Palócország szivárványszínű viselete (I.)

Büszkén mondhatjuk, hogy talán az országban egyedül Nógrád megye az, ahol máig találkozhatunk népviseletben járó-kelő idős emberekkel. Az itt működő hagyományőrző együttesek, néptánccsoportok, népdalkörök pedig megpróbálják tovább éltetni a hagyományt a jövő generációja számára is.

NMH-Információ. „Nem a ruha teszi az embert!” Vagy talán mégis? Ezen szólás egykor igen határozott jelentéssel bírt. Az öltözködés célja mindig is az volt, hogy védje és díszítse viselőjét, valamint kifejezze annak társadalmi helyzetét is. A XVI. század óta maradtak fenn viseletábrázolás-sorozatok. Ezek az öltözet különbözőségével jelenítették meg a társadalmi rétegeket, és a különböző népek, népcsoportok tagjait. Az öltözködés igenis mesélt arról, hogy a viselője főnemesi, nemesi vagy közrendi társadalmi rétegbe tartozott. A népviseletbe, mint fogalomba a köznapi és az ünnepi öltözetek egyaránt beletartoztak. Az öltözködés rendszere pedig tájegységenként igen változatos képet mutatott. Érdekes, hogy a szegényebb réteg is, a paraszti kultúra milyen nagy gondot fordított a viselet jelentőségére. A népviselet nagymértékben jellemezte az adott ember személyiségét. Elég volt egy pillantást vetni rájuk és csupán a viseletből kiderült, hogy hol él? Milyen a vagyoni helyzete? Dolgozik, vagy ünnepel? Milyen a hangulata? Milyen korú? Milyen a családi állapota? Gyászol-e, valamint a gyászában hol tart?

A palóc vidék népviseletének első összefoglaló kötete 1922-ben jelent meg, Malonyay Dezső szerkesztésében. A kötet írói közel 100 év publikációit dolgozták fel, bejárták a palóc területeket, gyűjtöttek, rajzoltak és fényképeztek. Nógrád megyében 16 viseletcsoportot különböztetünk meg.

[caption id="" align="aligncenter" width="623"] Rimóci férfi viselet (Fotó: Hüvösi Csaba)[/caption]

A gyárak fejlődésével, egyre inkább előtérbe került a kivetkőzés fogalma, azután sokan elhagyták a viseletüket. Büszkén mondhatjuk azonban, hogy talán egyedül Nógrádban találkozhatunk a ma napig népviseletben járó-kelő idős emberekkel! Rimóc különösen gazdag hagyománykultúrával bír, e községgel kezdjük az ismerkedést a palóc viseletekkel.

A férfiak is igényesen öltözködtek, figyeltek az apró viseletdarabok részleteire. Fejükön a múlt században még úgynevezett perge kalapot viseltek, majd az 1940-50-es években kezdett elterjedni a leventesapka. A keskenyebb karimájú kalap az ’50-es évektől vált elterjedté. Kalapjukat csak a legények díszíthették, ők is inkább ünnepeken. A Gyöngyösbokréta mozgalom hatására terjedt el a kalapszalag, amit palóc mintával hímeztek.

Az ingek vászonból készültek, ujjuk mindig bő volt. Az 1900-as évek elejétől szabták a maihoz hasonló formában az ingeket. Az ünneplős ingek elejét hímzéssel díszítették, amely lehetett színes vagy egyszerű fehér is.

A férfiak egyik leginkább jellegzetes viseletdarabja a lajbi volt. Ezt általában fekete posztóból készítették, ólomgombokkal, pitykékkel díszítették. A mellényeket piros, zöld vagy kék hímzéssel díszítették, hátulját gyakran tulipánmotívummal látták el. A lajbit jellemzően begombolatlanul hordták.

[caption id="" align="aligncenter" width="623"] Rimóci asszony viselet (Fotó: Hüvösi Csaba)[/caption]

A ’30-as éveket követően divattá vált a bricsesz nadrág. Ennek jellemzője, hogy combnál bővebb, a lábszárnál pedig a csizmába illően szűk volt.

A gatya, nadrág elé minden esetben a szakácska nevű kötényt kötötték. Ezt is hímzéssel díszítették és árulkodott viselőjéről.

Az asszonyok lányuk megszületésétől már elkezdték gyűjteni a kelengyét. A viseletdarabok minden esetben öröklődtek. A rimóci viselet a hollókői viseletcsoportba tartozik, nagy hasonlóságot mutat Varsány, Nógrádsipek, Nagylóc, Hollókő viseletével.

Az asszonyok férjhezmenetelük után már csak bekötött fővel jártak, még otthon is. Hajukat úgynevezett lapátba csavarták elől, hátul pedig kontyvasra tekerték. Az asszonyok „menyecskét” viseltek fejükön, mely ünnepnapokon rojtos, hétköznapokon rojttalan volt. Egy asszonynak több menyecskekendője is volt.

A legfontosabb alsó ruházatuk az ingváll és a pendely volt, általában vászonból varrták. Az ingváll buggyos ujjú, rövid szabással készítették. Kétféle változatát viselték: a kézellős ingvállat, amit színes, vagy fehér hímzéssel varrtak ki és a húzós ingvállat, melyet ünnepnapokon viseltek.

Az ingvállra lajbit vettek. Ennek is két változata volt ismert a nagykendő alatt viselt kis lajbi vagy a fonalból készült csipkés lajbi.

Erre került a vállkendő, mely szintén lehetett rojtos és rojttalan. A század elején jellemző volt a kékfestőből készült rojttalan vállkendő. A későbbiekben terjedt el a rojtos vállkendő viselése.

Az asszonyok csak és kizárólag rakott alsószoknyát viseltek. Hétköznap három-négy, ünnepnap öt-hat alsószoknyát is magukra felvettek. A felsőszoknya elé kötényt kötöttek, hétköznapokon szakácskával, ünnepeken ráncos kecelével fedték a szoknya elejét.

Kiegészítő díszítő viseletdarabok voltak a nyakbavaló gyöngy, melyet bimbókkal és tükörrel díszítettek. A derékkötő illetve a nagykendőt díszítő kendőkötő hímzett szalag. Valamint a hímzett zsebkendő. Lábukra csatos cipőt vagy csizmát vettek.

[caption id="" align="aligncenter" width="623"] Rimóci menyasszony viselete. A kép Hollókőn készült. (Fotó: Hüvösi Csaba)[/caption]

Az emberi élet fordulói közül kiemelkedik a házasságkötés fontossága. A palóc emberek vallásossága nagyon fontos szerepet töltött be a mindennapi életben. A menyasszony fejét menyasszonyi koszorú díszítette, amit a lakodalom hajnalán lecseréltek nagyféketőre, azaz hivatalosan is „bekötötték a fejét” a lánynak.

Felsőruházata húzós ujjú fehér ingváll volt, melynek ujj része lehetett csipkéből, tüllből is.  Erre vette fel a fehér kislajbit, amit apró virágos hímzések díszíthettek. Majd ezt követte a fehér vállkendő, amelyet szintén színes virághímzés tett még impozánsabbá. Jellemző díszítése volt a menyasszonyi viseletnek, hogy a vállkendőbe rozmaringágat és muskátlit tettek. Ez jelezte a leányságot és a természettel való kapcsolatot is.

Alsóruházatát tekintve fehér harisnyát vettek, amire elsőként a pendelyt öltötték fel. A pendely fölé került 4-5 darab fehér ráncos alsószoknya. A ráncos alsószoknyákra pediglen 3-4 db keményített vasaltszoknya. Így előfordult, hogy 10 darab szoknya is volt a menyasszonyon. Az alsószoknyákra került a ráncba szedett fehér felsőszoknya, melyet színes virághímzéssel díszítettek. A menyasszonyi ruha jellegzetessége volt, hogy nem kötöttek maguk elé kötényt.

A felsőszoknya akkora volt, hogy teljes egészében beterítette az alsószoknyákat.

A felsőszoknya elé derékkötőt kötöttek, valamint a vállkendőt is kendőkötő szalaggal tették még díszesebbé. A menyasszony haját egy ágba fonták, a fonat végébe hímzett szalagot kötöttek. Nyakában fehér színű gyöngyöt raktak, mely bimbókkal és tükörrel volt díszítve.

Kezében kivarrott zsebkendőt viselt, lábára lakkos szárú csizmát húzott.

Takács Bernadett