Helyi közélet

2016.12.27. 10:20

Kocsmarajzok az élet mélyrétegeiből

fenyvesi

Embereket rajzol. Arcokat. Kocsmában és más nyilvános helyeken. Aki salgótarjáni, bármikor „modellé” válhat. Úgy, hogy nem is tud róla. Lehet, hogy soha meg nem tudja. Gelencsér János festőművészt – akinek egyik ilyen műve a tarjáni rajztriennálén is látható – arról faggattuk: miért csinálja ?

[caption id="" align="alignleft" width="200"] Gelencsér János festőművész[/caption]

– Hogyan jött a késztetés arra, hogy leálljon egy-egy kocsma sarkán, és emberi arcokat rajzoljon?

– Izgalmas lehetőséget ad arra, hogy bárhol kiválasszak, megnézzek, megfigyeljek egy-egy érdekes, egyedi, különleges arcot, és azt a mindig nálam lévő füzetembe lerajzoljam. Olyan ez, mint mikor az író üres cetliket hord magánál, és lejegyzi rá a hirtelen gondolatait. Hiszen azt abban a pillanatban kell lejegyezni, mert utána már elszáll A rajz is ilyen: egy felfokozott figyelem a rajzolandó arcra. S ha ezt kellőképpen gyakorolja az ember, az kinyílik, mint egy ajtó, megnyílik, mint egy lehetőség.

– De mire jó ez ?

– Arra jó, hogy az ember tapasztalatot szerezzen a különböző emberi karakterekről. Az arcon jelen van a jellem, a lelki sajátosság és többé-kevésbé az ember szellemi kvalitása is. Ez izgalmas. Egyedisége is van annyiban, hogy itt élünk, ebben a városban, ebben a környezetben, 2016 decemberét írjuk, és ez az idő mulandó, tünékeny. Ha ebből kiemelünk egy olyat, ami fontos, értékes és egyedi, már nem volt hiábavaló a rajzolásra fordított idő.

– Mi alapján választja ki a lerajzolandó arcokat?

– A „modellek” esetlegességek, véletlenszerűségek. Spontán választom ki őket, akiket elém sodor az élet.

– Különleges karakterekre vadászik, vagy teljesen átlagos, nem különösen feltűnő figurát is lerajzol?

– Nem teszek ilyen formában különbséget, inkább elfogadom azt, hogy mindenki különleges karakter. Ha a rajz segítségével meg tudom ragadni azt az egyediséget, amely az emberek vonásaiban, szemében, arcán ott van, kicsit a lélek felé is beljebb jutok.

– Efféle vizsgálódásokra van lehetőség a város kocsmáiban?

– Hatalmas bőség áll a rendelkezésemre! Sokféle ember megfordul ezeken a helyeken. Az uralkodói arcoktól, a napóleoni tekintettől kezdve a legriadtabbakig, legelesettebbekig szinte kedvemre válogathatok.

– Mások is foglalkoznak ilyennel?

– Hogyne! Elég, ha az elődök közül Velázquez, Goya, vagy a mi Mednyánszky Lászlónk rajzait említem, akiknek az arcain ugyanezek az egyediséges emberi karakterek láthatók.

– A rajzai karikatúrák, tanulmányok, portrék – vagy mik ?

– Semmiképpen sem karikatúrák! Nem szoktam az emberek jellegzetes vonásait túlzóan, groteszkül eltorzítva kiemelni, mindenkinek a valós karakterét adom vissza. A rajzaim sajátos lenyomatok erről a világról, erről a környezetről, ahogyan érzékelem.

– Rajzolás közben próbál inkognitóban maradni?

– Igen, inkognitóban maradok. Nem mindenki szereti, ha lerajzolják. S ha meg is engedi, elkezd „viselkedni”, felvesz egyfajta álarcot. Jó így, lesállásból figyelni az embereket. Olyan ez, mint a vadászat. A lőállásban nem zörög az ember, mert elriasztja a vadat. Így viszont lehetőség van arra, hogy megfigyeljem a titkos vonásokat is: a szemek a tüzét !

– Van, akinek megmutatta a rajzát?

– A helyszínen soha. Általában a barátaimnak szoktam megmutatni. Hogy mit szóltak hozzá? Akik a szemembe elmondták, azok dicsérték.

– Hány ilyen rajza lehet már?

– Legalább ötszáz. Rengeteg füzetem betelt már. Visz a megfigyelés izgalma. De játéknak is tekintem. Felnőtt ember játszik. Lényeges, hogy ne legyen véresen komoly. Legyen benne játék. Ha véresen komoly, akkor már feladat. S a feladat, az már kötelesség. S az nem jó. Akkor elcsúszik az ember.

– Nem tervezi, hogy ekkora anyagból kiállítást rendez? Ez igazán egyedi

– Gondoltam rá, de itt nemigen akad rá helyszín, érdeklődés Annyi kiállítás volt már itt Nem várom, hogy ez valakinek oly mértékben felkeltse az érdeklődését, hogy ebből kiállítás legyen. Azt tapasztalom, hogy az egyedi a legtöbb embert nem érdekli.

– De azért a salgótarjáni rajztriennálén is látható egy kocsmarajza. Mivel foglalkozik még?

– Élek Az életben maradás számos feladatot támaszt az ember elé. Megpróbálok fennmaradni. Fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ez elég nagy kihívás. Ilyenekkel foglalkozom a magam módján.

– Jó, jó, értjük Amúgy festőművészként az ismertebb alkotásai karakterben, színvilágban jócskán eltérnek a kocsmarajzoktól. Ez a két- vagy többféleség megfér egy emberen belül?

– Teljesen megférnek. Egyszerű hasonlattal, a főzéssel is így vagyunk. Nem mindig ugyanazt eszi az ember. Miért is kellene mindig egyfélét enni? Sokféle, egymástól nagyban eltérő ételt szeretünk. Ugyanígy vagyok a munkáimmal is. Az a fontos, hogy „finomak”, azaz igényesek és értékesek legyenek.

– A festmények tobzódó színei és a rajzok egyszerű vonalai azért eléggé nagy ellentétben állnak

– Ha eddig a rajzról beszélgettünk, hadd „védjem” is meg azzal, hogy a rajz egyszerűsége és szerényebbnek tűnő eszköztára sokszor mindennél alkalmasabb a mégoly gazdag élmények rögzítésére is.

B. R.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában