Helyi közélet

2016.12.17. 08:46

Huszonöt éve segítik a betegeket

fenyvesi

Az adventi készülődés, várakozás közepette a Szent Lázár Megyei Kórház kápolnájában újra összegyűltek Isten imádására, dicsőítésére. A legfőbb oka az ünnepnek az volt, hogy hálát adjanak a huszonöt éve fennálló Szent Lázár Lovagrendért, valamint imádkozzanak annak élő, és elhunyt tagjaiért. Negyed évszázada, 1991. szeptember elsején kezdték meg szolgálatukat a város, de főleg a kórház területén. Ekkor indult el a rend tevékenysége, az első kórházi imaház létesítésével. Az ünnepi szentmisét Hlédik László felvidéki plébános celebrálta.

Gerhát Karina

Salgótarján. A szentmise elején a lovagrend tagjai ünnepélyesen bevonultak a kápolnába, majd kezdetét vette az ünnepi szentmiseáldozat bemutatása. Hlédik László prédikációjában igazán megható, olykor-olykor már a sírás határára taszító gondolatokat osztott meg a hívekkel.

[caption id="" align="aligncenter" width="2453"] Fotó: Niederland Dávid[/caption]

Szavait azzal kezdte: amikor a kápolna bővítésére sor került, akkor már ő volt a rend lelki vezetője. A mostani pedig már a harmadik imaterem, mondhatni a legnagyobb kapacitással, valamint férőhellyel rendelkező. Mindez azért, hogy egyre többen mehessenek azon helyre, ahol lehetőség nyílik a lelki feltöltődésre, vigasztalásra.

– Hol, ha nem a kórház területén van erre a legnagyobb szükség? – tette fel a kérdést a plébános. Aztán így folytatta gondolatait: az ember testi-lelki bajában mindig várja a vigasztalást, a jó szót, a figyelmességet. Mindez persze így a természetes, de ezenkívül hordozza magában a reményt a gyógyulás felé vezető úton, bízik, továbbá próbál Istenbe kapaszkodni. Teljesen rábízza magát az Úr gondviselő jóságára, szeretetére.

A szentmise alatt a kápolnában betegek, orvosok és nővérek egyaránt voltak, akiket nagyon meghatottak ezek a gondolatok. Az előbb említettek mellett én is átéreztem ezen szavak súlyát, ugyanis egy évvel ezelőtt pontosan azon a napon, az idő tájt vesztettem el nagymamámat – a kórház falai között –, akiért rengeteget küzdöttünk mi, a családja, az intézmény orvosai, és talán ő is harcolt tudatán kívül, hogy velünk maradhasson, azonban őt a Mennyországba szólította a Mindenható.

[caption id="" align="aligncenter" width="1759"] Fotó: Niederland Dávid[/caption]

Miután sokunknak könny szökött a szemébe, a felvidéki atya áttért egy kicsit vidámabb hangvételű témára és hálát adott a Szent Lázár Lovagrend 25 esztendejéért, annak élő, valamint elhunyt tagjaiért. Köszönetet mondott a betegek gyógyulásáért, az orvosok, ápolók erőn felüli munkájáért, valamint a Jóisten áldását kérte a jelenlévők életére.

A szentmise-áldozat bemutatása után Sipos Ákosné – Marietta –, a Szent Lázár Lovagrend elnöke ismertette szervezetük tevékenységét, valamint az elmúlt évekből néhány fontosabb pillanatot is kiragadott.

Összefoglalóját az alábbi szavakkal kezdte: örömteli nap volt az életükben 1991. szeptember elseje, amikor Magyarországon, azon belül is Salgótarjánban elsőként alakult meg rendjük a kórház épületében található, Szent Lázár Kápolna felszentelésével.

Köszönet mondott a kórház akkori, valamint mostani vezetőinek, hogy mindig a segítségükre voltak, szívügyüknek tartották a kápolna sorsát. Többször költöztették, bővítették az imaházat, amikorra a jelenlegi, végleges helyére költözhetett. Tudták ugyanis, hogy a betegek teljes felépüléséhez nemcsak a testet, hanem a lelket is gyógyítani kell. ’92-ben már lovagavatást is tartottak, akkorra több új taggal is gyarapodott a szervezet létszáma.

Kifejtette: a 25 év alatt sok minden történt lovagrendjük életében, akik mint közhasznú, karitatív szervezet működnek. Társaival mindig közösen próbálták segíteni, illetve szolgálni a rászorulókat, nélkülözőket, valamint a bajba jutott beteg testvéreket.

Számtalan alkalommal tartottak a városban, továbbá a megyében is ruha-, illetve ételosztást. Hátrányos helyzetű családok kicsinyei részére gyermeknapot, karácsonyi ünnepséget rendeztek, amit játékosztással kötöttek egybe.

[caption id="" align="aligncenter" width="2455"] Fotó: Niederland Dávid[/caption]

A 25 év alatt rengeteg külföldi szállítmány érkezett hozzájuk, aminek nagy részét városunkban, megyénkben osztottak ki, de az adományokból Erdélybe, Csángóföldre, Kárpátaljára, valamint Felvidékre, a határon túli magyar testvérek megsegítésére is juttattak belőle.

Nagyszabású jótékonysági koncerteket is szerveztek bel-, illetve külföldön egyaránt, amelynek bevételét minden esetben a rászorulóknak ajánlották fel. Ott voltak a természeti katasztrófák idején a tiszai árvíznél, a vörös iszapnál, továbbá mindenhol, ahol segíteni tudtak.

A második örömteli esemény volt a rend életében, amikor 15 évvel ezelőtt a helyi kórház felvette a Szent Lázár nevet. A harmadik pedig az, hogy a gyógyintézmény aulájában ez év szeptemberében felavatták a Szent Lázár feltámasztása című szobrot, amely Molnár Péter alkotása.

Az elnök hangsúlyozta: ez nem a rend, hanem a kórház igazgatójának és vezetőtársainak az érdeme volt, akik önzetlen adományukkal támogatták az alkotás megvalósulását.

Végezetül arra kérte a Jóistent, adjon még annyi erőt nekik, hogy az elkövetkezendő 5-10-20 esztendőben is lelkiismeretesen tudják folytatni karitatív munkájukat, valamint a nehézsorsú, szükséget szenvedő embertársaikat szolgálni – zárta gondolatait Sipos Ákosné elnök.

A szentmise után minden hívőnek örömkalácsot, meleg teát, szaloncukrot, valamint kis gyertyát ajándékoztak a szeretet ünnepe előtt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában