2016.12.09. 07:17
Nem szabad feledni!
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tegnap délután szabadtéri kiállítást rendezett a megyeszékhelyen, a Múzeum téren. Az MMA tagjainak képzőművészeti alkotásai felidézik a hat évtizeddel ezelőtti dicsőséges napokat. Egyúttal emléket állítanak azokon a helyszíneken is, ahol a korabeli diktatórikus hatalom, valamint szövetségese a fegyvertelen tömeget vette célba, továbbá ártatlan emberek életét oltotta ki. Salgótarjánban 1956. december 8-án dördült el az a sortűz, amelynek áldozataira emlékeztek a gyásznapon. Mosonmagyaróvár után tizenkét napig városunkban lesz látható az MMA vándorkiállítása.
Gerhát Karina
Salgótarján. A rendezvény nyitányaként Jankovich Ferenc „Forradalom” című versét Turcsányi Ágoston, a Zenthe Ferenc Színház Stúdiójának tagja adta elő.
Ezt követően Fekete Zsolt polgármester mondta el ünnepi beszédét, amit az alábbi két kérdéssel kezdett: hogyan lehet a hatvan évvel ezelőtti eseményeket a képzőművészet mai eszközeivel, valamint a XXI. század szellemiségével feldolgozni? Milyen módon örökíthető át a forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő megtorlás szellemisége a kortárs képzőművészetbe? A polgármester úgy véli, élményszerűvé, továbbá átélhetővé tenni igazán csak a művészet erejével, annak eszközeivel lehet a történelem nagy pillanatait is.
[caption id="" align="aligncenter" width="2273"]
Ezek után kifejtette: minden kor egy történelmi korszak, és ezeknek az éveknek mi vagyunk a főszereplői. Nekünk kell tovább írni a város históriáját. Annak a mondatnak, hogy nem felejtünk, és nem is akarunk felejteni, a szüleink, valamint a nagyszüleink miatt csak akkor van értelme, ha a következő generációnak sem engedjük meg, hogy felejtsenek, valamint továbbadjuk nekik a tudást.
A városvezető hangsúlyozta továbbá, hogy az 1956-os sortűz és a városi gyásznap központi ünnepségének helyszíne, azaz a December 8. tér emlékeztet bennünket Salgótarján történetének meghatározó eseményére, sorsfordító tragédiájára.
[caption id="" align="aligncenter" width="2354"]
Éppen ezért az önkormányzat, valamint a Pofosz Országos Elnöksége közösen indítványozta a tér történelmi emlékhellyé nyilvánítását. Az ’56-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója különös aktualitást ad a „kérésnek”.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság határozatával úgy döntött, hogy a kezdeményezést támogatja, valamint a kormány elé terjeszti azt. Bíznak abban, hogy a kérelmükkel kapcsolatos, pozitív döntést hamarosan meghozzák – zárta gondolatait Fekete Zsolt.
Az ünnepség Szemadám György képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjának kiállítás-megnyitójával folytatódott.
Beszédét az alábbi szavakkal kezdte: „akadémikus társunk volt Nagy Gáspár, költő, aki először kimondta azt, hogy nem szabad feledni!” Majd a jelenlévőknek egy vékony kis kötetet mutatott, amelynek címében – nem szabad feledNI ! – az utolsó két betű naggyal van írva, ami Nagy Imrére utal. Persze a költőt mindezért hosszú ideig tartó szilenciumra ítélték, de a néhai miniszterelnök újratemetésén már ott állhatott a koporsója mellett.
[caption id="" align="aligncenter" width="2592"]
A képzőművész fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezúttal nemcsak ’56-ra, hanem elhunyt költő barátjára is szeretne emlékezni. Egy verses szöveget olvasott fel, amelyben töredékek találhatók nagy poéták műveiből.
Néhány fontos, elgondolkodtató mondat az elhangzottakból: „Mindig azt hangsúlyozták: meg kell tanulni, nem szabad emlékezni. Aztán az egykori nyolcéves gyerek, aki addig csak valami ellenforradalomról hallott, felnőtt korában lemerészelte írni, nem szabad feledni! Legalább azt a macskaköveken csikorgó lánctalpas napot nem, amikor Magyarország miniszterelnöke öt dermesztő mondatot közölt a rádióban. Mindezeken kívül, nem szabad feledni a tankok lövéseit követő fülsiketítő csendet sem. Aztán újra megszólalt a rádió és hírül adta, hogy megindult a tömegközlekedés, az MTK focicsapata Bécsbe utazott, valamint a FTC tagtoborzást hirdetett. De akkor már tudtuk, nem szabad feledni!”
Ezen szavak elhangzása után a városi gyásznap eseménysorozatainak keretében megnyitották a tárlatot, amelyet az érdeklődők meg is tekinthettek. A program 16 órától a Múzeum térről a December 8. térre történő emléksétával folytatódott. Az utóbbi helyszínen koszorúzási ünnepséget tartottak, valamint közösen imádkoztak a salgótarjáni sortűz áldozatainak lelki üdvéért. A délutáni eseményekről szóló részletes beszámolónkat későbbi lapszámunkban olvashatják.
Gerhát Karina