Helyi közélet

2016.11.15. 09:43

„Üzenet egykori iskolámba”

fenyvesi

Tudvalévő, hogy a fenti című verset Ady Endre írta, hogy megköszönje mindazt, amit az alma matertől kapott. Az alábbiakban is egy iskolába szánt üzenet kap hangsúlyt, de teljesen más szimbolika értelmében. Jelesül arról az emlékkiállításról lesz szó, amely a minap nyílt meg Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyula Iskolagalériájában.

Salgótarján. Kilencven éve született Czinke Ferenc Munkácsy-díjas festő, grafikus, kiváló és érdemes művész, az intézmény korábbi tanára, aki az iskolagalériát is alapította s ezzel egy országos mozgalmat honosított meg. S a gimnázium harmincvalahány különböző technikájú (fametszet, rézkarc, litográfia, egyedi rajz és a többi) alkotásának kiállításával tiszteleg az immár tizenhat esztendeje elhunyt művész példaadó személyisége, sokrétű munkássága, szellemi öröksége előtt. A képek tartalma, az alkotó ars poeticája viszont üzenetnek számít az utókor számára, s leginkább a jelen ifjúsága, a következő generációk részére.

[caption id="" align="aligncenter" width="2432"] Emlékkiállítás nyílt Czinke Ferenc Munkácsy-díjas festő, grafikus, kiváló és érdemes művész, az intézmény korábbi tanára tiszteletére a Bolyai János Gimnáziumban (Fotó: Niederland Dávid)[/caption]

Képletesen azt sugallja, hogy mindaz, ami Czinke Ferencet érdekelte, megérintette a magyar történelemből (Dózsa György és Vak Bottyán), a népi kultúrából (Vadócba rózsát oltani, Koskirály), a József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László, Bartók Béla, Reich Károly képviselte irodalmi, zenei, képzőművészeti értékek közül, amiért ő felemelte szavát (Rekviem a vizekért) vagy amin mélyen elgondolkodott (Széttört tükör, Bukott angyal) az másoknak is fontos. Ahogyan az utóbbi művet ihlető Baranyi Ferenc-vers fogalmaz: „Zuhanva válik emberré az angyal / és legnagyobb győzelmét így aratja, / amikor végre szabad akarattal / a földhözkötöttséget elfogadja.” Czinke Ferenc azt vallotta ugyanis, hogy egy művésznek teremtenie kell az élet minden területén s igényessé tenni az embereket a szépen tartalmas életre. Ennek érdekében hőmérőnek kell lennie a nép hónaljában.

Ahogyan szerette mondani: „szivárványkergetésre” jött a világra. A bodrogközi Nagyrozvágy-Meszesketanyán egy szegényparaszti zsellércsaládba született s annak a sorsnak minden szépsége és nehézsége beépült gondolkodásmódjába, világlátásába. Sárospatakon és Budapesten, de külföldön is járt tanulmányutakon. 1954-ben, a Nógrád megyei Nézsán kezdett el tanítani, majd a hatvanas évek elején néhány zagyvarónai esztendőt követően került Salgótarjánba, ahol – az immár emléktáblával megjelölt Szerpentin út 37.  szám alatti épület műtermes lakásában nem kevesebb mint harmincöt esztendő eltöltve – komoly díjak, címek, kitüntetések sorával elismert országos és több vonatkozásban nemzetközi rangú művésszé érett.

[caption id="" align="aligncenter" width="2592"] Emlékkiállítás nyílt Czinke Ferenc Munkácsy-díjas festő, grafikus, kiváló és érdemes művész, az intézmény korábbi tanára tiszteletére a Bolyai János Gimnáziumban (Fotó: Niederland Dávid)[/caption]

De nemcsak a képzőművészetet művelte magas színvonalon, ezernyi formában, de szép stílusban, nyelvi bravúrokkal teli módon verseket írt s meséket az unokáknak és minden más kisgyermeknek. Könyveket illusztrált, kiadványokat szerkesztett, igazi pedagógusként örömet okozott számára a tanítás, tanórán, szakköri foglalkozásokon és magánbeszélgetéseken egyaránt szívesen osztotta meg tudását „nemcsak” középiskolás fokon, hanem főiskolai tanári címmel is felvértezve. Örökre beírta nevét a Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat történetébe is.

Aktív, fáradhatatlan közéleti ember volt, figyeltek műveire, szavaira, tanácsaira, számos egyesület, szövetség tagjaként, vezetőjeként nemcsak saját, de mások, egyének, csoportok és közösségek kiállításainak szervezésére s a város, a megye egészének szellemi gazdagítására is jutott ideje, energiája. Annál a tűznél, amelyet vibráló, lobogó, szenvedélyes személyiségével csiholt, sokan melegedtek

[caption id="" align="aligncenter" width="984"] Emlékkiállítás nyílt Czinke Ferenc Munkácsy-díjas festő, grafikus, kiváló és érdemes művész, az intézmény korábbi tanára tiszteletére a Bolyai János Gimnáziumban (Fotó: Niederland Dávid)[/caption]

A Palócföld 1999/3-as számában, a „Seregszemle”  című századvégi sorozatban nyilatkozva azt mondta: „A tető majdnem kész a házon Most már valamennyi napot, amit megélhetek, és minden rajzot, képet, amit készítek, ráadásnak tekintek.” Sajnos nem sokáig, mindössze egy esztendeig tartott e kegyelmi állapot.  Az első kétezerrel kezdődött esztendő november 23-ának hajnala pontot  tett termékeny élete, földi pályafutása végére. Műveinek sora – a Magyar Nemzeti Galériában, a pácini Magóchy-kastélyban és más köz- valamint magángyűjteményekben – azonban itt van és itt lesz azok között, akiknek szánta.

Az idén, Czinke Ferenc kilencvenedik születésnapja tiszteletére már rendeztek egy kiállítást a salgótarjáni Dornyay Béla Múzemban az intézmény tulajdonában lévő alkotásaiból. Abban az iskolában azonban, ahol éveken át szinte naponta megfordult, ahol szó szerint otthagyta keze nyomát, ahol esztétikai gondolkodásmódja, világszemlélete mindmáig jelen van, ahol annyi fiatalt nevelt jó ízlésre, kultúra- s azon belül művészetszeretetre és ahonnan annyi tanítványa startolhatott a Tanár Úr pályáján és lett ismert és elismert művész, szóval e falak között méltóságteljesebb, ünnepélyesebb és főként méltóbb az emlékező főhajtás minden máshol tartott tisztelgéshez képest.

Cs. B.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában