Francia saláta

Most vasárnap zajlik hatalmas érdeklődés közepette a következő francia köztársasági elnök megválasztásának első felvonása. Azt megmondani, hogy ki léphet a rendkívül népszerűtlen és éppen emiatt magát meg sem mérető François Hollande örökébe, ma még lehetetlen. Ennek ellenére a kampány bizonyos elemeiből (előválasztások, népszerűségi adatok, botrányok, viták stb.) lehetőségünk van arra, hogy le tudjuk szűkíteni a jelöltek népes táborát valódi esélyesekre.

A tizenegy jelölt közül Nathalie Arthaud, François Asselineau, Jacques Cheminade, Nicolas Dupont-Aignan, Jean Lassalle és Philippe Poutou együttesen, még a számukra legkedvezőbb becslések alapján sem számíthatnak a szavazatok 10%-ra sem. Jelentőségük, hogy kitől veszik el ezeket a százalékokat. Ebben a szoros küzdelemben ez döntő lehet.

A jelenleg is kormányzó szocialisták aspiránsa, Benoît Hamon az előválasztáson hatalmas meglepetést keltve legyőzte esélyesebb vetélytársát, a korábbi miniszterelnök Manuel Valls-t. Személye a kutatások szerint annyira megosztó a baloldalon, hogy a szocialisták történelmi vereséget fognak szenvedni. A januárban még 17%-os támogatást maga mögött tudó jelölt számára a 10% megszerzése is komoly „örömre” adhat majd okot.

Kezdetben három, ma négy valódi esélyese van a választásoknak. Marine Le Pen, a Nemzeti Front karizmatikus vezetője, enyhítve apja, Jean-Marie szélsőjobboldali szólamain, euroszkeptikus nézőpontot felvázolva próbál az első női köztársasági elnök lenni. Kampánya a francia hazafiság eszméjére épül. A franciaországi muszlim közösségek helyzete, a radikális iszlám elleni erőteljes fellépés szükségessége, a bevándorlás mérséklése és a terrorveszély csökkentése az egyik „ütőkártya” a kezében. A másik terület, ahol jelentős sikere van, Franciaország EU-tagságának kérdése, amelyben népszavazást ír ki – ígérete szerint. Kampányát beárnyékolta az Európai Parlament vizsgálata, miután felmerült a gyanú, hogy uniós pénzekből nem EP-képviselői, hanem pártfinanszírozási célokra költekezett.

Függetlenként indul Emmanuel Macron, aki a szocialista kormányzat idején gazdasági miniszter volt. Jelenlegi mozgalma az En Marche! egy kevésbé beágyazott szociálliberális politikai csoport. Személyét is érték támadások. Megvádolták, hogy miniszterként nem tud elszámolni bizonyos összegekkel. Korábbi bankári munkája miatt megpróbálták az elit jelöltjének beállítani, vagyonbevallása után pedig felrótták, hogy a pénzügyi szférából érkezve igen kevés megtakarítása van. A legkeményebb támadás magánélete miatt érte. Felesége, a nála 17 évvel idősebb Brigitte Trogneux, aki egykor középiskolai tanára volt és együtt nevelik a nő előző házasságából származó három gyermeket. Kritikusai szerint ez egy látszatházasság, mivel Macron valójában Mathieu Gallet-val, a Radio France elnökével folytat homoszexuális kapcsolatot. Az elnökjelölt nevetve cáfolta ezt a vádat és a téma elhalt a kampányban. Kiállt az EU mellett, hangsúlyozva, hogy a Le Pen által tervezett kilépés (frexit) gazdaságilag megroppantaná Franciaországot. Elképzelése szerint a közélet megtisztítása, az oktatás és kultúra támogatása, a munkahelyteremtés, a bürokrácia csökkentése, továbbá a francia külpolitika és a közbiztonság javítása élvez prioritást. Emelné a tanárok bérét és felzárkóztatná a bevándorlók által lakott területeket, városrészeket.

François Fillon korábbi miniszterelnök a jobboldali Republikánus Párt jelöltje. Az előválasztásban hatalmas hajrával gyűrte le Nicolas Sarkozy egykori köztársasági elnököt és Alain Juppét, Bordeaux polgármesterét. 2016 végén úgy tűnt, ő lesz Hollande utódja, és idén májusban csak be kell masíroznia az Élysée-palotába. Botrányai megváltoztatták ezt a helyzetet. Ellenlábasai szerint túl jó kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, így valójában Moszkva új „trójai falova” lenne az EU-ban és ezért Oroszország még befolyásolná is a választásokat a javára. Esélyeire súlyosabb csapást mért feleségének, Penelopénak állítólagos fiktív alkalmazása, amely miatt az első jelölt lett, aki ellen a kampány alatt eljárást indítottak. A vádak szerint közel harminc évig alkalmazta párját, mint munkatársat, aki azonban érdemi feladatokat nem végzett, így jogosulatlanul jutott közpénzekhez. Népszerűsége a januárban kitörő botrány miatt jelentősen csökkent, s csak április közepére érte el újra a 20%-ot – bár szerinte ez nem igaz, csak szavazói rejtőzködnek, s pártja a legjobb a mozgósításban. A párizsi Trocadéro téren megtartott március 5-i nagygyűlés előtt sokan várták, hogy visszalép Juppé javára. Már kutatások is készültek utóbbi esélyeiről, aki azonban bejelentette, hogy nem veszi át a jelöltséget. Fillon kinyilvánította, hogy továbbra is versenyben marad. Támogatói szerint ő az egyetlen, aki mögött megfelelő politikai többség van, így kormányozni is képes. Programja alapján EU-párti, sőt az euróövezet irányítását is kiépítené. Csökkentené a bürokráciát, növelné a heti munkaidőt (ami a szakszervezetek társadalmi ereje miatt meglehetősen nehézkes lesz), szigorú fiskális politikát ígér és számos népszavazást írna ki.

Április elején zárkózott fel az első három helyezettre, köszönhetően a televíziós vitáknak is, a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon. A legutóbbi mérések 19%-os támogatottságot jeleznek esetében. Mélenchon, aki korábban teljesen esélytelen volt, a kutatások szerint folyamatosan „lopja” a támogatókat Hamontól. Klasszikus baloldali, jóléti elemekkel kampányol: fizetésemelés, a nyugdíjkorhatár és a heti munkaidő csökkentése (60 évre, illetve 32 órára), több szektor államosítása, illetve ingyenes egészségügy és oktatás. Felmondaná az európai szerződéseket és kilépne a NATO-ból. Többen úgy vélik, hogy személyisége révén emelkedik ki a versenyfutásból. A második fordulóban a jelenlegi mérések alapján csak Macrontól kapna ki.

A televíziós vitákon előbb az öt kiemelt, majd minden jelölt részt vehetett. Az esélyesek megpróbáltak nem veszíteni, az esélytelenek ennek köszönhetően támadóan léphettek fel. A viták utáni felmérések előbb Macron, majd Mélenchon sikerét hozták.

Egyetlen pillantást érdemes venni a közösségi médiára is. A Facebook profilok követői tekintetében Le Pen előnye hatalmas, több mint 1,25 milliós a tábora. Mélenchon 912 ezer, Fillon 354 ezer, Macron 300 ezer követő felett jár. A további hét jelölt támogatottsága hatalmas szórást mutat: Hamon 181 ezer, míg Arthaud közel hétezer követőt számlálhat. A Twitter fiókok kapcsán végzett kutatások szerint Le Pen 1,38 millió, míg Mélenchon 1,1 millió követővel büszkélkedhet. Ezzel szemben Macron 650 ezer, Fillon 500 ezer, Hamon 373 ezer követőt tudhat maga mögött. A kisebb jelöltek szórása hasonlóan nagy: Poutou 127 ezres táborától Arthaud hétezres csoportjáig terjednek a számok.

A közvélemény kutatások szerint Le Pen és Macron is 22-25% körüli eredményre számíthat. Fillon és Mélenchon is 19-20%-ot kaphat. A második körben Macron, Fillon és Mélenchon is magabiztosan verné Le Pent. Az eredményeket nagyban befolyásolhatja a közel 30%-nyi bizonytalan döntése.

A fentiek tükrében a szakértők és a közvélemény is izgalommal várhatja azt, hogy a franciák a saláta mely összetevőit tartják meg, azaz kik jutnak a második fordulóba, főleg, hogy az utóbbi időben több esetben (2015-ös brit parlamenti választás, 2016-os amerikai elnökválasztás) csúnyán leszerepeltek a közvélemény kutatók.

Szép Szilárd Tamás, politológus