Helyi közélet

2016.07.18. 04:15

Jenő és testvérei: „Diós” találkozó

fenyvesi

Zsúfolásig megtelt a diósjenői Szentgyörgyi István Általános Iskola tornaterme a „Diós” nevű települések nemzetközi találkozóján, amelyen a házigazdák mellett szerte az országból, illetve a Kárpát-medencéből tíz község, illetve város küldöttsége jelent meg.

Nógrád megye. Alaposan megtréfálta az időjárás a júliusi harmadik hétvégére tervezett események szervezőit. A kánikula után hirtelen berobbanó hidegfront tartós esőt hozott, így a szabadtéri rendezvényeket tető alá kellett költöztetni. Így jártak ezzel a diósjenőiek is, akik ezúttal hagyományos Jenő-napi forgatagukat egészítették ki a „Diós” nevű települések nemzetközi találkozójával.

Tóth János, a házigazda község polgármestere nem is titkolta szomorúságát, hiszen az égi áldás megérkezésekor villámgyorsan kellett pakolni, és mindent áthordani az iskolába. Ugyakkor azt is kiemelte, hálával tartozik a munkatársainak, amiért olyan sebesen sikerült áthidalniuk a nehézségeket. Kora délután, változó intenzitású csapadékhullás közepette érkeztünk meg Diósjenőre. Az ökumenikus istentisztelet mások mellett amelyen Böjte Csaba ferences szerzetes is hirdette az igét, megfontolandó tanácsokat adva a híveknek. A „diósok” küldöttségei teljesen elfoglalták az aulát és a földszinti folyosókat – a kézműves kirakodóvásár árusainak társaságában. Még egy bohóccal is találkoztunk, aki vidáman fújta a lufikat az őt körbeölelő gyerekeknek. A bejárat mellett jobbról a Zala megyéből, a Balaton szomszédságából jött dióskáliak fogadták a betérőket, velük szemben pompás, zöld egyenöltözetben serénykedtek a gyenesdiási asszonyok.

A diósjenőiek nagyon finom süteményekkel és egyéb nyalánkságokkal kedveskedtek, sőt még hatalmas kifliket is kínáltak az éhes szájú nézelődőknek. Nem maradtak el ebben a buzgólkodásban a Baranya megyei Ormánságban élő diósviszlóiak, a pest megyei Diósdiak és persze a határainkon túlra szakadt honfitársaink: a felvidéki diósförgepatonyiak, illetve a mai Románia területén élő bihardiószegiek és diósadiak, a délvidéki-bácskai újdiósiak és a kárpátaljai macsolaiak sem. Nagy volt a forgatag, a „frissiben” bezuhanó vendég hirtelen nem is tudta melyik pultnál álljon meg hosszabb időre. Mi viszont a tornaterem felé igyekeztünk. A hivatalos megnyitón tizenegy polgármester-faluvezető foglalt helyet a színpadon, s hallgatta a köszöntő beszédeket. A vendéglátók nevében Tóth János röviden visszatekintett a diós-találkozó kezdeteire. Még 2007-ben, a gyenesdiásiak kezdeményezésére találkoztak először, egyelőre csak a szűkebb hazában élő testvérek, majd 2010-től, éppen a diósjenőiek ötletére egészült ki a „csapat” a kárpát-medenceiekkel. Azóta váltott helyszíneken, de nyaranta mindig összejönnek, bővíteni személyes és hivatali kapcsolataikat egyaránt, erősítve a közös szövetséget. Ezután Héjj Dávid miniszterelnöki biztos olvasta fel Orbán Viktor kormányfő ez alkalomra megfogalmazott üdvözlését, majd Somorjai Ágnes tette ugyanezt Kövér László parlamenti elnök levelével. Jakab István, az Országgyűlés alelnöke szónoklatában azt hangsúlyozta, hogy rajtunk múlik, érdekek, avagy értékek mentén építjük fel a kapcsolatainkat, a jövő felé tekintve milyen célokat kitűzve tartunk össze, és erre remek példa a „diósok” közössége, amely nem ernyed, nem lanyhul, hanem egyre inkább tágul, bővül, új és új tartalmakkal. Balla Mihály országgyűlési képviselő pedig egy érdekes hasonlattal élt: ha feltörünk egy szem diót, a belseje ugyanúgy néz ki, mint az agyunk, nem véletlen tehát, hogy a Diós elő – avagy utónevet viselő településeken élők rendkívül fortélyosak, elmések, minden nehézség közt feltalálják magukat, és olyan rendíthetetlen jelleműek, mint ez a kemény csonthéjas termés. A polgármesterek néhány szóban bemutatták, mire is büszkék a falujukban. Sőt, egy ötlet is elhangzott: a következő találkozóra készítsenek el egy olyan diós süteményt, amelyhez minden egyes településről hoznának diót, így is tovább forrasztva együttműködésüket, összetartozásukat. A programot kísérő kulturális műsorban majd’ teljes skálán hallhattuk-láthattuk az egész Kárpát-medence folklór-hagyománykincsét. Erdélyi táncok, hazai dalok, szép népviseletek, szólt a nóta, pörögtek a lábak, dobbantak a csizmák. A kora estébe érve mintha az égiek is megtisztelték volna a diós-mulatságot: az esőzés is enyhülni kezdett.

Hegedűs H.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában