Helyi közélet

2017.02.28. 06:53

Tájak, fák, virágok

fenyvesi

Két földszintes eb, egy fekete-fehér és egy zsömleszínű szalad elém, amint megfogom a kapu kilincsét. Barátságos vakkantásokkal üdvözölnek, érdeklődve szimatolva bokám körül. Manyika a teraszról int felém mosolyogva, János ekkor lép ki az ajtón.

Romhány. Várnak, hiszen így beszéltük meg; délelőtt érkezem diktafonnal, fényképezőgéppel fölszerelkezve, hogy kérdezzem őket a Romhányban töltött hosszú évtizedekről, életükről, munkájukról. Kint a télvége mocskos hókupacai, bent családias meleg, képek, könyvek, az asztalon aprósütemény, innivaló. Varga János romhányi festőművész és felesége, Pásztor Mária logopédus vendége vagyok.

– Alsópetényben születtem 1936-ban, immár több mint 80 éve. Romhányba 1959-ben kerültem – kezd bele János, – akkor helyeztek ide. A balassagyarmati tanítóképzőben végeztem 1956-ban. A végzés után Endrefalvára helyeztek, következő évben Nógrádmegyerbe, onnan ’59-ben ide. Akkoriban népgazdasági érdekekből helyezték a pedagógusokat ide-oda, ahol a legnagyobb szükség volt a munkájukra.

– Én itt születtem – veszi át a szót Manyika, – itt töltöttem a gyerekkoromat, amire csak úgy tudok visszaemlékezni, hogy gyönyörű volt! Amikor visszakerültünk Romhányba, nekem csodálatos volt az, hogy valamikori iskolatársaim gyermekeinek, sőt, már unokáinak is segíthettem, hiszen a logopédia segítség. De visszatérve a kezdetekhez, középiskolás voltam, amikor János mindig a házunk előtt ment az iskolába, vagy egyéb dolgai után. A nyári időben én még nagylányként is elmentem a nagyanyó libáival, tehát János látott engem, mint libapásztor lányt!

– Pontosan így történt – neveti el magát János. – 1962-ben kerültünk egybe, most lesz ötvenöt éves a házassági évfordulónk!Ez nem kis dolog! Szóval, megláttam a libapásztorlányt, nagyon megtetszett. Szolíd is volt, tüzes is volt, tehát úgy gondoltam, hogy megszerzem magamnak! Látod, sikerült!

A festészetről kérdezem, hiszen a faluban így ismerik: Varga János tanár úr, a festőművész.

– Nem vagyok én festőművész. Tanár-festőnek nevezem magamat inkább. Annyit tudok, mint amennyit egy tanárnak illik tudni a festészetről. 1968-ban végeztem Egerben rajz-földrajz szakon. Tanáraimnak az volt a véleménye, hogy nem kell úgy képzelnünk, hogy festőművészek vagyunk, hiszen a testnevelő tanárok sem olimpiai bajnokok. Akkoriban, amikor elvégeztem a főiskolát, nem nagyon volt időm a festészettel foglalkoznom. Család, két gyerek, unokák Amint nyugdíjba kerültem, akkor kezdtem el igazán festeni a magam és a családom örömére. A mai napig is festek, de nem sokat. Évente olyan tíz-tizenöt képet készítek. Általában a témáim a kiállításokon ilyen címmel szerepelnek, hogy tájak, fák, virágok. A természet szépsége ragad meg, a képeimen ezt szeretném bemutatni. A legutóbbi képem is téli tájkép, a címe Didergő táj. Általában elajándékozom a képeimet. Legyen másnak is öröme a természet szépségeiben!

– Jánosnak ez istenadta tehetsége – mutat a képekre Manyika , és elgondolkozva folytatja – én a nyelvet ápolom, János a lelket.

– Az ecsettel a kezemben én is beszélek. Mindig olyan hangulatot próbálok visszaadni, ami akkor pontosan az én lelkemben, gondolatomban benne van. Ahogy annak idején a tanárom mondta: úgy fessek, hogy az másnak is tessék. Tájak, fák, virágok. Itt van, csak rá kell csodálnunk. A mogyorófa, a romhányi táj, az árokparti virágok.

Elmerengve ballagok le a dombról, ahol Jánosék laknak. Az utolsó mondat motoszkál a fejemben: tájak, fák, virágok. Itt vannak, csak rájuk kell csodálkoznunk!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában