Helyi közélet

2016.11.09. 14:23

Szobabútort ért a Fradi-verés

fenyvesi

Nagy idők egyik utolsó élő tanúja, egy legendás korszak remek SBTC-játékosa Szabó László, aki az 1950-es évek elején az Aranycsapat csillagai, Puskás, Bozsik, Kocsis, Lóránt, vagy épp Hidegkuti ellen mutathatta meg, hogy mit tud. A villámgyors csatár remek gólokkal segítette a Szojka és Csuberda vezérelte Stécét a sikerekhez. Akkoriban az SBTC-nek nem kellett messziről hoznia játékosokat, mert a bánya- és gyártelepeken úgy nőttek a tehetségek, mint a gomba. A ma 88 éves Szabó László is így jutott el az élvonalig. – Az üveggyári kolóniában nevelkedtem, és a barátaimmal a vásártéri pályán rúgtuk naphosszat az édesanyáink által varrt rongylabdát – emlékszik. – Ott szemelt ki a negyvenes évek elején Hőnig Rudi bácsi, aki elvitt minket az üveggyári ificsapatba, ahol Csábi Imre bácsi – aki szigorú edző volt – sokat foglalkozott velünk. A bátyám, Gyula is ott focizott, és akkor már jó volt, mert addig édesanyánk sokat veszekedett velünk, mert rengeteg cipőt szétrúgtunk, ott viszont kaptunk csukát és szerelést, és helyreállt a családi béke.

[caption id="" align="aligncenter" width="2468"] A fiatal Szabó László, feleségével, Elízkével[/caption]

A fiatal Szabó Lacira hamar felfigyeltek, mert gyors és gólerős volt. Egyből fel is vitték az északi ligában játszó felnőttcsapatba, ahol gyorsan megakadt rajta a szeme Persik Jani bácsinak, aki az NB I-es SBTC számára kereste a tehetségeket. A fiatal villámcsatárt is magával vitte, aki a fekete-fehéreknél is az ifiknél kezdte, de 1950-ben az élvonal kapuja is kitárult előtte. Akkor mutatkozott be a Stécében Szojka Ferenc is, akivel jó barátok voltak. – Nem voltam olyan technikás, mint Szojka Feri, viszont gyors voltam, és Feri óramű pontosságú szöktetéseiből sok gólt rúgtam – emlékszik Szabó, aki 1950. október 8-án mutatkozott be az NB I-ben. Újpesten Sós Károly edző az Oláh G. – Kiss Gy., Para, Debreczeni – Szojka, Laczkó – Szabó L., Csuberda, Kovács S., Vilezsál (Zsédely), Herczeg csapatot küldte pályára, és noha a lilák 2:0-ra győztek, az újonc csatár nem vallott szégyent. – Nagyon kemény edző volt Sós Károly, aki rengeteget futtatott bennünket – folytatja. – Ha győztünk, minden meg volt bocsátva, de ha kikaptunk, akkor irány a Kálvária! Sokszor majd’ elkopott a lábunk – ő kerékpárral követett bennünket –, de meg is lett az eredménye, mert a pályán végig bírtuk a rohanást. Az idősebb játékosok pártfogoltak bennünket, segítettek, tanítottak, mondták, hová helyezkedjünk, mit csináljunk a pályán.

[caption id="" align="aligncenter" width="1901"] Szabó Lászlót ma is érdekli a foci[/caption]

