Helyi közélet

2016.11.25. 06:42

Álomból valóság, terelőkutyákkal

fenyvesi

Bánkon a híres tavon kívül számos érték, érdekesség található. Néhány napja a Bánki Terelőkutyás Központban jártunk, egy eldugott farmon pontosan, ahol négy éve elsősorban border collie-kal foglalkoznakt. Miért és milyen célból? Alábbiakból kiderül.

Bánk. Magyarné Horog Annamária mellett border colliek fogadtak bennünket.

– Mikor és honnan jött az ötlet?

– A kutyázás majdnem tíz évre nyúlik vissza. Gyermekkorom óta szerettem volna egyet, de a szüleim nem engedték. Akkoriban Budapesten, egy panelházban éltünk, anyukám úgy tartotta, lakásba nem való az eb. Ez az egész 23 éves koromig csak vágyálom volt, amikor is a barátnőmtől kaptam ajándékba egy mentett kutyust. Nekem annyira nem tetszett, mert nem olyat szerettem volna, mégis nagyon örültem. Mivel sokat dolgoztam és keveset voltam otthon, úgy döntöttem, szerzek mellé egy pajtást, hogy ne legyen annyit egyedül. Hosszas kutakodás után rátaláltam a border collie-ra.

Alaposan végig kellett gondolnom, vajon ki tudom-e elégíteni ennek a fajtának az igényeit. Végül úgy döntöttem, megveszem.

[caption id="" align="alignleft" width="1409"] Fotók: Hüvösi Csaba[/caption]

– Mi történt utána?

– Egyéves korában kipróbáltam vele a terelést, aminek úgy indultam neki, hogy én olyat sosem fogok csinálni. Ehhez képest annyira beleszerettem, hogy mára már elmondhatom, „főállásban” ezzel foglalkozom. Vele elkezdtem terelgetni, de nem voltak megfelelőek a lehetőségek. Ahol tudtam volna ezt végezni, az túl messze volt tőlünk, havi egyszer jutottam csak el. Egy idő után azonban ezt kevésnek éreztem, többször szerettem volna menni. Akkoriban, ahogy már említettem, Budapesten laktam, de annyira fanatikussá váltam, hogy vettem négy birkát. Egy pesti lovardában kerestem nekik helyet, ahol bértartásban voltak. Az ahhoz közeli mezőre jártam velük, valamint a kutyusommal edzeni. Egy régi Opel Astrába, hozzáteszem, nem kombiba „bepasszíroztam” a négy birkát, és az M0-ás mellett tréningeztem velük. Az arra járó emberek pedig néztek nagyokat, hogy vajon mit is csinálok én.

– Budapestről hogyan került erre a tanyára?

– Éppen úgy alakult az életem, hogy párt kerestem, és rám talált Endre, aki most már a férjem, valamint a két gyönyörű gyermekem édesapja. A hitvesem tanyáján együtt megvalósítottunk egy közösnek mondható nagy-nagy álmot. Létrehoztunk egy terelőiskolát és végre élet töltötte be a farmot.

– Mióta működik ez az iskola?

– Négy éve hoztuk létre a terelőbázist. Elsősorban border collie-val foglalkozunk, mert az én pályafutásom egy ilyen kutyussal kezdődött. Ezen kívül, ami még számomra vonzó, hogy ennek a fajtának elég speciális a terelőstílusa is, ami kihívást jelent nekem. A border collie-n kívül egyedül a kelpie az a fajta, ami még hasonló stílusban terel, így kifejezetten erre álltam rá. Mostanában már más ebek felé is kezdünk nyitni, de elsősorban ez a kettő a fő profilunk.

– Mennyi kutya fordult már meg itt?

– Szám szerint nem tudom megmondani, de nagyon sok. Az országban alapvetően nem mi vagyunk a legnagyobb terelőbázis, ennek a fő oka elsősorban az, hogy mi csak border collie-val foglalkozunk.

– Szükséges-e, hogy az ebek rendelkezzenek már valamiféle előképzettséggel, amikor ide érkeznek?

– A teljesen kezdő kutyától egészen a versenyszintig bármilyen ebet lehet hozni tréningekre. Igazából a hét minden napján jöhetnek, mert egy gazdaságban nem különül el egymástól a hétköznap és a hétvége. Előképzettség nem szükséges, de persze ideálisabb, ha egy jó kutya-gazda kapcsolattal indulunk, ahol az eb tudja, ki a főnök és stabilan behívható, fektethető minden helyzetben. Azonban az sem probléma, ha ezek a feltételek nem teljesülnek, mert a terelésen keresztül is megtanítható, a kutya-gazda kapcsolat pedig fejleszthető. A négylábúval való közös munka, valamint az ebnek a „tulajdonosával” való kapcsolata kölcsönösen, oda-vissza hatnak egymásra. Ez az egyik, ami lenyűgöz ebben az egészben.

– A környéken kívül honnan jönnek még a terelőiskolába?

– Amit megemlítenék, valamint nagyon büszke vagyok rá, hogy jönnek hozzánk még Zala megyéből is. Ők általában hosszú hétvégékre érkeznek, és Bánkon el is szállásolják őket. Egyébként az ország minden pontjáról látogatnak bennünket. Általában nem a távolság befolyásolja a vendégeinket, hanem az, ki melyik terelőbázist találja a legszimpatikusabbnak.

Van egy web-, valamint egy Facebook oldalunk – Bánki Terelőkutyás Központ –, továbbá szájról szájra terjed a hírünk.

– A szombati versenyről mit tudhatunk?

– 2007 óta működik a Magyar Juhászkutya Egyesület. Az ő szervezésükben valósulhat meg a Farm Trial elnevezésű versenyünk. Ez abban tér el egy klasszikus pályától, hogy olyan feladatok is lehetnek a futamokban, amelyek egyébként a mindennapi farmmunkában is előfordulhatnak. A fent említett szervezetnek ez lesz az évadzáró versenye. A program fél kilenckor a regisztrációval kezdődik. Ezt követően 9.30 órától kezdődnek a futamok. Az eredményhirdetés után pedig az egyesület megtartja taggyűlését is.

– A díjakról mit lehet tudni?

– A közelgő Miklós-nap alkalmából kis mikuláscsomagokkal kedveskedünk majd a helyezetteknek. Akik pedig nem érnek el ilyet, azok motiváció gyanánt egy kis virgácsot kapnak.

Eddig tizenhárman neveztek, de ezt még egészen a verseny elejéig megtehetik.

– Mik a tervek a jövőre nézve?

– A magyarországi lehetőségeket megragadva, szinte az összes versenyen részt vettünk, ami évi öt-hat alkalmat jelent. A továbbiakban pedig külföld a cél.

Beszélgetésünk után Annamária két terelő-bemutatót is tartott. Hét birkát hajtott nagyon ügyesen két border collie, az egyik kezdő, a másik pedig már szinte teljesen kiképzett kutyus volt. Felejthetetlen élmény volt!

Gerhát Karina

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában