Helyi közélet

2016.12.03. 08:52

Advent második vasárnapja: a remény gyertyája

fenyvesi

Adventi időszakunkban a második lila gyertyát gyújtjuk meg a héten adventi koszorúnkon, a remény gyertyáját. Remény – ami bennünk van Isten szava iránt: megígérte, hogy Szent Fiát elküldi hozzánk, s ez a reményünk hatja át adventi várakozásunkat. Ám azt is tudjuk, hogy karácsonykor nem kell Betlehembe mennünk, hogy láthassuk őt: a szívünkben kell megszületnie a Kisdednek, és az adventi időszakunk feladata, hogy ezt a megszületést segítsük, átéljük a várakozás szent időszakát méltóságteljesen, és átvigyük régi értékeinket, régmúlt korok, régen élt elődeink által meghagyott hagyományainkat, szeretetüket, hitüket az utókornak.

A múlt héten a hit gyertyáját gyújtottuk meg, ez volt az első fény. Ha nincs hit, nem ér az advent semmit sem. Ha nem érzem át, ha nem hagyom magamban átérezni advent csendjét, a hitet, majd hétről hétre hozzákapcsolódva a reményt, az örömet és a szeretetet, nem tudok felkészülni az ünnepre. Feladatunk tehát van, nem is kevés, napról-napra hittel, reménnyel, örömmel és szeretettel készülni az ünnepre. Nagy feladatot kaptunk ezáltal nemcsak az ünnepi előkészületben, nemcsak a hétköznapokban, hanem az ünnepi emelkedett pillanatokban, és az ünnep után is. Ha nem értjük meg karácsony igazi üzenetét, egy évet kell várni rá, mondja a közismert sláger. Majd folytatja: ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban fog égni, de hogyha megőrizzük, ha vigyázunk rá, nem alszik ki teljesen. Milyen jó lenne megfogadni a dal szövegét: vigyázni a szeretetre, nemcsak az ünnepen, hanem mindennapjainkban egyaránt.

Holnap Szent Borbála ünnepe lesz. Elődeink őt fogadták a bányászok védőszentjének, hozzá fohászkodtak a mélybeszállás előtt. Volt hitük, hogy Borbála, a segítő szentek egyike, ott őrködik, amíg ki tudja hány száz méter mélyen, embertelen körülmények között, embertelen hajszában, embertelen bérért dolgoznak, hogy családjuknak kenyeret tehessenek az asztalra. Merthogy nekik még fontos volt a család, fontosak voltak a gyerekek, fontos volt a hit. Ma már, azt hiszem, szomorúan mondhatjuk, ezek az értékek kiveszőben vannak a világban. Ahogyan felemelkedett a társadalom, s ma már ilyen embertelen munka nyilván jóval kevesebb van, leráztuk magunkról a porral együtt az igazi értékeket is. Eltűnik minden jó, amit őseink örökül hagytak. Nem hagyhatjuk, ne hagyjuk, mert ha mindent eldobunk, értékvesztett, kiüresedett világban fogunk élni! (Csak a történeti hitelesség miatt térnék ki egy mondatban arra, hogy elődeink a bányásznapot nem szeptemberben ünnepelték, azt csak 1945 után erőszakolták rájuk, hanem a századforduló idejétől Szent István ünnepén. Borbála mellett őt tekintették a bányászat védőszentjének, helyesebben inkább: hozzákapcsolták az államalapító Szent István király ünnepéhez a bányászünnepet is.)

A legkisebbek persze nem a bányászünnep miatt izgulnak ezen a hétvégén, hanem a Mikulás látogatása miatt. Szent Miklós alakja, akit a köznyelv Mikulásnak, vagy a mi fülünknek kicsit jobban csengő Télapónak nevez, még megmaradt a régi időkből. Hiába érkezik tömegével az amerikai szenny és mocsok a tévébe, hiába az intézményesített népbutítás, ezt megőriztük. Valami miatt szerencsére ezt még át tudtuk menteni gyerekeinknek. S milyen jól tettük! Kedden reggel bizonyára millió magyar kisgyerek tekint izgalmasan a cipőjébe vagy az ablakba, hogy kapott-emikuláscsomagot vagy virgácsot. Ismerjük mindannyian a történetet: a jó gyerek cukrot, diót, mogyorót kap, a rossz gyerek virgácsot. Ma már azért ettől jóval többet is rejt a zsák, ha a gyerek jó volt, s a Télapó szorgos munkájával bizonyosan bekopogtat a házak ajtaján hétfőn éjszaka, hogy odategye a megérdemelt ajándékokat az ablakokba. Persze a jelképes gondolat mögött szülők és nagyszülők összehangolt munkája áll, akik a legtöbbet szeretnék adni a legkisebbeknek, s bizonyosan hasonlóan izgatottan készülnek a keddre. A házak ablakaiban pirosló kis tasakok pedig nemcsak a Télapó látogatásáról tanúskodnak, hanemaz itt lakó jó gyerekekről is. Kívánom, hogy gyerekeink éljék át igaz, tiszta gyermekszívvel ezt az ünnepet, ami kicsit a miénk is, de leginkább az övék. Éljék meg úgy, ahogyan évtizedek-évszázadok óta minden kisgyerek: boldog gyermekarccal, örömmel és mosollyal, hiszen ez a legfontosabb nekünk!

A héten fontos megemlékezés lesz. 60 évvel ezelőtt, 1956 „véres szombatján” ma sem tudjuk hányan feküdtek a Vásártéren ártatlanul, mert a hatalmat kiszolgáló pribékek áruló munkája túl jól sikerült, s a sortűz, amit rázúdítottak a népre, családok százait tette tönkre évtizedekre. Készüljünk úgy szívünkben a megemlékezésre, hogy ne csak őket lássuk, akiket kivégeztek, hanem mindazokat – köztük hozzátartozóinkat – is, akik el tudtak menekülni a gépfegyverek lövései elől. Épp ezért ez a nap nemcsak emlékezés, de egy részben hálaadás is, hogy ők itt maradhattak, megmaradhattak nekünk, s bár egyre kevesebben vannak, bizonyosan most sem tudják könnyek nélkül elmesélni a történteket, s nem tudják elfelejteni a golyószórás hangjait, az összeeső emberek látványát. „Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság az áldozatokért” – mondta Mindszenty bíboros a kiszabadulása utáni nyilatkozatában, s mi sem mondhatunk többet nála. És nem is kell. Ezen két gondolat mentén emlékezünk majd rájuk az évfordulón.

S hogy milyen a papír? Eltűri egymás mellett advent, Szent Borbála, Szent Miklós és a salgótarjáni sortűz gondolatait. Nem szól vissza, mert ezek csak betűk. Általam leírt gondolatok, amelyek elolvasás után majd a szívünkben bontakozhatnak ki. Bízom benne, hogy így lesz, és közösen megkezdett adventi készületünket folytathatjuk tovább ezen a héten is, immáron hittel és reménnyel, ahogyan elődeink tették, hogy valóban tiszta szívvel érkezhessünk a jászolhoz, és befogadhassuk majd karácsony igazi fényét és üzenetét. Kívánom, hogy így legyen!

Veszelovszki Balázs

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában