Helyi közélet

2016.11.19. 10:10

A Mindenség Királya

fenyvesi

Holnap lezárul az egyházi év, ez a vasárnap Krisztus Király ünnepe. A katolikus egyház ekkor zárja le az előző esztendőt, s bár minden ünnepen, minden vasárnap, minden nap az Isten és a keresztáldozat áll a középpontban a szentmisén, ezúttal Krisztust, a Mindenség Királyát köszöntjük.

Őt, aki „kisgyermekként jött közénk”, ahogyan énekeljük jól ismert énekünkben, melyet az Eucharisztikus Kongresszusra írtak 1938-ban: „Egykor értünk testet öltött, / kisgyermekként jött közénk.” Majd folytatja az ének: „A keresztfán vére ömlött / váltságunknak béreként.” A Mindenség Királya, aki a betlehemi jászolból indult, tettét beteljesítve meghalt a kereszten, majd hitünk tanítása szerint feltámadt, felment a mennybe, és az Atya jobbján uralkodik. Így válik ő a Mindenség Királyává, hiszen – ezt már megjövendölte róla Gábriel arkangyal is – uralkodni fog és országának nem lesz vége.

Nem véletlen, hogy az egyház az utolsó évközi vasárnapot, a 34. vasárnapot Krisztus Király ünnepének szenteli. Közeledve adventhez, sok ember számára áll követendő példaként egy életút, egy cselekedet, egy tett, egy király: aki meglátta, amit látnia kellett, észrevette azokat, akiken segítenie kellett, megértette az embereket, lehajolt azokhoz, akik a legelesettebbek voltak. Segített rajtuk, megállt mellettük, jó szót adott nekik. Követendő példaként áll előttünk s nemcsak ma, de az egész év során.

A jeruzsálemi nép Jézus bevonulásakor pálmaágakat lengetett, köntösöket terített le, hozsannát kiáltott (erre emlékezünk virágvasárnap). Jézus hagyta ezt, mert sokkal tovább látott: ő már látta ugyanezeket az arcokat, akik majd nagypéntek kálváriáján ellene kiáltoznak, hamis vádakat hoznak fel ellene, szidják és keresztre kívánják őt. Pedig a kettő között csak öt nap telt el. Hagyta, hogy virágvasárnap az emberek megtegyék ezt, mert tudta, hogy valójában milyenek. S neki nem volt szüksége ilyen királyságra és ilyen üdvözlésre.

Az Ő királysága nem ebből a világból való. Nem kiüresedett hozsannára és éljenzésre van szüksége, hanem lelki életre és igaz cselekedetre. Ha ezt a kettőt megfogadjuk és megtesszük, neki okozunk jócselekedetet, érte dolgozunk és teszünk jót, az ő valódi királyságát építjük.

Ez a királyság nem a trónon ülő és az előtte hódoló népről szól. Ez a király a trónon ül és ítélkezik, de kitárja kezét és a feléje érkezőkhöz hajol, hogy átölelje őket. De csak azokat, akik igaz szeretettel közelednek hozzá. Ennek a királynak nincs szüksége sem az udvari bohócra, sem az igazmondó emberre, sem a csillagszemű juhászra. Ennek a királynak igaz emberekre van szüksége. Ez a király nem azt szeretné, ha az országában boldogtalanság és kizsákmányolás lenne. Ez a király békét szeretne a földön, de legfőképpen az itt élők lelkében.

Talán ez a legfontosabb üzenete a mai ünnepnek. Lássuk meg a királyként trónoló Jézust, de lássuk meg az ő királyságát, az ő országát és az ő kéréseit. S legfőképp: kövessük is őt!

Advent közeleg, ideje, hogy rendet tegyünk dolgainkban, összerendezzük szétszórt hétköznapjainkat, és odafigyeljünk bensőnkre. Ideje, hogy meghalljuk a lélek üzenetét, hogy egy kicsit magunkkal is törődjünk, hogy egy kicsit magunkat is segítsük az igaz út felé. A nemsokára kezdődő adventi időszak segíthet ebben. Figyeljünk magunkra és figyeljünk egymásra, hogy igaz szívvel állhassunk karácsony ünnepén a jászolhoz. Oda, ahol minden elkezdődött, ahol mi is újrakezdhetjük, amit elrontottunk, ahol letehetjük terheinket, nehézségeinket. Kívánjuk, hogy az igaz ügyet, a jót meghallva és meghallgatva mi is így tegyünk!

Veszelovszki Balázs

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában