Helyi közélet

2016.12.15. 12:08

Kéthetes korában focistává „avatták

fenyvesi

Salgótarján valaha a magyar labdarúgás legerősebb vidéki fellegvárai közé tartozott, és sok kiváló játékost adott a honi futballnak. Az SBTC több sikeres korszakából az utókor már jobbára csak Szojkáékat és a bronzérmes gárdát, a Szalay–Répás–Básti triót emlegeti, holott az utánuk jövők között is akadtak jó focisták. Ilyen volt Angyal Csaba is, aki még Bástit, Répást, Jecket is kiszolgálta a pályán, és a minap ünnepelte 65. születésnapját.

– Gyorsan eldőlt sorsom – emlékszik –, hisz kéthetes koromban nagybátyám, Palkovits Gyula – egykori tanító, a rónabányai sportélet lelke – a bölcsőmhöz lépett, és rám tett egy labdát. Azt mondta: ez a gyerek focista lesz! Mi más lehettem volna ezután? A Május 1. úti iskola – ahová jártam – közel volt a Stécé-pályához, és jelentkeztem, hogy én is szeretnék játszani

Angyal az SBTC-nél végigjárta a „ranglétrát”, sokat tanult edzőitől, Agócs Lajostól és Wahlkampf Lajostól. A reményteljes Szoó, Bartha, Angyal, Macska, Loch csatársor az ifi után a tartalékoknál is együtt játszott; Angyal legjobb barátja Bartha volt, akivel együtt érettségiztek a Gépipari Technikumban.

[caption id="" align="aligncenter" width="2828"] Angyal Csaba (csíkos mezben) kicselezi Pozsgai Lajost, a Rába ETO betonhátvédjét (FOTÓ: HERBST RUDOLF)[/caption]

Míg Szoó, Bartha és Loch kisvártatva az SBTC bronzcsapatában találta magát, addig Angyalt 1971-ben elvitték katonának, két évig a kaposvári Táncsics SE-ben játszott, de leszerelése után tovább küzdött az NB I-es álmaiért.

– Nehéz volt bekerülni a csapatba, erre csak akkor nyílt esély, ha Básti vagy Répás megsérült. Az ember ilyenkor kettőzött erővel küzdött, hogy benn ragadjon a kezdő tizenegyben – mondta Angyal, aki 1975. április 19-én debütált az NB I-ben, amikor Dávid Róbert edző Székesfehérvárott Kmetty helyére küldte be a pályára. A Stécé 3–1-re veszített, de az újság szerint „Angyal bemutatkozása jól sikerült”.

[caption id="" align="aligncenter" width="198"] Angyal Csaba[/caption]

– Kikaptunk, mert már akkor is jó csapat volt a Videoton, de számomra örök emlék a bemutatkozásom – mondja Angyal, aki végül is az 1974/75-ös idényben még ezen az egy mérkőzésen jutott szóhoz.

Az ő ideje ugyanis a következő, 1975/76-os szezonban jött el. A kezdő együttesben 1975. szeptember 10-én kapott először helyet, amikor az MTK-pályán hiába támadták végig a meccset, mert egy idényre való helyzetet kihagytak – Angyal bombája is alig kerülte el a jobb felső sarkot –, és 3–0-ra ki is kaptak.

Igaz, az első győzelemre már csak három napot kellett várnia, mert a fiúk az északi rangadón Kovács III góljával 1–0-ra megverték a Diósgyőrt, és az újság szerint „Angyal minden labdát jól megjátszott.”

Az újabb jó pillanat, az első idegenbeli győzelem szeptember 20-án köszöntött be, amikor a mumusnak tartott Rába ETO oroszlánbarlangjában Varga, Marcsok és Kajdy góljára csak Szokolai tudott felelni, s a 3–1-es sikerből a középpályás is jó játékkal vette ki a részét.

Most már csak az első Angyal-gól hiányzott, amely a Barátság Kupa során született meg, amikor a Lokomotív Kassa ellen, itthon a 67. percben Kajdy–Kegye adogatás után a kapu elé belőtt labdát Angyal perdítette a hálóba. Ezzel 3–1-re nyert a Stécé, pedig a középpályán Angyal azzal a Ján Móderrel nézett farkasszemet, aki pár hónap múlva Európa-bajnokságot nyert a csehszlovák válogatottal.

Az első rangadógyőzelemre sem kellett sokáig várni! 1975. szeptember 27-én a Vasas ellen Dávid mester a Szűcs – Kegye, Kmetty, Kovács II, Vertig – Angyal, Varga, Básti – Kajdi, Kovács III, Jeck csapatot küldte pályára, a túloldalon Illovszky Rudolf is olyan ászokat játszatott, mint Török, Zombori, Izsó, Kovács I., Várady, de a mieink 3–1-re győztek, mert Jeck, Varga és Kajdy góljára csak Várady tudott felelni. A harmadik tarjáni gól egyébként Angyal indítása után született.

Ezek után 1975. november 22-én a középpályás első – és egyetlen – NB I-es gólja is megszületett, amikor itthon a kaposváriak ellen – bokáig érő hóban – Angyal a vendégek 2–1-es vezetésénél a 69. percben Jeck beadását 11 méterről bombázta a legendás Rapp hálójába, kialakítva a 2–2-es végeredményt.

– Hogy milyen is volt az NB I-ben játszani? – kérdez vissza. – Meg kellett szokom, mert mást vártak tőlem, mint a tartalékoknál. Ott szerveztem, irányítottam, itt viszont Répás, vagy Básti mellett nekem kellett a mezőnymunka javát is elvégeznem. Hajtani kellett, hogy megragadjak az élvonalban. Szerencsére a társak is sokat segítettek. Nagyszerű volt érezni a szurkolók szeretetét, és élmény volt válogatott klasszisok, Kocsis, Szűcs, Bálint, Nyilasi, Ebedli, Pusztai, Bene, Fazekas, Tóth A., Nagy L., Zámbó és társaik ellen küzdeni.

Angyal a legnagyobb mérkőzését a Ferencváros ellen játszotta 1976. április 3-án, Salgótarjánban, 15 ezer néző előtt, mikor Dávid mester a Szűcs – Miklós, Kmetty, Kovács II, Kegye – Angyal (Horváth), Varga, Básti – Szoó (Kovács III), Marcsok, Jeck gárdát küldte harcba, míg a zöld-fehéreknél Bálint, Nyilasi, Ebedli és Pusztai vitte a prímet. Az első félidőben Nyilasi és Szabó kétgólos vezetéshez juttatta a Fradit, de a szünet után az emberfeletti erővel küzdő tarjániak Jeck szabadrúgásával és Básti 11-esével kiegyenlítettek. Angyalnak nem volt szerencséje: a jobb sarokra tartó bombáját Hajdu nagy bravúrral védte. A hajrában Horváth váltotta őt, de a középpályást a mezőny legjobbjai közé sorolták. Igazán „tüzes” meccs volt: ekkor gyújtották fel a Fradi-szurkolók a Kálváriát...

[caption id="" align="alignleft" width="1973"] Az SBTC 1976-ban. Álló sor, balról: Oláh Dezső pályaedző, Miklós József, Jeck Ferenc, Répás Béla, Angyal Csaba, Kmetty József, Kovács II József, Varga Sándor, Dávid Róbert vezetőedző. Középen: Szűcs István, Orosházi László, Cséki János, Márta Sándor, Loch Károly, Lajkó János, Balázs Zsolt. Elöl: Szoó József, Kovács III István, Tóth Károly, Básti István, Marcsok János, Mohácsi Lajos[/caption]

Az idény végén a Stécé a tisztes 8. helyen végzett, Angyal pedig 27 mérkőzésen 1 gólt szerzett. Az új, 1976/77-es szezonban is hasonló folytatást várt tőlük az „ezerfejű Cézár”, de az élet mást hozott.

Az első két meccsen az SBTC kikapott Újpesten és Tatabányán, ezután Angyal is kikerült a csapatból. Tavasszal még néhányszor beállították, majd eljött az utolsó NB I-es mérkőzése 1977. május 11-én, amikor a Stécé itthon 3–2-re legyőzte a Tatabányát – de ez is csak szépségtapasz volt, mert a tarjániak kiestek az NB I-ből.

Többé Angyal sem játszott a fekete-fehéreknél, mert nem újítottak vele szerződést. Hogy miért? Nem mondták. Így végül a középpályás összesen 34 mérkőzésen 1 gólt jegyzett az élvonalban.

– Az első szezonomban nekem és a csapatnak is jól ment a játék, a következő idény viszont nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Így is büszke vagyok rá, hogy az élvonalban játszhattam – összegezte NB I-es pályáját, hozzátéve, hogy csak azért nem vitte többre, mert – a neve ellenére – ifjoncként nem mindig volt igazi „Angyal”.

A technikás középpályás ezután még évekig segítette a Síküveggyár NB III-as csapatát, majd 1982-ben szögre akasztotta a futballcipőt, és ezután már csak kispályán játszott.

A gyárban ugyanis művezetővé nevezték ki, amely felelősséget rótt rá: több beruházásnál, kemenceátépítésnél is forintmilliók sorsáról döntött. A cég végzete után fizikai munkás lett a Salgglasnál, 2011-ben ment nyugdíjba.

Azóta a családjának él. Feleségével, Magdolnával 1974-ben házasodtak össze. Lányuk, Viktória Budapesten él, ott két unokájuk van, Bori és Peti. A fiuk, Zoltán Komáromban lakik, ott három unokájuk van, Tamás, Csanád és Zoltán. Ezért a Salgótarján–Budapest–Komárom háromszögben élik mozgalmas életüket.

A korábbi NB I-es játékos a sportot már csak a tévén nézi, és örült a labdarúgók kiváló Európa-bajnoki szereplésének, amely reményt ad arra, hogy feltámadhat még a magyar foci.

B. R.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában