pillanatban találtuk meg

Hegedűs Gergely: – Nagyon pozitív volt a megmérettetésen, hogy az osztrák és a horvát kollégák is állítottak fel szituációs sátrakat, ahol egy tolmács fordította: mit csinálnánk, ha a valódi életben egy hasonló helyzettel találkoznánk. Számomra az egyik ilyen helyszínen lemodellezett feladat volt a legemlékezetesebb. A történet arra épült, hogy a rendőrség egy névtelen telefonhívást kapott, miszerint lövöldözés hangjai szűrődtek ki az egyik közeli épületből. A járőr a helyszín felderítése után egy halott férfit talált a földön heverve, akit minden valószínűség szerint lelőttek. Ezek ismeretében megvizsgáltuk, milyen irányba néz az asztalon heverő fegyver, megnéztük hol találhatók vérfoltok, s egy kést is találtunk a tett színhelyén. A holttest, illetve a tetthely felderítése után jutottunk arra a következtetésre, hogy két személy tartózkodott a helyiségben, akiknek vitája tettlegességig fajult. A feladat konkrét megoldása az lett, hogy az egyik fél késsel mellkason szúrta a későbbi elkövetőt, aki – önvédelemből, jogos védelemből, esetleg hirtelen felindulásból – fegyvert rántott, majd agyonlőtte késes támadóját, s elmenekült a helyszínről.

Percze Ferenc: – Egy-egy sátorban kimondottan a nyomok rögzítésének sorrendiségére voltak kíváncsiak a pontozóbírák, ugyanis a kriminalisztika titka a különböző nyomok precíz besorolásában rejlik. Nagyon jó kis helyszín volt például, ahol egy testvérpár halálának körülményeit kellett megfejtenünk. A cselekmény előzménye az volt, hogy a fivérek egy házban éltek, s egyik napról a másikra mindkettőjüknek nyoma veszett – legalábbis a környéken élők már napok óta nem találkoztak egyik féllel sem. Az idősebb testvér fia – akik egyébként nem tartották a kapcsolatot – gyanakodni kezdett és ellátogatott édesapja otthonába, ahol mindkét férfit holtan heverve találta. E tetthelyen először megvizsgáltuk az áldozatok postaládáját, amelyből kiderült, mikor ürítették levélszennyesüket utoljára. Ezt követően a bejárattól egészen a lakás legapróbb zegzugáig mindent átvizsgáltunk, s közben anyagmaradványokat, vér- és lábnyomokat kerestünk, valamint megkaptuk az orvosszakértő jelentését is. A nyomok szakszerű rögzítése után rájöttünk: a testvérpár mindkét tagja masszív alkoholista volt, s halálukat – pár nap eltéréssel –, de ugyanaz: alkoholmérgezés és gyógyszer-túladagolás okozta.

[caption id="" align="aligncenter" width="1280"] Nagy Tivadar, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai osztályvezetője csapata nevében átveszi az országos verseny legjobbjának járó elismerést(Fotó: Rendőrség)[/caption]

Ti érkeztek elsőként egy tetthelyre, ti látjátok először az olykor borzalmas, kegyetlen és az átlagember számára sokkoló körülményeket. Hogyan lehet feldolgozni a látottakat, amelyek egy brutális bűncselekmény helyszínén fogadnak?

BA: – Egy stabil, kiegyensúlyozott családi háttér nélkül ez a hivatás felemésztené az embert, ugyanis ebben a szakmában extrán szükségünk van a lelki támogatásra. Nem csak a látottak, de maga a helyzet, hogy a nyomozás végkimenetele is rajtunk múlik: olykor sok stresszel jár. A másik fontos dolog, hogy meg kell tanulnunk kizárni az érzelmeinket egy-egy tetthelyen, és csak arra szabad koncentrálnunk, hogy a munkánknak köszönhetően nyomozóink megtalálják, és végül elfogják az elkövetőt.

Mi tesz benneteket jó helyszínelővé? Mi a titkotok?

HG: – A rutin és az összeszokottság. Mintegy tíz éve alkotunk egy csapatot, ismerjük egymás minden rezdülését. A jól összehangolt kommunikáció elengedhetetlen egy csapatban, s közöttünk ez nem csak a versenyen, de éles helyzetben is mindig megvan. A helyszínelők „szóra bírják” a nyomokat, mi nyomozók pedig e munkának hála letartóztatjuk az elkövetőt. Egymás nélkül nem tudnánk hatékonyan dolgozni, szükségünk van a csapatmunkára. Ebben rejlik a mi igazi erőnk!

Palchuber Kinga

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában