Meg kell békélni a múlttal, hogy a jövőbe nézhessünk

„Az áldozatok sírjai nem árkok. Az áldozatok sírjai mára emlékhelyek, amelyekből erőt lehet meríteni, ahol emlékezni lehet és kell is” – hangzott el a salgótarjáni December 8. téren, a kommunizmus áldozatainak tiszteletére rendezett városi megemlékezésen.

Salgótarján. – Az áldozatokra mindig nehéz emlékezni. Pedig mi másra is emlékezhetnénk, mi más taníthatna meg a történelmünkből, mint a tragédiáinkból merített tapasztalatra, az önfeláldozásra. Arra, hogy a múlt, és a múltat meghatározó, formáló rendszerek szisztematikusan elkövettek gaztetteket.

A kommunizmus áldozataira, a kommunizmus salgótarjáni vértanúira emlékezünk most. Akik között ott vannak nagyapáink, nagyanyáink, az ő szomszédjaik, orvosaik, diákok, nyugdíjasok, vagy épp’ kétkezi munkások – kezdte emlékező beszédét Dániel Zoltán. Az alpolgármester hozzátette: a történelmet nem egyik vagy másik oldal alakítja. Nem lehet csupán kizárólagosságról, megbélyegzésről beszélni.

– Felelőssé tehetjük-e azt a generációt, amelyik már a rendszerváltás után született, vagy véleményformálója, megvalósítója volt a rendszerváltásnak – folytatta.

– Salgótarjánban is felnőtt egy nemzedék, amely számára a szabadság olyan természetes, mint a levegővétel. Nem kreálunk ellenségképeket. Az áldozatok sírjai nem árkok. Az áldozatok sírjai mára emlékhelyek, amiből erőt lehet meríteni, ahol emlékezni lehet. Kell. Csendben. Méltósággal.

Dániel Zoltán emlékbeszéde zárásaként kiemelte: meg kell békélni a múlttal, hogy a jövőbe nézhessünk. Már csak az áldozatok miatt is. Nem megy másképp. Ez az örökségünk. Ez a történelmi tapasztalat. A hagyaték. Ezt tartsuk meg. Feleljünk meg neki. Megbecsüléssel. Tisztelettel. Emlékezzünk, és rójuk le tiszteletünket egy perc néma csenddel! – zárta beszédét.

A megemlékezést követően rövid irodalmi emlékműsort adtak elő a Bolyai gimnázium tanulói. A rendezvény végül az emlékezés virágainak elhelyezésével fejeződött be.