Helyi közélet

2016.09.07. 12:38

In memoriam Herold László

fenyvesi

Minden elmúlás: fájdalom. Tudjuk persze ésszel, hogy az élet már eleve magában hordozza a halál tényét, elfogadni mégis nagyon nehéz és fájdalmas, különösen, ha hozzátartozóról, barátról, vagy nagy tiszteletben álló, közszeretetnek örvendő emberről van szó.

[caption id="" align="aligncenter" width="150"] Herold László1928-2016[/caption]

Herold Lászlót, aki a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium igazgatójaként írta be nevét a nógrádi megyeszékhely történetébe, családja mellett gyászolja sok-sok tanítványa, volt munkatársa, tisztelője, de akár azt is kijelenthetjük: egész Nógrád megye közéletének valamennyi szereplője Augusztus 28-a, amikor életének 88. évében elhunyt, mindig a gyász és a fájdalom napja lesz ezután a család számára.

Visszaemlékezve egy-egy elhunyt jeles személyiségre, szokás felidézni életútját. Herold László Budapesten született, 1928. február 18-án, egyik ágon polgári, másikon munkás származású szülők gyermekeként, akik mind a szellemiek, mind a kultúra területén gazdag nevelést adtak fiuknak.

Herold László elemi iskolai tanulmányait a mai Németvölgyi Általános Iskolában kezdte, majd a Werbőczy István Gimnáziumban – a mai Petőfi Sándor Gimnáziumban – tanult tovább. Felsőfokú tanulmányait 1946-ban kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán, magyar-történelem tanári szakon.

Diplomázás után 1950-ben került Salgótarjánba, az akkori közgazdasági iskolában kapott tanári állást, emellett nevelőtanár is volt a fiúkollégiumban. Ezen idő alatt többször is visszahívták Budapestre egyetemi tanársegédnek, de mindig nemet mondott.

Később a Madách Imre Gimnáziumban tanított, 1962-től az intézmény igazgatója volt, majd 1969-ben az három évvel korábban átadott salgótarjáni „Új Gimnázium” igazgatójaként folytatta hivatását. A város jeles középfokú intézménye 1969-ben vette fel Bolyai János nevét.

Herold László nyugdíjba vonulása, 1988 után is folytatta pedagógusi munkáját, még évekig tanított a gimnáziumban, vezette a fakultációkat, tagja volt a megyei közgyűlés oktatási szakbizottságának és a Nógrád Ifjúságért Alapítvány kuratóriumának.

Szívesen tartott előadásokat, vezetett irodalmi beszélgetéseket. Rengeteg régi és új tanítvány járt el hozzá eszmecserékre, sokakat készített fel sikeresen az egyetemi felvételire.

2010-ben jelent meg az „Ünneplőben” című könyv, ami a Bolyai János Gimnázium jeles eseményein elmondott beszédeit tartalmazza az 1970 és 1988 közötti időszakból.

Herold László mindig azt vallotta, hogy az embert meghatározza tudásvágya, s meghatározó a pedagógus szerepe is az egyén életében. Igazgatóként hivatásának tartotta, hogy segítse a tantestület minden tagját abban, hogy amiben tehetsége van, azt maximálisan ki tudja fejteni!

Szakmai tevékenysége során számtalan pedagógiai szakmai publikációt írt a Nógrádi Szemlébe, az Audiovizuális Közleményekbe, a Palócföldbe, az oktatási szaktárca munkafüzeteibe, a Nógrádi Művelődés című kiadványba és más sajtóorgánumokba.

Ténykedése során számos szakmai szervezet – az oktatási minisztérium gimnáziumi osztályának külső munkatársa, a TIT salgótarjáni városi elnöke, a Nógrád megyei gimnáziumi igazgatói munkaközösség munkatársa volt.

Életművét hivatalosan is elismerték: 1987-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át, 1995-ben a Nógrád megye díszpolgára címet, 2002-ben Salgótarján Pro Urbe díját, 2006-ban az Eötvös József-díjat, 2008-ben a Salgótarján díszpolgára címet kapta meg. 2016 márciusában a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetésében részesült.

Családját a rajongásig szerette. Regős Annát, aki fájdalmasan korán elhunyt, 1952-ben vette feleségül, házasságukból két gyermek született, Gábor és Judit. 1970-ben vette feleségül Juhász Ágotát, ő lett az új társ és anya. Házasságukból egy leány született, Zsuzsa.

Herold László szabadidejét is főleg a kultúra töltötte ki. Rengeteget olvasott és írt, szívesen foglalkozott irodalommal, zenével, művészetekkel, teológiával is.

Még a gimnáziumi évei alatt, Budán lelkes cserkészként tevékenykedett, így az 1990-es évek elején neki is aktív szerepe volt abban, hogy Salgótarjánban megalakult és hosszú éveken keresztül működött a Dr. Dornyay Béla Cserkészcsapat.

Már a ’70-es évektől szívesen foglalkozott a finn kultúrával, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a család finn barátaival és mindig szívesen vett részt a Nógrád Megyei Magyar-Finn Baráti Társaság életében.

Folyamatosan tanult, mindig nyitott volt az újra, ideértve azt is, hogy magabiztosan kezelte a számítógépet, használta az internetet, volt tanítványokkal, kollégákkal, barátokkal rendszeresen váltott e-mailt.

Végszóként álljon egy idézet az Ünneplőben című könyvből: „Nyomot hagyunk a világban – Mert ilyen az ember. Jelet akar hagyni a megélt és feldolgozott világról. Jelet, amely egyszerűnek több jelentést adva lélektől-lélekig jutva többé teszi a másik embert” (Herold László)

Búcsúzunk most, igazgató úr, kedves Laci bácsi! Nem tiszteletlenség talán így is említeni, hiszen nagyon sokan hívták így. Búcsúzunk, de abban a reményben, hogy földi életünk után egyszer még – találkozunk!

Herold László temetése 2016. szeptember 10-én lesz. A gyászmise és a templomi temetési szertartás 11.00 órakor kezdődik a salgótarjáni Szent József plébániatemplomban, az Acélgyári út 1. szám alatt. A szertartás után Herold Lászlót a Régi Központi Temetőben helyezik örök nyugalomra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában