Helyi közélet

2017.05.14. 05:57

„Meg kell találni azt, ami örömet okoz!”

fenyvesi

Műhelytitkok a ceredi festőművész műterméből

Mindig izgalmas ellátogatni abba a közegbe, ahol alkotások készülnek, ahol eredeti környezetükben találkozhatunk a festményekkel. Egy varázslatos hely, egy izgalmas „káosz”: festékek és ecsetek, valamint az alkotók személyes tárgyai. A ceredi festőművész Cene gál István betekintést engedett saját kis műtermébe, megmutatta a már kész és a még készülőben lévő műveit, valamint személyiségéről is elárult néhány „műhelytitkot”.

Cered. A műterem szó hallatán – egy kétkötetes regény nyújtotta olvasmányélmény nyomán – Munkácsy Mihály tágas, világos helyisége jut eszembe, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. Festék és oldószer illata párosul ezekkel a gondolatokkal. Aki járt már valaha műteremben, annak ismerős lehet az élmény Félbehagyott művek, alapanyagok és különböző méretű ecsetek sorakoznak katonás rendben, ahogy a ceredi festőművésznél is. Látogatásunkkor végigjárhattuk azt a lakást, ahol a mester egész élete megtalálható. Itt kérdeztük a művészetről alkotott véleményéről és munkásságáról. A személyes ismeretség okán engedtessék meg a tegeződés!

[caption id="" align="aligncenter" width="1346"] „Milliónyi szépség vesz minket körbe, és ha valaki erre koncentrál, akkor biztos jól fogja magát érezni a bőrében” – fogalmazott Cene Gál István[/caption]

– Melyik stílus áll a legközelebb hozzád?

– Mindig is a realizmus valamilyen formáját szerettem. Ebben érzem magam a legjobban. A téma, amit festek, folyamatosan változik, de a módja nem nagyon.

– Hogyan látod a magyar művészet helyzetét?

– Nekem csak a képzőművészetre, s azon belül is a festészetre van valamilyen rálátásom. Nem könnyű, legalábbis a többségnek... Az én dolgom, hogy valamilyen formában eljutassam az emberekhez a festményeimet. Ez történhet galéria vagy az internet révén, esetleg bármilyen más kiállítás formájában. Ha a művész csak otthon fest a műteremben, és nem látja senki a képeket, esély sincs arra, hogy ebből a tevékenységből megéljen. Nekem főképp a külföldi tárlatok adnak lehetősséget arra, hogy nyugodtan dolgozhassak. Viszont, ha egy ottani galéria nem tud profitálni a festményekből, akkor nagyon gyorsan megköszönik a közös munkát.

– Van-e olyan hely, ahová elmennél egy tanulmányútra?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember szétnézzen a világban. Egyrészt ez inspiráció az újabb képekhez, másrészt sok minden másképpen működik, mint itthon. Magyarországon mindent a személyes kapcsolati háló dönt el – kinek ki a barátja, ismerőse, rokona Ellenben külföldön – legalábbis ahol én eddig kiállítottam – elsősorban a festmény volt a lényeges. Sok esetben a képeim utaznak, míg én itthon vagyok. Taipeiben például már hatszor volt kiállításom – lassan már ideje volna személyesen is jelen lennem

[caption id="" align="aligncenter" width="1346"] Egy varázslatos hely, egy izgalmas „káosz”[/caption]

– Sok képet készítesz a természetről. Szívesen festesz kint, a szabadban, vagy inkább a műtermi alkotást kedveled?

– Mindig a műteremben festek, mert a stílusom olyan, hogy lassan készülök el mindennel. Egy-egy kép akár hónapokig is az állványon van. Mérete és a lassú, rétegről-rétegre történő festés miatt száradási időket kell beiktatom, ez pedig időigényes. Szeretem a festést mint manuális tevékenységet, így néha talán húzom is az időt, hogy tovább „benne lehessek”.

– Emlékszel-e még, mi volt az első képed témája?

– Ha az első olajfestményre gondolsz, az egy kis tengerkép volt

– Mi zajlik le benned festés közben?

– Az elején még nagyon koncentrálok a képre, próbálom eltalálni a helyes színeket, árnyalatokat. Aztán, amikor „beindul” a festmény, már sok minden történik ösztönösen, és ilyenkor van idő gondolkodni. Munka közben zenét hallgatok, és már tervezem a következő alkotást a fejemben.

[caption id="" align="aligncenter" width="1346"] „Az elején még nagyon koncentrálok a képre, próbálom eltalálni a helyes színeket, árnyalatokat. Aztán…”[/caption]

– Húsz éve szervezel alkotótábort. Miben látod a fontosságát e kis csapatban való részvételnek?

– Igen, nyáron lesz húszéves a Ceredi Művészeti Alkotótábor. Már nem is olyan kicsi a csapat, hiszen a görögországi Korfura 28-an megyünk festeni, míg Cereden 43-an leszünk. Nagyon sok ember szeret alkotni vagy csak elmerülni abban, ami által ki tud lépni a mindennapok taposómalmából. Amit mi csinálunk a táborokban, az „örömfestés”. Nem kell senkinek és semminek megfelelni, csak önmagunknak. És mindeközben próbáljuk magunkat jól érezni. Mindig úgy gondoltam, hogy az alkotásba nem kell belehalni, hanem keresni kell a „flow” érzést, megtalálni azt, ami örömet okoz. Milliónyi szépség vesz minket körbe, és ha valaki erre koncentrál, akkor biztos jól fogja magát érezni a bőrében. Ha pedig valaki a szenvedést keresi a művészetben is Lelke rajta, az ő dolga – szenvedjen.

– Milyen téma foglalkoztat mostanság? És miért?

– Még tart a „kőkorszak”: érdekes egyensúlyköveket festek különböző terekben. Harmónia, egyensúly színben és térben. A kövek nagy részét én válogatom ki, állítom be és fotózom le itt-ott a világban, így különösen erős az érzelmi kapcsolatom is közvetlenül a témával.

E látogatás megerősített abban, hogy a műteremben közvetlenebb környezetben találkozhattam a festőművésszel és a festményeivel. Szabadon kérdezhettem Cene gál Istvánt és a beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy nem egy külvilágtól elzárkózó idegen, hanem olyasvalaki, aki közénk tartozik.

 (NBA)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában