Helyi közélet

2016.12.14. 07:35

„Biztonságban érezzük magunkat”

fenyvesi

Salgótarjánban tanult marketing- és reklámmenedzsmentet, majd művelődésszervező szakon folytatta tanulmányait a kazincbarcikai születésű Rikter Levente. Feleségével 2009-től élnek Londonban, annak is a nyugati részén, egy kis kertvárosi lakásban. Mindketten egy-egy nagy multinacionális cégnél dolgoznak, azok központi irodáiban. Levente menedzseri munkakörben, míg felesége a salgótarjáni születésű Szilvia személyi asszisztensként. Arról beszélgettünk Leventével, hogy ők, Londonban élő magyarok hogyan élték meg a „brexitet”, mi a véleményük a migránshelyzetről, hogyan tervezik a jövőjüket a történteket figyelembe véve.

 

– Brexit. Nagy-Britannia döntött az EU-ból való kilépésről. Az látszott az eredményekből, hogy London és Skócia bennmaradás-párti, míg a vidéki Anglia a kiválás mellett volt. Hogy éltétek meg a kampányt és a szavazás eredményét?

– A kampány jóval csendesebb volt, mint az eredmény. Itt főleg a média volt ettől hangos, de az emberek szerintem keveset beszélgettek a témáról egymás között. Pedig itt nyílt viták – nem veszekedések – vannak politikai témákról, de ez valahogy kicsit háttérbe szorult. Mintha senki nem vette volna talán komolyan. Persze lehet, hogy ez csak London. Természetesen itt is hallani bőven EU-t érő kritikákat, de valahogy magától értetődőnek tűnt a maradás. Ami szembetűnő volt, hogy nem volt érdemleges tájékoztatás, érvelés egyik végkimenetel esetére sem, sokkal inkább érzelmekre játszottak a kampány során és inkább tűnt az egész egy politikai csatatérnek, mint egy a jövőt megalapozó kérdésnek.

[caption id="" align="aligncenter" width="1193"] Szilvia és Levente Észak-Írországban. „Nem számítunk semmi rosszra, biztonságban érezzük magunkat. Bejelentett munkahelyünk van, nem veszünk igénybe semmiféle juttatást segély címen, nincs okunk nyugtalankodni.” – mondta Levente.[/caption]

– Milyen volt a hangulat az eredmény ismeretében?

– A szavazás utáni napok hangosabbak voltak, az eredmény igen nagy meglepetést okozott, viszont ezt megcáfolva az a kép jön le, hogy a többség nem akar kiválni, erről több elemzést is lehet olvasni. Aztán jöttek a rémhírek a közösségi oldalakon, hogy majd haza kell menni mindenkinek, odahaza ment az aggódás a családok részéről és hasonlók. Itt, igazából pár hét után semmi. Minden megy tovább, hiszen ez még hosszú idő mire bármi is ténylegesen történik. Nincs ok pánikra, félelemre. Jelenleg tervezőasztalnál ülnek és Európában lobbiznak az ország vezetői, hogy a lehető legkisebb veszteséggel, de a legnagyobb előnyökkel történhessen meg a kiválás – ha megtörténik – és ne égessenek fel maguk mögött minden hidat.

– Jelenleg még mindig ellentmondó hírek vannak arról, hogy minek, mikor jön el az ideje. A kormányzat csak tavasszal akarja indítani a folyamatot. Ott élőként mit lehet tudni erről?

– Semmit nem lehet tudni, nagy a tájékozatlanság. Igazából meglepő mindenki számára talán, hogy nincsenek tervek, nincs forgatókönyv, mintha egyáltalán nem vették volna számításba, hogy a kiválás is lehet végeredménye a szavazásnak. Mintha a pártok csak eljátszottak volna ezzel a saját politikai csataterükön bel- és külpolitikai előnyöket kovácsolva – vagy veszítve –, aztán meglepődtek, hogy így alakult. Az itt élők között is egyre nagyobb talán a csalódottság, hogy nem egészen erről volt szó a kampány során.

– Gondolom, a munkahelyen is téma volt

– A tanácstalanság mindenhol jelen van, én is érdeklődtem a munkahelyi HR-nél, hogy egyáltalán mivel is fog ez járni és mikor. Senki nem tud választ adni. Bevándorlók között az terjed, hogy ha nem is az állampolgárságot, de legalább a rezidensi papírokat érdemes elintézni, de az sem baj, ha nincsenek meg ezek.

– A közelmúltban tárgyalt a magyar kormányfő Theresa May brit miniszterelnökkel. Az elsődleges téma az angol és a magyar munkavállalók sorsa volt. Mire számítotok? Hogyan fog benneteket érinteni a „brexit” folyamata?

– Nem számítunk semmi rosszra, biztonságban érezzük magunkat. Bejelentett munkahelyünk van, nem veszünk igénybe semmiféle juttatást segély címen, nincs okunk nyugtalankodni. Minden bizonnyal lesz majd némi papírmunka, de ebben meg számíthatunk a HR segítségére a munkahelyen, valamint a kormányzati portálokon is jól lehet tájékozódni, ha már konkrétumok vannak. De ahogy mi látjuk, ez akár még évekig is eltarthat. Szerintünk senkinek nem kell félnie, aki be van jelentve, ide adózik és persze az sem hátrány, ha az angol nyelvtudása is jó, bár ez – gondolom – természetes, ha valaki itt él. Senki nem lesz kitoloncolva.

– Akkor ezek szerint egyelőre semmi hátrány nem éri a kint élőket

– Eddig az egyetlen komoly hátránya az egésznek a magyar munkavállalók szempontjából a gyenge angol font, ami így otthon is kevesebbet ér. Ez főleg azoknak rossz, akik küldik haza a megkeresett pénzt. Talán az újonnan érkezőknek valószínűleg magasabb követelményeknek kell majd megfelelniük a jövőben, de nem gondolnám, hogy azok majd ne lennének teljesíthetőek.

– Más kérdés. Magyarországot folyamatos nyomás alatt tartja a migránsválság. Franciaországból Calais-nál Angliába akarnak átjutni migránsok elég nagy számban. Mi a véleményük az angoloknak, illetve nektek erről a kérdésről?

– Az angol lakosok általában nem örülnek neki, ha bárki is ki akarja játszani a rendszer gyengeségeit, kiskapuit. Gondolok itt a fekete munkaerőpiacra valamint a különböző segélybeli juttatásokra. Mondom ezt úgy, hogy azért sok helyi alsóbb osztálybeli és persze közép- és kelet-Európaiak – igen, magyarok is – szép számmal erre játszanak.

Az internet világméretű hozzáférhetősége, a közösségi oldalak és a média által pedig már igen nagyra nőtt azok száma, akik egy jobb élet reményében akár több ezer kilométert is vándorolnának – sokszor az életüket kockáztatva –, hogy ide vagy Németországba eljussanak. Ezt egy minden szempontból biztonságosabb jövőnek tartják.

Az angolok az illegális bevándorlókat tartanák távol, viszont segítő kezet nyújtanának a háborús menekülteknek és gyerekeknek. Itt nincs szó az iszlámtól való félelemről, hiszen itt több millió iszlám vallású él. Egyébként egyes kimutatások szerint Európában is már 2010-ben elérte a muzulmán vallásúak száma a negyvenmilliót. Szóval itt talán más tényezők dominálnak a migránskérdésben.

– Londonon kívül mi a helyzet?

– Egy barátom Délkelet-Angliában, Kentben él, angolok között dolgozik. Elmondása szerint ott azért erősebb a migránsellenesség, de ez leginkább a Calais-ban történt zavargásoknak köszönhető, hiszen azok nagyban hatással vannak a csatorna- és kompátkelőhelyekre, nagyon sok késést, az autópályákon a hétköznapi emberek számára is torlódást okozva, akadályozva munkahelyre be- és kijutásukat.

Igazából a szigetországiak sincsenek tisztában a témával, bár hozzá kell tennem, hogy az itteni rossz és szegényes tájékoztatás még mindig sokkalta gazdagabb, információdúsabb és használhatóbb képet nyújt a helyzetről, mint az otthoni sajtó.

Személy szerint úgy gondolom, hogy ez egy nagyon összetett téma, amiben nehéz állást foglalni, hiszen minden irányból találni helytálló érveket és ellenérveket.

[caption id="" align="aligncenter" width="1193"] „Azért Budapest, a Balaton, a Bükk, de leginkább a család, barátok hiánya szinte kézzel fogható.” A kép a londoni maratonon készült.[/caption]

– Úgy tudom, vannak személyes tapasztalataid is.

– Én magam még januárban voltam önkénteskedni a Calais-i menekülttáborban, a „Dzsungelben”, belülről láttam és tapasztaltam, tehát alapból más képem van ezzel kapcsolatban, mint a többségnek. Talán az lehet a legjobb, ha megpróbálunk minél többet tájékozódni, utánanézni a homályos részleteknek. Megpróbáljuk beleélni magunkat a helyzetükbe és ugyanakkor néhányat hátralépve megpróbáljuk objektíven is megvizsgálni a helyzetet minden oldalról. Személy szerint én folyamatosan próbálok középen állni és embernek maradni.

– Szerintetek annak, hogy az Európai Unió nem kezelte és a mai napig sem kezeli a migránskérdést, volt-e köze ahhoz, hogy Nagy-Britannia a kiválás mellett döntött?

– Kent megyétől eltekintve egészen biztosan nincs. Ahogy említettem, ott azért a zavargások Calais-ban és a francia határon a hatóságok nem megfelelő helyzetkezelése okozott kellemetlenségeket. A szigetországot tekintve viszont biztos, hogy nem volt köze a népszavazáshoz. A migránskérdés úgy általában nem igazán téma itt, sem a hétköznapi életben az emberek között, sem a sajtóban, s talán kormányzati szinten sem eléggé. Itt a migránsválság ideje alatt is sokkal felkapottabb téma volt az Egyesült Államokbeli elnökválasztás, nem csak most, de hónapokra visszamenőleg is.

– Visszatérve hozzátok. Hogyan tervezitek a jövőtöket? Visszatérnétek Magyarországra? Van „B” terv arra az esetre, ha mégsem maradhattok Angliában?

– Furcsa ez, de otthonról mindig rémesebb képet kapunk vissza az itteni dolgokról, mint ahogy azokat itt megéljük. A sajtó szeret dramatizálni, az emberek meg kaphatóak a drámára és ebből következően már nem egyszer kellett magyarázkodni az otthon értünk aggódók felé, hogy megnyugtassuk őket. Sok ilyen rémhírkeltést mi is látunk a közösségi oldalakon, s ebben sokszor az itteni magyarok is partnerek, akkor is, amikor közel sincs vészhelyzet. Ez csak fölösleges pánikkeltés és főleg idegeskedés az otthoni hozzátartozóknak.

Nincs itt baj, mi aránylag beilleszkedtünk, jó itt. „B” tervet, de inkább csak opciókat folyamatosan keresgélünk, hogy mit tudnánk tanulni, hogyan fejlődhetnénk, esetleg hová, melyik országba, vagy földrészre költözzünk, ha ezt meguntuk. Magyarország nincs tervben, de a jövő még bármit hozhat. Azért Budapest, a Balaton, a Bükk, de leginkább a család, a barátok hiánya szinte kézzel fogható.

Fenyvesi Gábor

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában