Helyi közélet

2016.12.05. 09:32

Van ott fenn egy ország… (II.)

fenyvesi

A közelmúltban a pompásan berendezett püspöki rezidenciában fogadott bennünket dr. Beer Miklós Váci püspök, akitől szerettük volna megtudni, hogy és milyen körülmények között él, miért választotta a papi hivatást, mi volt gyermekkori álma, és hogyan látja a kereszténység jövőjét. Elmondta, hogy először mozdonyvezető, mert vasút mellett laktak, majd idővel pilóta, s végül kikötött a papságnál. Nem bánta meg.

Vác.

– Sokszor idézem Bárdos Ferenc tanár urat, a nagy zeneszerzőt, akit egyszer megkérdeztek, hogy ő miért olyan kiegyensúlyozott személyiség. Azt mondta: Tudja kedves! Jól meg kell választani a szülőket! Én ezt tettem. A háború után özvegyen maradt édesanyám nyomorúságban ugyan, de tele őszinte szeretettel, megértéssel nevelt. A nevelést ugyanis nagyon fontosnak tartom.

A gyermekvállalás fogalma számomra azt jelenti, hogy vállaljuk annak a kis embernek a világba való bevezetését, a lelki, szellemi, kulturális és hitbeli elindítását. Fontos, hogy normális élmények érjék a fiatalt, hogy ezáltal észrevehesse ezt a csodálatos világot, amelyben élünk. Jó példa erre, hogy gyermekkoromtól kezdve mindig nagy élményt jelent, ahogy nézem a csillagokat. Csodálatos látvány az éjjeli égbolt végtelen mélysége. Sokszor elgondolkodom, hogy honnan hová tart az ember és mi a fontos– mondja a püspök, s számomra adódik a kérdés, hogy mi volt az ő gyermekkori álma, mi szeretett volna lenni.

– Jól érzem magam a bőrömben és visszagondolva az 50 éves papi szolgálatomra, nagyon sok öröm és szép élmény van a hátam mögött – fejti ki, majd beavat a részletekbe a választásával kapcsolatban.

– A gimnáziumi évek vége felé döntöttem el, hogy merre tovább. Nagyon jól emlékszem egy beszélgetésre. 1961 tavaszán lehetett, hogy a keresztapámmal, aki apám helyett apámként szeretett és gondoskodott rólam, sétáltunk a zebegényi Duna-parton és megkérdezte, hogy segíthet-e a továbbtanulásban? Én akkor azt mondtam: segíthetsz keresztapa abban, hogy imádkozol értem. Eldöntöttem, szemináriumra jelentkezem. Talán ekkor és ott fogalmazódott meg bennem az egyik jelmondatom: „Permanentes in fide”, azaz „Rendületlenül a hitben”.

Hiszem és vallom, hogy a hit, egy látásmód, amikor összeáll egy kép, a sok apró kis mozzanat egy nagy átfogó értelmet kap. Amikor észrevesszük a növény- és állatvilág csodálatos összhangját, az emberi társadalomnak az összekapcsolódásait, a család, az iskola, a nemzet kapcsolatában és rácsodálkozunk arra, hogy itt tulajdonképpen minden mindennel összefügg. A teremtettség az Úristen szeretetében jelenti a hitet, aki feladatot ad, bízik bennünk, és számít ránk.

Annyi mindent szeretnék még kérdezni, de tudom, hogy időm korlátozott. Gyorsan átgondolom, mit lenne még jó megtudni. Eszembe jut, hogy a falvakat járva sokat hallok a kereszténység jövőjéről, az egyház szerepéről az emberek célkeresésében. De hogyan vélekedik erről maga a püspök?

–  Nagyon bízom abban, hogy a világméretű változások – és itt az ökológiai válságra gondolok elsősorban - egy kicsit rádöbbentik az egyházat is arra, hogy vissza kellene térni a gyökerekhez. Egy belső megújulásra van szükség. Emellett fontosnak tartom az iránymutatást. Öröm számomra, hogy hegyeinken újabb és újabb kilátók épülnek, hiszen a kilátás és az iránymutatás, a láttatás az az egyház feladata. A hit fényénél, a hit perspektívájába, távlatába tudjunk rávilágítani arra, hogy milyen csodálatos a teremtett világ, hogy ebben  megtalálja az ember a saját helyét, hogy a teremtőnek munkatársai lehetünk. Erre és az egymás iránti felelősségre kell rádöbbenteni az embereket. Én ebben látom a küldetést. Azért mondja Jézus, hogy: „Legyetek a föld sója, világ világossága”.

Ezek után nehezen tudok megszólalni. Egész lelkemet hatalmába kerítette a beszélgetés. Gyorsan összeszedem magam és bátorkodom feltenni az utolsó kérdést. Mi fűzi Nógrád megyéhez?

– Elsősorban a palóc nép és az örökség. Nagyon szeretem Nógrádot, de ugyanakkor aggódva, féltve nézem, az ottani embernek küzdelmét. Az ország egyik hátrányos helyzetű területeként szoktuk emlegetni, ezért is próbálok a lehetőségeim szerint minél többet megtenni a falvainkért, hogy újra élet legyen bennük. Fontos számomra, hogy segítsem az ott élőket, hogy örömmel és reménységgel tudjanak élni ezen a gyönyörű tájon.

Tudom, tudom az előbb is azt mondtam, hogy az utolsó kérdés, de már csak annyit kérdeznék: mit üzen a Nógrád Megyei Hírlap olvasóinak.

– Az Irgalmasság Éve van mögöttünk és remélem, hogy felszabadult örömmel tudunk egymással törődni. Üzenetem annyi lenne, hogy merjünk kilépni az önzésünk rabságából, nagy szívvel tudjunk egymásnak örülni és egymás kezét fogva egymásnak segíteni.

Már biztos vagyok benne, hogy ettől a naptól kezdve én is azok közé tartozom, akik rajonganak a váci püspökért, közvetlen stílusa, mindenkin segíteni akaró lelke miatt. Valóban ő a derű püspöke. Szívmelengető volt találkozni vele, öröm volt betekintést nyerni egy picit az életébe. Megtudhattam, hogy a püspök is egy ember és nem is akármilyen. (Vége.)

Némediné B. Andrea

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában