Helyi közélet

2016.12.31. 08:41

Petőfi törzsasztala Pásztón

fenyvesi

Nyár végén félezer példányban jelent meg és már karácsonyra elfogyott Szabó István: Pásztó története című, 300 oldalas, archív fotókkal is szemléltetett könyve. A nyugdíjas szerző nem ismeretlen a helyiek előtt, hisz’ tősgyökeres pásztói család sarja, aranydiplomás közgazdász, a rendszerváltást követően az első szabad önkormányzati választásokon egyéni képviselői mandátumot is szerzett. A szerzőnek ez a második könyve.

Pásztó. Belelapozva a könyvbe tizenkét fejezet nyújt történeti áttekintést az olvasó számára. A szerző bevezetőjében leírja, hogy korábban többen, köztük Valter Ilona,Vass József, Pintér Nándor,Vincze Ferenc, Csépány István kutatta már a település történetét.

Mi is, mint sokan mások, feltesszük a kérdést: mi indította arra, hogy Pásztó történetét megírja, s miért éppen most?

– Szerintem Pásztó történetének megírásában nagy késésben vagyunk. Több korábbi szerző írása számomra jó alapot nyújtott a mostani kiadvány létrejöttében, hiszen 1898-tól kezdődően több ezer oldalnyi könyv és tanulmány látott Pásztóról napvilágot. Nem vitatható, hogy ezek értéke, jelentősége felbecsülhetetlen, de nagyon kevésen vannak azok, akik ismerik is mai lakóhelyük történetét. Így megpróbálkoztam egy teljesebb történeti gyűjtésre, ennek megírására.

[caption id="" align="alignright" width="1390"] A Szabó család 1943-ban. Szabó István, a könyv szerzője az első sorban jobbról az ötödik.[/caption]

Voltak segítői?

– Igen. Elsősorban fiam Kornél, aki számos forrás felkutatásával még teljesebbé tette városunk történetét ez által társszerzőnek is tekinthető. Nógrády Andor a Mikszáth Kálmán Gimnázium már nyugdíjas tanára pedig a kézirat vélelmezésével segítette a munkámat.

És a család?

– Nagy segítséget jelentett számomra az a gazdag és bőséges forrás, ami Pásztóról a családunknál is fellelhető. Ugyanakkor ez nehézséget is okozott, mert a több ezer oldalnyi irodalmi anyagot egy könyvbe leszűkíteni olyan szerkesztésben, hogy az mégis bemutassa Pásztó ezeréves múltját, hiteles történetét – merész vállalkozás volt. Azt meg majd később az olvasó tudja eldönteni, miként sikerült a törekvésem

[caption id="" align="aligncenter" width="706"] Szabó István a könyv vaskos kézirataival[/caption]

Történetírása során a sok ezernyi dokumentum között mi az, ami különösképpen megfogta önt?

– Több ilyen is volt. Egyet, azért mégis kiemelnék. A „Könyvtárak, sajtó irodalom” fejezetben hivatkozom az Eger című napilap 1938. augusztus 27. számára (Az idő tájt Pásztó, Heves megyéhez tartozott. A SZERZŐ.). Az egyik irodalmi vonatkozású információban találtam rá a következőkre: Pásztóra került a Pilvax-kávéház Petőfi törzsasztala! Ritka, történelmi becsű bútordarab került a napokban Pásztó, Heves megyei községbe. A pásztói Gorove-Oláh család birtokába került Petőfi Sándornak az egykori Pilvax-kávéházbeli márvány törzsasztala Az asztal dr. Perger Ferenc ügyvéd, a Pilvax-kávéház utolsó tulajdonosának jogtanácsosa birtokába került, s az ügyvéd ajándékozta azt a pásztói Oláh családnak. Az asztal a pásztói Oláh-kúria virágos udvarán helyezték el”

Érdemes lenne egy további kutatást lefolytatni, hogy az asztal a II. világháború után hova került. Ha előkerülne, fontos relikviája lehetne a Pásztó Múzeumnak!

Röviden felsorolná azokat a fejezeteket, melyeket a 300 oldalas könyvében feldolgozott?

– Egy rövid történeti áttekintést követően a pásztói plébánia, a pásztói apátság, a XVIII. századi mezőváros társadalomszerkezete a lakosság létszámának alakulása, a településszerkezet, a kézműves ipartörténet, a mezőgazdaság, az időjárás, hat fejezet során kerül terítékre. Továbbiakban a társadalmi élet a művelődés-iskola, egyesület, könyvtár, sajtó, irodalom, valamint a pásztói szokások, a zenei emlékek, a közegészségügy, a közigazgatás, a nevezetesebb pásztói nemzetségek őshonos családok története szerepel a könyvemben.

[caption id="" align="aligncenter" width="684"] Könyvborító[/caption]

A zárófejezetben Pásztó részvétele a háborúkban, kiegészítve ezt az 1956-os forradalom és szabadságharc Pásztóra kiterjedő eseményeivel, melyet a Nógrád Megyei Levéltár munkatársai által rendelkezésemre bocsátott dokumentumok alapján tettem közé.

Szokatlan „Végkövetkeztetés, van -e még kiút” gondolatsorokkal zárja a könyvét. Mi ennek magyarázata?

– Zárásként én olyan gondolatokról, városképi jövőről írok, amely egy település történetírásánál nagyon szokatlan, talán elő sem fordul. Ennek a magyarázata, hogy Pásztó több száz éves gazdag történelmi múltja alapján nem fogadhatja el a mai sorsát, gazdasági elmaradottságába nem törődhet bele.

Ezért végszóként mást nem is kívánhatnék, minthogy közös elszántságunk eredményeként, kormányzati szándékkal és segítséggel formálódjék olyanná Pásztó, melyet még utódaink is magukénak vallhatnak, hogy itt leljék meg boldogulásukat!

Cz. Z. J.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában