Emléktúra a doni hősök tiszteletére

Három falun, Karancskeszin, Karancslapujtőn, Karancsberényen áthaladó, mintegy nyolc és fél kilométeres túrával egybekötött megemlékezést szerveztek múlt hét szombaton a doni katasztrófa hetvennegyedik évfordulója alkalmából. Az emlékmenetet hagyományteremtő szándékkal rendezték meg.

NMH-Információ. Hetvennégy év nem kis idő, kevesen emlékezhetnek vissza rá, ezért röviden foglaljuk össze, mi is történt azon év szörnyű télen: 1943. január 12-én kezdődött a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Az ott elszenvedett katonai vereség egyike a magyar történelem legnagyobb katasztrófáinak. A németek oldalán a Szovjetunió ellen indított támadásban a 2. magyar hadsereg összesen 207 ezer 500 katonája vett részt, ám a frontról történő kivonást követően alig negyven százalékuk tért vissza. A sokszoros túlerővel szemben hiányos felszereléssel harcoló magyar hadsereg az összecsapásokban, az orosz télben, az összeomlást követő hadifogság miatt mintegy 120 ezer katonáját vesztette el.

Nógrád megyéből is többen részt vettek a harcokban, akadt közöttük olyan, aki hazatért, azonban olyan is, akit a családja soha többet nem láthatott. Vitéz Oravecz Zoltánnak, az emléktúra főszervezőjének a nagyapja, illetve neki az öccse – aki sajnos ott is veszett – részt vett az összecsapásokban. Lapunknak elmondta, miért is döntött úgy, hogy „életre hívja” ezt az emlékmenetet:

– Úgy gondolom, hogy a doni katasztrófában részt vevő emberek megérdemlik azt, hogy egy ilyen szintű megemlékezéssel gondoljunk vissza rájuk és hőstettükre. Sajnos személyes érintettségem is van mindebben, ezért különösen szívügyemnek tekintem – kezdte a főszervező.

Kifejtette továbbá, hogy tavaly részt vettek egy 22 települést „átölelő”, száz kilométeres, négy napig tartó emléktúrán. Mindez annyira megérintette, illetve meghatotta őt, hogy úgy gondolta, Salgótarján környékén is meg kell valósítani egy hasonlót. Ez idén meg is történt, a táv nem ugyanaz, de a szándék igen.

Hangsúlyozta, minimum ennyivel tartozunk az elesettek és sebesültek, a fogságot elszenvedők emlékének. Mivel a főszervező karancsberényi lakos, a három, fentebb említett település önkormányzata pedig nagyon jó viszonyban van egymással, ezért itt vált valóra az elképzelés.

Mivel az elmúlt napokban zord, kedvezőtlen volt az időjárás, megkérdeztük: felmerült-e, hogy lemondják a túrát?

– Ilyenen nem is gondolkodtunk! Nagyapáinknak, hozzátartozóinknak legalább ennyivel tartozunk! Akármilyen az időjárás, bármennyire is hideg van, vagy esetleg havas az út, ezt az ő tiszteletükre végigcsináljuk! Ők ennél sokkal kedvezőtlenebb éghajlati körülményeknek voltak kitéve annak idején a Donnál, nem beszélve a mínusz 40 Celsius-fokról, illetve a nyakig érő hóról.

Az emlékmeneten résztvevő mintegy 30 embernek azonban kedvezett az időjárás, vagy segítették őket az égiek. Mindenki jó melegen felöltözött, de sokan a kabátjukat is levették, és a hónuk alatt vitték. Nyugodt, sétálós tempójú menet volt – mintegy négy kilométert tettek meg óránkét –, amelyen a harmincas korosztálytól 75 éves korig vettek részt az érdeklődők.

Külön öröm volt a főszervező és a helyiek számára, hogy nemcsak a környékről, hanem Balassagyarmatról, illetve Egerből is érkeztek a túrára. Ennek során minden község emlékművénél megálltak, pihentek kicsit, koszorúztak, gyertyát gyújtottak, a polgármesterek is szóltak néhány szót a jelenlévőkhöz.

Ezt követően, az emlékmenet befejeztével, Karancsberényben vendégül látták a jelenlévőket egy tál gulyásra. Ezután kezdetét vette az ünnepi műsor a helyi kultúrotthonban.

A fellépők között szerepelt a karancskeszi Szent Mihály egyházi kórus, Deák Béla vezetésével a karancslapujtői Karancs Kincse kórus, valamint a karancsberényi Szivárvány népdalkör is.

A megemlékezésen vitéz Horváth Csaba, a Vitézi Rend országos törzskapitánya, a rendezvény védnöke is szólt a jelenlévőkhöz, majd Andó Ákos tartott előadást a 23. gyalogezred történetéről. A Magyar Királyi 23. gyalogezred 1. zászlóalja Losoncon a 2. Balassagyarmaton a 3. pedig Salgótarjánban volt. Ennek az ezrednek állományba sok karancs-völgyi ember tartozott. Erről hallhattak részletes beszámolót az érdeklődők. Az emlékmenet és a műsor zárásaként a részt vevők egy tárlatot is megtekinthettek. Ezen különféle dokumentumok, tárgyak, illetve fényképek voltak láthatóak, amelyek az egykori 23. gyalogezred nevéhez fűződött. Ez a kiállítás idén csak egy napig volt látható. A főszervezőtől megtudtuk, hogy jövőre egy hetesre tervezik. Szeretnénk, ha a környék iskolái ellátogatnának majd Karancsberénybe, ahol rendhagyó történelem órán vennének részt. Ezen jobban megismernék a hősök múltját és tetteit.

Gerhát Karina