Szabó László a következő, 1951-es idényben szilárdította meg a helyét a csapatban, és óriási sikerből vette ki a részét, amikor az Oláh G. – Kiss Gy., Para, Debreczeni – Szojka, Laczkó (Szabó L.) – Bablena, Vilezsál, Kovács S., Csuberda, Zsédely összeállítású SBTC itthon Kovács góljával 1:0-ra megverte a bajnoki címvédő Honvédot, amelyben Puskás, Bozsik, Kocsis, Grosics és Budai II is helyet kapott, és „hét országra” szólt a diadal. Szabó ekkor még sodródott a posztok között – még halfolt is Szojka mellett – de aztán elfoglalta a balszélső posztját, ahol lehorgonyzott. – A válogatottban is bemutatkozó Zsédely megsérült, és az ő helyére kerültem a balszélre – említi. – Eredendően jobblábas vagyok, de ott volt hely, ott ragadtam meg a lehetőséget, onnan szolgáltam ki a belső csatárokat, Csuberdát, Vilezsált és a többieket. Sokat gyakoroltam ballal is a lövést, a beadást, így idővel kétlábas lettem, és a csatársor minden posztján játszottam. Szabó László következő, 1952-es idényben futott be, amikor megérezte a góllövés ízét. Ezt először május 4-én a győriek bánták, amikor a balszélső kétszer is beköszönt: előbb Bablena beadását fejelte a hálóba, majd egy újabb fergeteges roham végén már lábbal biztosította be a 3:1-es tarjáni győzelmet. Megindult a szekér, és a villámszélső a Szombathely, a Bp. Postás, a Diósgyőr, a Pécs ellen is betalált, közben az Üllői úti Fradi-pályán, 30 ezer néző előtt az Oláh G. – Kiss Gy., Para, Gáspár – Szojka, Dávid – Bablena, Csuberda, Opova, Vilezsál, Szabó L. összeállítású Stécé a különvonattal érkező tarjáni szurkolók biztatása közepette Bablena és Opava góljával 2:0-ra megverte a Kinizsiként játszó Ferencvárost. Nem is maradt el a hála! – Az üveggyári kolóniában laktunk, szegények voltunk, édesanyám emlegette, hogy jó lenne már új bútor, de nincs rá pénzünk – emlékszik. – Megemlítettem ezt Persik Jani bácsinak, az intézőnknek, és azt mondták: ha jól játszunk, meglesz a bútor. A Fradi-meccs után jött is a teherautó, és megállt a ház előtt, az emberek pakolták le az új szobabútort. Édesanyám összecsapta a kezét, majd aggódva kérdezte: jaj, ki fogja ezt kifizetni? Mondtam neki: édesanyám, ez már ki van fizetve. Könnybe lábadt a szeme, és átölelt... Meg is szolgálta Szabó az új bútort, különösen az utolsó fordulóban, amikor a bronzéremért küzdő Vasas ellen a Stécé a második félidő közepéig 1:1-re állt, amikor a villámszélső előbb egy váratlan lövéssel, majd hatalmas bombával alakította ki a fekete–fehérek 3:1-es győzelmét. A pályája csúcsán lévő csatár az idény 26 meccséből 23-szor játszott, és 8 gólt lőtt.

[caption id="" align="aligncenter" width="1225"] A Kisterenye csapata, az álló sorban jobbról a második Szabó László edző[/caption]

A Stécé lendülete 1953-ban sem tört meg, a balszélső a szombathelyiek 4:1-es legyőzését góllal segítette, majd szép élmény az újabb Üllői úti csata, ahol 35 ezer néző előtt ezúttal 0:0-s döntetlennel úszta meg a Fradi. De megjelent a színen a válogatottságig jutó Vasas Mihály, aki mind többször szorította ki idősebb csapattársát. Szabó László azonban olykor még megrázta magát, és stílszerűen a Vasas ellen, pompás kapásgóllal adta meg a jelet a bronzérmes Vasas 3:0-s legyőzésére. Az utolsó fordulóban a londoni 6:3-as diadalról nem sokkal korábban hazaérkezett Aranycsapat csillagaival, Puskással, Cziborral, Kocsissal, Budaival, Bozsikkal, Lóránttal és Grosiccsal futott be Tarjánba a Bp. Honvéd. A decemberi hideg ellenére 10 ezres nézőcsúcs született, mindenki látni akarta a londoni hősöket. A Stécé mindent beleadott, a második félidőben kapujuk elé szorította a világklasszisokat. Szabó is többször elviharzott, de Grosiccsal és Lóránttal szemben nem sikerült gólt lőnie. „Titáni harc és 0:0” – dicsérte a meccset a sportújság. – Puskásék nagyon remek sportbarátok voltak, nem éreztették, hogy ők az Aranycsapat játékosai – mondta Szabó László, akinek ez volt a hattyúdala, többé nem játszott az NB I-ben, ahol végül is 53 mérkőzésen 10-szer talált be a hálóba. A Stécé után még Nagybátonyban és Kisterenyén is játszott, majd edző lett. Kisterenyén remek csapata volt, olyan játékosokkal, mint Csernák, Verbovszki, Nagymajdon, a két Szeberényi és volt stécés Sándor „Csarcsu”, 1967-ben fel is vitte őket az NB II-be. Mint mondja, szeretett a fiatalokkal foglalkozni. Az idős sportember ma már egyedül él Salgótarjánban, mert felesége, Elízke már elhunyt, míg a lánya, Melinda Londonban él. Ma is érdeklik a futball hírei, örült a válogatott jó Eb-szereplésének, de a tévén már nehezen látja a játékot, ám még mindig hisz a tarjáni foci feltámadásában. B.R.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában