Helyi közélet

2017.02.18. 07:19

„Mindig csak képeket…”

fenyvesi

Új képek címmel láthattuk Kovács Bodor Sándor fotóit a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban, és a különleges felvételek a közeljövőben még több helyen is megtekinthetők lesznek. De milyen képek merülnek fel a sokoldalú videófilmes, fotós, kultúrszervezőben a régi időkből, kisgyermekkorából? 

– Kettős képhatás jellemzően. Ugyanis Vácon születtem, de négyéves koromban apám szülőfalujába, Zagyvára költöztünk. Az első emlékképek a Duna-parthoz kötnek, míg a zagyvai képek kicsit szomorúbbak, vasárnap délutáni reménytelenség lengi át a házat, egy kisfiú nem nagyon találja a helyét.

[caption id="" align="aligncenter" width="868"] Kovács Bodor Sándor(Fotó: Kovács Péter Garp)[/caption]

– Teljesen elszakadtál Váctól?

– Szerencsére nem: a nyári szüneteket a nagyszüleimnél töltöttem. A Duna-parti sétány, a pokolszigeti szabad strand és a Pannónia mozi „szentháromságában” teltek a napok. Drága jó nagyanyám a mozi szerelmese volt, vitt magával minden filmre, teljesen megfertőzött.

– És Zagyván nem volt mozi?

– Dehogynem! Hetente kétszer a legnagyobb izgalommal készültem a vetítésekre. A hatvanas évek derekára érett nagykorúvá a filmművészet, így láttam a neorealizmus klasszikus alkotásait, de Fellini, Antonioni és Jancsó munkái már új nyelven beszéltek. Felfedeztük a salgói strandot, az erdőn át naponta kigyalogoltunk oda.

– A fotózás mikor kezdődött?

– Az jóval később. De a fényképeket gyerekkoromtól gyűjtöttem. A Filmvilág és az Ifjúsági Magazin képeivel tapétáztam ki a szobám. Aztán 1981-ben a tarjáni múzeum munkatársa lettem, és Buda László barátom révén elkezdtem a fotózást. Rengeteg képet készítettünk, az első kiállításomat is vele közösen rendeztem.

[caption id="" align="aligncenter" width="1478"] Valahol Európában (Fotó: Kovács Bodor Sándor)[/caption]

– Hogyan lettél dokumentumfilmes?

– A múzeumban 1987-ben én vettem át a videóstúdió vezetését. 1988–90 között tanultam a szakmát, ingáztam Tarján és Pest között. Élveztem ezt a világot, a rendszerváltó hangulat jóval erősebb volt a fővárosban, mint itthon. A múzeumban művészportrékat készítettünk, Földi Péter, Czinke Ferenc, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Farkas András és Réti Zoltán munkásságát igyekeztünk bemutatni. Éves munkatervet kellett összeállítanunk, írtam öt oldalt. „Magának nyugdíjas koráig megvan a programja!”, mondta az igazgatóm. Hát, nem így lett!

– Mi történt?

– Az Antall-kormánynak három muzeológus tagja is volt, nem tudom, emiatt-e, de elkezdődött a múzeumi emberek megtizedelése. Régészek, restaurátorok, történészek kerültek utcára, én sem úsztam meg az elbocsátást.  Ebben a reménytelen helyzetben, 1993-ban jött a művelődési minisztérium pályázata a városi televíziók számára. 82 televízió mutatta be a produkcióját, én, mint a tarjáni tévé külső munkatársa, második díjat nyertem. Eldőlt, hogy talán mégsem kell biztosítási ügynökként házalnom, maradhatok a filmkészítésnél.

– De ekkortól, mint szabadúszó

– Pontosan. Filmes pályázatok írása, referencia- és oktatófilmek gyártása, ezzel telt az elmúlt 22 év. Sokat köszönhetek az akkori tarjáni önkormányzatnak, mert megbízásokkal segítették a munkámat az első 10 évben.

– Eljutottál Jeruzsálembe is.

– Még létezett a Népjóléti Képzési Központ, jó néhány filmet készítettünk a továbbképzésekhez, így jutottunk el Jeruzsálembe 2000-ben, hogy bemutassuk az ottani közösségi szociális munka módszertanát. A forgatás után ott maradtam még egy hetet, hogy fényképeket készítsek erről a világról. Bereményi Géza mondta, hogy Jeruzsálem óvárosában sétálni olyan, mintha az ember folyamatosan pezsgőt kortyolgatna. Tényleg a szédülés a legjobb szó erre a leírhatatlan élményre. Egy este találkoztam Wim Wenders-szel, a világhírű rendezővel, meghívott az asztalához, még most sem hiszem el

– Hány helyen állítottad ki az ott készült fotókat?

– Sok helyen, hál’ Istennek. Először Tarjánban, aztán Balassagyarmaton. Ezután jött a Párizsi Magyar Intézet, ahol a tarjáni születésű író, Nagy Pál portréfilmjét is bemutattam. Aztán Budapesten kétszer, majd a belgiumi Antwerpenben és Eupenben. Végül a pannonhalmi monostorban. Volt egy fotópályázat Izraelről, háromezer kép között sikerült egy első, egy második és a közönségdíjat elnyernem.

– Több filmedben foglalkoztál a tarjáni romák éltével.

– Pályázaton nyertem el a Soros Alapítvány támogatását, s készítettem filmet Oláh Jolán és Balogh Balázs András festőművészekről, a Cigánydombról és Fekete madarak címmel az onnan elszármazottak gyerekeiről. A tarjáni tévé sokat vetítette ezeket, és tervezem, hogy a fontosabbakat idén felteszem az internetre.

– Honnan jött a rónai művésztelep ötlete?

– 2001-ben vettünk egy vályogházat Rónafalun, mert beleszerettünk a kilátásba, ami a kertjéből elénk tárult. Évekig újítgattuk, hogy sok vendéget tudjunk fogadni, mert az idők során sok barátot szereztünk. De a közvetlen okot a Ceredi Nemzetközi Művésztelepről történt távozásunk adta, ahol négy szép évet töltöttünk. A feleségem és a két gyermekem is részt vett az ottani munkákban. Lea lányunk önkéntesként dolgozott Belgiumban egy textilművésznél, így a mesterét és annak szintén művész barátnőjét meghívtuk ide. A következő évben már a ceredi művésztelep közössége állított ki Belgium két városában. 2006-ban szakadt meg ez a kapcsolat, és adódott a lehetőség, hogy a rónai házunkban rendezzünk saját telepet. Ez lett a Rónart. Nógrádi művészeket hívtunk, s az alkotásaikat kiállítottuk. A programot az önkormányzat támogatta. 2010-ben indítottuk a Rónai Anzixot, amit nemzetközi intermédia fesztiválnak neveztünk, ahol az első évben három francia, három német és három magyar művész dolgozott egy hétig. Ennek költségeit Nagy Pál fedezte a saját ösztöndíjából.

[caption id="" align="aligncenter" width="1547"] Fényterelő (Andalúz pásztor a nyájával) (Fotó: Kovács Bodor Sándor)[/caption]

– Hol tartanak most ezek a rendezvények?

– Sajnos a Rónart-programok elakadtak 2013-ban. A Rónai Anzixot úgy tudtuk életben tartani, hogy egy hosszú hétvégére hívunk művészeket, amelyben van egy olyan délután, amikor közönség előtt mutatják be a legújabb munkáikat. Az írók felolvasnak, a képzőművészek vetítenek és kiállítanak, mert az udvarunkon kertmozi is működik, nyári estéken a csillagos ég alatt filmeket nézni nagy élmény mindenkinek.

– Úgy rémlik, tanítottál is.

– Igen, 1996-tól tíz évig voltam óraadó tanár a Seagull Szakképző Iskolában, ahol filmelemzés és vizuális kultúra órákat tartottam. Aki két évig járt hozzám, saját filmmel vizsgázott. A vetítéseken a diákság és az oktatók is jelen voltak, taps, ováció, díjak, bizonyítvány, ünneplés remélem, számukra is maradandó élményt nyújtottak. Vezettem fotószakkört a Madách gimnáziumban. Az analóg technika varázsa, amikor a hívótálba merített fotópapíron megjelenik a kép, az alkotói munka legszebb pillanatai közé tartozik. Ez sajnos már nincs meg a digitális technikában.

– Említetted Pannonhalmát is.

– A roma témájú filmjeimnek köszönhetem a meghívást. 2003 és 2014 között több mint tíz filmet és rengeteg fotót készítettem ott. Meghatározó élmény volt minden nap, amit az apátságban tölthettem.

– Megnyerted a Duna-legendárium és az André Kertész Fotópályázat első díját. Album kiadását nem tervezed?

– Nem igazán, mert ehhez kiadót kellene találnom. Öt éve a Palócföld szerkesztői terveztek egy könyvet, amelyben a Tarjánt bemutató fotóim mellett a képekről írt versek és novellák jelentek volna meg. Országosan ismert írók is vállalták a publikálást. Az első négy mű meg is jelent a folyóiratban. Tóth Krisztina, Kőrössi P. József, Dukay Nagy Ádám és Debreczeni Boglárka munkái után elfogyott a pénz, és a dolog abbamaradt.

– Mivel foglalkozol manapság?

– A Tarjáni Városlakó Magazin képszerkesztője vagyok, s oktatófilmen is dolgozom. A Madách gimnázium néhány diákjának tanítottam filmkészítést a Művelődési Intézet jóvoltából. A fiatalok munkája február elejétől látható a SITI-ben és ha minden igaz, még ebben a hónapban Budapesten, az Uránia Filmszínházban.

(BR)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában