Helyi közélet

2016.09.18. 05:33

Életmentő fotográfiától a kápolna felújításáig

fenyvesi

Legtöbben bizonyára úgy ismerik a Karancsalján élő Szöllős Gézát, mint a Szent Margit-kápolna megmentőjét. A tizenharmadik századi alapokon álló épület a Kápolna-hegyen áll, a Karancs-hegység egyik különálló csúcsán, 685 méteres tengerszint feletti magasságban. Az idén nyolcvan éves férfi gazdag életútja során a kápolna felújításán túl sok más jeles tettet is végrehajtott, például a legnehezebb helyzetekben is ember maradt, amikor a családja üldöztetést szenvedett, sőt, sportolóként is sok tisztelője akad a mai napig.

 

Faragó Zoltán

Karancsalja. Kiváló munkáját, – a nehéz 1950-es évek után, – azért már csak elismerték, jelenleg 36 különböző kitüntetés és díj birtokosa, a munkahelyitől a közéletiig.

– Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára?

– A háború után a családunkat kuláknak minősítették, mert volt hat katasztrális hold földünk, ki is lakoltattak bennünket, csak külön kérvényre, hosszú idő után kaptuk vissza a házunkat. Az elemi után jártam a polgáriba, amikor ez az iskolatípus megszűnt, engem nem vettek fel sehová, ipari tanulónak sem. Egyszer, amikor lehetőséget kerestem, kifakadtam ezért a szakmunkásképző igazgatója előtt, csúnya megjegyzést tettem a rendszerre Erre behívott az irodájába, ott négyszemközt azt mondta, hogy menjek ki Vízválasztóra, az erőműbe, a Zagyvarakodóról óránként indul a villamos. Az erőműbe már felvettek 12 villanyszerelő tanulót, de én lehetek a tizenharmadik. Annyit tett még hozzá, hogy amikor jelentkezem a főnöknél, úgy köszönjek, hogy „Szabadság!”

Így is történt, gondolom, azt hitték, valami politikai indíttatásból köszönök úgy, hogy „Szabadság!”. Maradhattam villanyszerelő tanoncnak, tizenharmadikként. Az erőműben dolgoztunk, nagyon jó volt a szakma szempontjából, mindent kellett csinálni, sok tapasztalatot szerezhettem. Én meg olyan tanuló voltam, hogy amikor valamit csinálni kellett, különösen, ha új feladatok akadtak, mindig elsőnek jelentkeztem. Érdekelt a szakma, szívesen dolgoztam! Édesapán szigorú ember volt, érdeklődött is utánam a mestereknél, hogy viselkedem.

[caption id="" align="aligncenter" width="661"] Szöllős Géza egy Csengődi Ottó alkotással – Fotó: Faragó Zoltán[/caption]

Aztán 1954-ben politikai okokból, hivatalos indoklás szerint átszervezés miatt elküldtek. Maradhattam volna, ha eljárok Csengerházára, de az kerékpárral nekem messze volt. Előbb a Volánnál dolgoztam, az akkumulátorokkal foglalkoztam, de azt a munkát senki nem szerette, a sav szétmarta az ember ruháját. Az ÉMÁSZ-hoz 1956 szeptemberében kerültem át. Akkoriban helyeztük ki az árammérőket a transzformátorokba.

– Említette már egy régebbi beszélgetésünk során, hogy édesapja 1956-os szerepvállalása miatt a család nehéz helyzetbe került, majdnem letartóztatták önt is.

– Csodának tartom a mai napig, hogy akkor megmenekültem! Fociztam húsz évig, a karancsaljai csapatban játszottam. Egyszer egyik meccsen volt kinn Ágoston Béla is a fényképezőgépével, ő egy Felvidékről kitelepített, nagyon jó fejű ember volt, később magyar nagykövet lett Görögországban. Ahogy jöttem ki az öltözőből, lefényképezett, akkor odaszaladt hozzám két, az Államvédelmi Hatóságnál (ÁVH) szolgáló gyerek, akik akkor itthon voltak. Megkértek, hogy fotózzon le minket együtt. Az ÁVH-sok persze nem akartak államvédelmisek lenni, de mit tehettek ők arról, hogy hová hívták be őket katonai szolgálatra? A lényeg, hogy a közös fotóból én is kaptam, a tárcámban tartottam. Nem hittem volna, hogy egyszer még talán az életemet is megmenti!

Édesapámat az 1956-os szerepvállalása miatt letartóztatták, a forradalmi tanács elnöke volt Karancsalján. Elvitték Balassagyarmatra. Egy nap múlva már is kaptam idézést, hogy másnap jelenjek meg 9 órára Salgótarjánban, a rendőrkapitányságon. Elkészültem a legrosszabbra, tudtam, hogy ez az életembe is kerülhet De mit volt mit tenni, másnap a megadott időpontban jelentkeztem a kapitányságon. Ott az egyik irodában azzal kezdték, hogy „igazolványt”! Elvették a papírjaimat, azután egy pufajkás belökött egy másik irodába Durván bántak velem.

Eltelt húsz perc, emlékszem, közben azon gondolkodtam, mi lesz édesanyámmal, ha egyedül marad Akkor hívtak az irodába. A pufajkás már szépen mondta, hogy szedjem az irataimat, mehetek haza. Kiderült később, hogy annak köszönhettem a menekülést, hogy a tárcámban ott volt az a fénykép, ami focipályán készült, az ÁVH-s gyereket pedig megismerték rajta. Úgy gondolták, ha van ilyen barátom, akkor elengednek

Persze ez után sem volt könnyű a család helyzete, a politika rányomta bélyegét az élet minden területére. Szöllős Géza megőrzött minden iratot, amit csak lehetett. A dokumentumok közül előkeres egyet: a MÁV-nál dolgozó bátyja előléptetésére vonatkozó jelentés, az áll benne, hogy a család már a származása miatt is a rendszer ellensége, hat katasztrális hold földjükbe, hogy a termelést szabotálják, egyetlen szem gabonát sem vetettek, így az előléptetést sem javasolta az iratot kiállító káder. Ami nem is történt meg

Szöllős Géza tovább dolgozhatott az ÉMÁSZ-nál, 1968-tól vezető szerelő, 1982-től pedig kirendeltség-vezető lett.

– A legtöbben úgy ismerik önt, mint a karancsi kápolna megmentőjét.

– Akit kértem, hogy segítsen valamit a felújítás körüli munkáknál, az mind meg is tette, a sírkövestől az erdészetig! A kápolna megmentése az valahogy úgy kezdődött, hogy egy karancsaljai asszonynak, Csermák Bélánénak rokonai érkeztek az Alföldről a ’80-as évek közepe táján. Ők összedőlt állapotában látták a kápolnát, így is azt mondták, „ha feléjük ilyen lenne!” A miénk meg itt van, de hagyjuk tönkremenni? Ez indította el végül a felújítási szándékot. Írtam egy levelet az akkori magyar televíziónak, az Ablak című műsornak a témáról. Nem kaptam tőlük választ, de érdeklődhettek a püspökségen, mert onnan már azt az értesítést kaptuk, hogy hívjuk az össze az iparosokat és próbáljuk meg a segítségükkel rendbe hozni az épületet. Össze is jöttek 17-en, ígértek is sok mindent, de senki nem csinált semmit Végül Morgenstern Ferenc, aki később polgármester is volt Karancslapujtőn és a munka kezdetekor, 1987-ben maga is kisiparosként dolgozott, összefogta az embereket, az ő segítségével sikerült a kivitelezés. Annak idején édesapám azt mondogatta, hogyha kimennek az oroszok, a kápolnát újítsátok fel! Még ki sem mentek az oroszok, de a kápolna már készen volt!

Nagy esemény volt 1991. július 13-án, Seregély István, az akkori egri érsek szentelte újra a kápolnát. Amikor a tető került az épületre, Faddi Ottmár atya áldotta meg. Azt talán a helybeliek sem tudják, ez Magyarország legmagasabban épült kápolnája!

A vállalkozások mellett a hívek is sok támogatást adtak a munkálatokra. Szöllős Géza egy kis füzetet a mai napig őriz, ebben szerepel, hogy ki, mennyi pénzt adott a felújításra.

– Voltak a felújítás után is különböző beruházások, a harangláb, a remetelak rendbetétele, a trianoni emlékmű állítása Utóbbit a remetelak fala tartja, de nem volt egyszerű engedélyeztetni, mert nagyon súlyos a kőkereszt. A felvidéki Ipolynyéken áll a párja.

– Volt mostanában valamilyen beruházás a Kápolna-hegyen?

– Nyársalót csináltunk kinn, a remetelakba az egy százalékos támogatásokból két asztalt és lócát vittünk. Volt bútor régebben is, de eltüzelték. A kályhát is kicseréljük. Csengődi Ottó, aki természetben található anyagokból készíti alkotásait, megcsinálta a Karancsot is, ami üveg vitrinben majd a kórházban lesz.

Szöllős Géza arról is beszél, hogy voltak azért akadályok, nehézségek, még feljelentés is a munkálatok során, de ezek megoldódtak.

– Péter és Pál-napjára, június 29-én tartjuk a nagybúcsút, ekkor szokott lenni a trianoni megemlékezés is, ami június 4-e. A kettő nagyon közel lenne egymáshoz Augusztus 14-15-én, Nagyboldogasszony napjára virrasztás van a kápolnánál, Varga András, salgótarjáni esperes-plébános Szent Margit-napján, január 17-én is már hosszú évek óta mindig megszervezi ide az imamenetet.

Szöllős Géza különféle kitüntetései, díjai megtöltenek egy külön aktatáskát. Szakmai és társadalmi elismerések egyaránt vannak közöttük, összesen 36 ilyet vehetett át eddigi pályafutása során.

– Melyik a legkedvesebb a díjak közül?

– Nógrád Megye Önzetlenség Díját 2010-ben kaptam meg, különösen nagy öröm volt számomra, hogy a lányommal, dr. Szöllős Gizellával ugyanakkor a Nógrád Megye Polgárainak Szolgálatáért Díjat vehette át! Ő a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházban dolgozik, belgyógyász főorvos.

Emellett a munkahelyemen, az ÉMÁSZ-nál is minden vállalati kitüntetést megkaptam, ami csak volt Kiváló Dolgozó, társadalmi munkáért járó elismerés, újításért arany, ezüst és bronz fokozat A legmagasabb elismerés a cégnél az Áramszolgáltatásért Emlékérem, ezt kétszer vehettem át! Megkaptam a „Karancsaljáért” és a „Karancslapujtőért Díjat” is. Karancslapujtő közigazgatási területén van a Szent Margit-kápolna. Aztán kaptam Honvédelemért Emlékérmet is, ezt azért, mert az ÉMÁSZ munkatársaként részt vettem a szirénák telepítésében.

Annyit még szeretnék mindenképpen elmondani, hogy köszönet azoknak, akik adó egy százalékát felajánlják a Szent Margit-kápolna fenntartására! Személyesen nem tehetem, mert nem tudni, hogy kitől jön a támogatás

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában