Mikszáth és a jóslat

A hírneves író és Balassagyarmat kapcsolatairól szólt leginkább az a megemlékezés, amelyet a régi vármegyeháza előtt tartottak Mikszáth Kálmán születésének százhetvenedik évfordulója alkalmából.

Hegedűs H.

Balassagyarmat. Herczegh Klára szobrának szomszédságában a Mikszáth Kálmán Társaság nevében előbb Pásztor Sándor köszöntötte a rendezvény résztvevőit, kiemelve, rendkívül felemelő pillanat, hogy a megszépült megyeháza ad hátteret az ünnepségnek, ráadásul az épület falán lévő Mikszáth-emléktáblát is felújították.

A Gyarmati Színkör művészei, Fábry István és Sztancsik József olvasták fel a Nagy Palóc egy-egy szatirikus hangvételű novelláját, majd Nagyházi Béla, az irodalmár nevét viselő művelődési központ igazgatója mondott beszédet. Ebben a mikszáthi életmű egyes mozzanatainak felelevenítését a kortársak megnyilatkozásaival színesítette.

Törs Kálmán például arról írt, hogy amikor a szépreményű újságíró 1881-ben Szegedről ismét felkerült a fővárosba, ott meglehetősen idegenül érezte magát, és lehangoltan, inkább ösztönből, mint feltűnésre számítva rótta papírra a Tót atyafiak sorait, aztán elutazott egy fürdőkúrára, majd visszatérve alaposan meglepődött, mekkora sikert aratott a műve, ami után az olvasóközönség is gyorsan megszerette őt. Egy másik véleményt Závodszky Károlytól idézett a szónok. Ebben az áll, hogy Mikszáthnak Balassagyarmaton szinte minden ember közeli ismerőse, akiről bátran elhihetjük, hogy köztük nevelkedett, velük gyerekeskedett, és éppen ezért tudja a nógrádi alakokat olyan hűséggel, keresetlen egyszerűséggel, de jellemzően, tökéletes hitelességgel ábrázolni.

Nagyházi Béla hozzátette, bár Jókai Mórnál is előfordulnak paraszti figurák, de nem főszereplőként, így Mikszáth Kálmán az első a magyar irodalomban, aki meghonosította a paraszti karakterrajzokat, akiknek egyszerűsége inkább erényként mutatkozik meg, mintsem negatív vonásként, akik őrzik hagyományaikat, és nem bonyolódnak bele a társadalmi ranglétrán vívott harcokba. Hangsúlyozta, a jó megfigyelőképesség páratlan humorral és éles szatírával ötvöződött, ez emelte fel szűkebb pátriánk kiválóságát a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján a magyar prózairodalom legnagyobb magaslataira.

Ugyancsak idézetként hangzott el Belitzky János levéltáros-muzeológus tollából, ami a címben említett jóslatról szól. Ebben arra utal a szerző, hogy Mikszáth és Balassagyarmat egymáshoz fonódása már az író születése előtt megkezdődött, hiszen édesanyja egyik babonás ismerőse azt mondta, hogy a megszületendő gyermekből híres ember lesz, és egyszer majd az egész ország lámpákat gyújt a tiszteletére és mélyen meghajol előtte. A jóslat végül beigazolódott, mivel a negyvenéves írói jubileum alkalmából valóban kivilágították egész Balassagyarmatot.