Helyi közélet

2016.07.11. 12:07

Múltidézés a végváriak tiszteletére

fenyvesi

Történelmi színfalak között jártunk. Négyszáznegyvennégy méter magasban állnak a romok, Szondi György és vitéz katonái hős cselekedeteit idézik. Drégely várában szombaton megcsillantak a fegyverek, hajdúk harcoltak, ágyú dörrent, míg lenn, a sáferkúti tisztáson megelevenedett egy egész középkori vásári forgatag.

Nógrád megye. Hosszú az út itt a Börzsöny kacskaringós szakaszain, mígnem arra a pontra jutunk, ahonnan az autó már nem vihet tovább. A nagyoroszi vasútállomástól az egykori honvédlaktanya mellett elhaladva nyolc kilométer hosszan hol kiszélesedik, hol keskenyül az aszfaltcsík, mire elérünk a hűs fák árnyékában található parkolóig. Innen fel kell csatolni a „nyúltalpakat” és gyalogosan araszolni tovább a lankásabb és meredekebb kaptatókon. Balra-jobbra tőlük szúrós cserjék és méltóságteljes tölgyek sorakoznak, lengeti a szél a juharokat.

Hatalmas keréknyomokban megrekedt a víz, nem is olyan régen fakitermelő munkások dolgozhattak errefelé. Jó húsz perces túrát követően elérjük a vár alsó részeit, jókora kövek merednek ki a földből, ez a rész bizony feltárásra vár. Megkerüljük a falakat így jutunk a rendezvény központi helyszínére. Ahogy feltekintünk az ódon ormokra, egy pillanatra szemünk elé vetülnek a négy és fél évszázaddal ezelőtti események. Ali budai pasa csapatai 1552 nyarán elindultak az északi végvári vonal irányába. Hamarosan már ott csoportosultak Drégely vára alatt. Nem számítottak hosszú ostromra. Jól tudták, mindössze alig százötven katona őrzi az erődítményt. Szondi György és társai azonban nem adták könnyen magukat. Miután felvonultak a sziklán magasló fellegvárba, ott várták be a pogányok végső rohamát. Az első, a második, a harmadik csapást, nagy áldozatok árán még átvészelték, aztán bátran kirontottak az ellenségre. Mindannyian elpusztultak. Mindössze két apród maradt életben, őket a várkapitány korábban Alihoz küldött, s akiket később Tinódi a lantján, majd Arany János balladájában megénekelt.

E gondolatok közben csöppenünk egy múltidéző fegyverbemutató és közelharc-imitálás kellős közepébe. A veresegyházi Bajvívó Magyarok Hagyományőrző Egyesület tagjai tárják az érdeklődők elé, miként is küzdöttek egymással elődeink. Vezetőjük, Zsolnai Gábor roppant szakszerű módon ecseteli, mit lát a nép. Érdekességeket is előtár: például elmondja, hogy miért éppen a bal oldalon láthatóak a hajdúk és huszárok viseletén a sújtások – így a jobbkezes vitéz teste másik oldalán is kellő védelmet kapott a csapások ellen. Azt is megtudjuk, hogy Rákóczi huszárjai honosították meg a francia hadseregben ezt a fegyvernemet, s hogy milyen hírneves párbajvívók kerültek ki hazánk fiai közül. Eközben buzgón zajlik a küzdelem: kopják csapódnak egymáshoz, kardok éle csattan, villannak az acélfegyverek. A hivatalos megnyitó következik: Dombai Gábor, Drégelypalánk polgármestere a házigazdák nevében köszönti a jelenlévőket, majd Balla Mihály országgyűlési képviselő mond rövid beszédet. Mindketten azokat az erényeket hangsúlyozzák, amelyek olyannyira jellemezték a törökellenes harcok magyar végvári vitézeit: hazaszeretet, katonabecsület, példaadás, hősiesség, kitartás, önfeláldozás. Nem felejtik el megemlíteni, mekkora jelentősége is van, hogy itt, Nyugat-Nógrádban ilyen nemes történelmi emlékhellyel rendelkezünk, amelynek további feltárása a régészek munkája lesz, és remélhetőleg erre már nem is kell oly sok időt várni. A kulturális műsor első felvonásában Tinódi Lantos Sebestyén kései utódja lép színre. Kátai Zoltán „kobzán a dal magára vall”, az egykori székesfehérvári és cseszneki várkapitány, Wathay Ferenc török fogságban költött énekeit szólaltatja meg, majd Pálmai Krisztián dalol és a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság tagjai is fellépnek. Aztán ágyú dörren, a drégelypalánki Szondi Kiállítótér munkatársai jóvoltából. Nem sokkal a déli harangszó előtt búcsút intünk a várfoknak. Óvatosan haladunk lefelé, körülöttünk susog az erdő, madarak csiripelnek. Drégelypalánk felé vesszük az irányt, a sáferkúti tisztásra igyekszünk. Itt folytatódnak a programok. Vásári forgatag fogad. Mintha csak egy fényes győzelmet köszöntene bősz mulatozással a vár apraja-nagyja. De vannak itt törökök is. Két csinos lány kínálgatja serényen az „igazhitűek” finom kávéját, ami most főtt az alkalmi tűzhelyen. Gölbasi vitéz janicsárjai kedélyesen társalognak az északi szabad hajdúkkal, talán a későbbi párbajok feltételeiben egyezkednek. A kifőzdék és egyéb konyhai pultok előtt sorban állnak a vendégek, ki csak egy gyorsan elfogyasztható tócsnira vágyik, mások a sajtos-tejfölös lángost, még inkább a laktatóbb kolbászokat részesítik előnyben. Apró legények veszik kézbe az íjakat, hosszan céloznak, majd a nyílhegyek koppanása nyomán hátra vagy orra buknak a törököket ábrázoló fafigurák. Szemben a kézművesek sátrainál válogatnak férfiak és asszonyok, egy kissrác éppen vastag derékszíjat próbál. Az életmód-sátorban egészségügyi tanácsokat adnak a szakemberek. Mi már ugyan nem várjuk meg, de a délután hátralévő részében érkezik ide még itáliai zászlóforgató és zászlódobáló csoport, és egy igazi különlegességnek számító reneszánsz rock-együttes.

Hegedűs H. – Sztranyovszky B.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában