Egyik fehér gólyánkkal a tápláléka, másikkal afrikai orvvadász végzett

Január, a Szécsény, Pösténypuszta és Ludányhalászi térségében telelő fehér gólya elpusztult a múlt hét közepén: a budapesti állatkertben elvégzett boncolás szerint tápláléka okozta végzetét. A madár ugyanis a havas, hideg időszakban a marhakarámok környékén vadászott egerekre és pockokra, amelyeket a jószág vert fel a hó alól mozgása során. A zsákmányállatok szőre összeállt a begyében, ez okozott végzetes megbetegedést. Veca, a híradásokban számtalanszor szereplő madár – nevét is Ipolyvecéről kapta – orvvadász áldozata lett Fekete-Afrikában.

NMH-információ. Fehérbe öltözött a táj, a vándormadarak többsége messze jár, de olyanok is vannak, amelyek nem vállalják a vándorút fáradalmait és veszélyeit, itthon töltik a hideg hónapokat. 2004-2005 tele óta az ilyen jellegű változások megfigyelhetők a fehér gólyák esetében is: egy folyamatnak vagyunk a szemtanúi, amibe nem szabad jelentős mértékben beavatkozni!

„A hazai fehér gólyák egy mintegy nyolcezer kilométer hosszú vonal mentén szétszóródva, három kontinensen telelnek: a 2016-2017-es telelési időszak már eddig is sok érdekes adattal szolgált jeladós fehér gólyáink életéről” – írja lapunknak eljuttatott közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Miközben néhány kockázatot vállaló madár velünk együtt, itthon fagyoskodik a régen látott hidegben, többségük a szokott módon Afrika középső régiójában, elsősorban Csádban és Szudánban telel.

Két jeladós gólyánk azonban kétszer ilyen messze, a Dél-Afrikai Köztársaságig repült, ami légvonalban is több mint 8000 kilométeres oda utat jelent! Ezeket a pontos információkat annak köszönhetjük, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai hatvan fehér gólyára szereltek műholdas jeladót az elmúlt öt évben – áll a közleményben.

Sokatmondó adat, mely egyben a madarakra leselkedő rengeteg természetes és civilizációs veszélyre is felhívja a figyelmet, hogy ezek közül jelenleg kevesebb mint tíz adó aktív – azaz az eszközök esetleges meghibásodásának esélyét is figyelembe véve már csak mintegy 20 százalékuk lehet életben.

A műholdas követésnek köszönhetően néhány év alatt többet tudtunk meg a faj vonulási és telelési viselkedéséről, mint az ezt megelőző több mint száz év hagyományos – az adatgyűjtéshez a madár ismételt kézbevételét igénylő – gyűrűzésével. Kiderült, hogy a fiatal fehér gólyák az ivarérés évei alatt gyakran haza se jönnek, a nyarat Kis-Ázsia térségében töltik.

Fény derült a talán legkorábban, már februárban hazatérő gólyánk titkára is: „Báró” gyorsaságának oka, hogy Afrika helyett csak Izraelig vonul. A GPS adatokból tudjuk, hogy az egyes példányok telelőhely-választása akár évenként változhat. Idén ősszel azt is láthattuk, hogy a délre tartó vonulást hosszabb időre is megszakíthatják olyan kedvező események, mint például egy kialakuló sáskajárás a Szahara déli, Száhel-övezetében. Azt is megtudtuk, hogy a hazai állomány fő telelőterülete Csádban és Szudánban van.

Ugyanakkor elképesztő azzal szembesülni, hogy a kötöttségek nem korlátozta madarak akár úgy is dönthetnek, hogy folytatják útjukat, és az afrikai kontinens legdélebbi térségeiig repülnek, ahonnan visszatérve több mint húszezer kilométert repülnek fél év alatt. A múlt héten két jeladós fehér gólya pusztulására, és ennek okaira is fény derült, ismételten jelezve, hogy milyen veszélyek fenyegetik mind az itthon telelés kockázatát felvállaló, mind a vonuló példányokat – írja az MME.

A „Január” nevű áttelelő madár január 12-én pusztult el, tetemét a Fővárosi Állat- és Növénykertben dr. Sós Endre vezető állatorvos boncolta fel. Az elhullás oka a madár emésztőrendszerében a táplálékállatok szőréből és egyéb emészthetetlen részeiből álló képződmény okozta gyulladás és elzáródás volt, melynek kialakulása valószínűleg a főként kisrágcsálókból álló táplálkozásra vezethető vissza.

A gólyák túlnyomó részének az emészthetetlen táplálék-összetevők nem okoznak gondot, ezektől a baglyokéhoz hasonlóan napi többszöri köpeteléssel szabadulnak meg, minden gond nélkül. Január emésztőrendszere tehát rendellenesen, rosszul működött, aminek okaira azonban nem derült fény. Az ebből következő megbetegedés vezetett végül az állat elhullásához.

Annak ellenére, hogy az áttelelés rendkívül kockázatos döntés, az itthon maradó gólyák rendkívül jól bírták a telet az elmúlt években és a mostani kemény fagyok idején is. Többségük gond – és az alapvetően szükségtelen emberi segítség – nélkül vészeli át a fagyos hónapokat. A Januáréhoz hasonló elhullásról eddig nem is volt hazai adatunk. (A Fülöp nevű madár már a 11. telet tölti Magyarországon, gond nélkül.)

Egyik leghíresebb jeladós fehér gólyánk, az időjárás-jelentésekben is bemutatott „Veca” pedig Afrikában került bajba – fejti ki a közlemény. – Adója január 9-e óta ugyanarról a helyről sugározta a jeleket, Tanzánia, Mozambik és Zambia hármas határáról, utóbbi ország területéről. Ebből a pusztulására lehetett következtetni. A madarászok nemzetközi közösségének köszönhetően néhány nap alatt sikerült megszervezni, hogy valaki Zambiában ellenőrizze a GPS koordinátákat. Így derült ki, hogy „Veca” valószínűleg orrvadászat áldozata lett – írja a közlemény.

A madarak műholdas jelölésének fontos társadalmi vonatkozása, hogy a megjelölt állatok megfigyelésében a lakosság is részt vehet. Az MME által működtetett www.jeladosmadarak.mme.hu honlapon bárki nyomon követheti nem csak fehér gólyáink, de további 17 madárfaj csaknem 300 egyedének mozgását.

Faragó Zoltán