Van mire büszkének lenni

Irigylésre méltó, amikor egy kisebb-nagyobb közösség képes életre kelteni a múlt hagyományait oly módon, hogy abból a jövő nemzedékei is táplálkozni tudjanak. A szorgos, tettre kész emberek munkájára mindig és mindenhol szükség van ahhoz, hogy értékeink ne merüljenek a feledés homályába. Ilyen különlegességeket gyűjtöttek össze a szombaton átadott litkei tájházban, amelynek ajtaja nyitva áll a látogatók előtt. Litke. Népszerű slágerek és gyönyörű énekhang fogadta az átadási ceremóniára érkezőket a balassagyarmati Galaxis duó előadásában. „Az áldás szálljon azokra, akik éltek és megteremtették annak a lehetőségét, hogy legyen mit összegyűjteni, majd néprajzi kiállításként bemutatni!” – kezdte ünnepi gondolatait Vámos Zoltán polgármester azon - az élők sorából többnyire eltávozott - helybeliekre és hozzátartozóikra gondolva, akik átmentették életük egy-egy darabját az őket követő generációknak. Hozzátette: itt éltek emberek, akik csodákat műveltek, és ezeket érdemes a közönség elé tárni.

A településvezető kevesellte a megnyitón résztvevő fiatalok számát, de még jobban hiányolta a pedagógusok jelenlétét, akiktől a felkészülés utolsó fázisában szívesen fogadtak volna ötleteket, segítő instrukcióikat. Ennek ellenére „Litke él és cselekszik” – fejtette ki. Tíz évvel ezelőtt kezdték az eszközök és bútorok gyűjtögetését, melyeket átmenetileg a volt rendőrlakásban halmoztak fel. Az átadott épületben található egy alkotószoba és több kiállítóterem, de szeretnék, ha idővel az egész alkotóházként funkcionálna, otthont adva a kézművesnek, a festőnek, a zenésznek és egyéb művészeteknek, sőt akár nyári koncerteket is rendeznének a kerthelyiségben. Tervezik továbbá búbos kemence építését, valamint a teraszos elrendezésű szabadtéren közösségi színtér kialakítását, ahol a lakosok beszélgethetnek, megpihenhetnek, megoszthatják egymással örömeiket és bánataikat. A hármas jelszó: a hit, remény, szeretet hiányzik az életünkből, a mindennapokból – mondta a polgármester, ezért rendet kell tenni a fejekben, és újra meg kell találni a másikban az embert, a barátot, és félre kell tenni a haragot, a sértődöttséget. Attól tart: izgulni kell azért, hogy aki nem jött el az átadóra, az majd máskor jön, mikor nem várnák, mert volt már példa rá, hogy kifosztották a - még át nem adott - gyűjteményt. A jelenlegi kiállítás minden bizonnyal változni fog, bárki hozzáteheti, amit másokkal meg szeretne osztani, tárt karokkal várják a tárlatot bővítő felajánlásokat. Vámos Zoltán szavaival élve: aki hoz valamit, az megnyert egy szeletet a faluból magának és családjának. A tájházat most értékek lakják, az a cél, hogy a látogatókat bevonzzák, hogy akik keresztülmennek a településen tisztában legyenek vele, hogy Litkén jártak.

 „Van mire büszkének lennünk” – hangzott el. A Margaréta Alkotó- és Tájházra mindenképp, melynek udvarát az elnevezésre utaló virágok díszítik. Az ajtón belépve egyebek mellett szátva, talpas motolla, tiloló és 1879-es évjáratú varrógép fogadja a vendéget. A szobákban szőttesek, hímzett falvédők, palóc népviseletek, illetve kukoricacsuhéból készült kézműves termékek és korabeli bútorok találhatók. A falakat a község múltját idéző fényképek díszítik, a konyhában pedig olyan eszközök jelennek meg, amik a mai háziasszonyok számára már-már ismeretlenek. A polgármester köszönetet mondott mindazoknak, akik felvállalták, hogy életet lehelnek az elhagyott ingatlanba. Ígérete szerint az emlékkönyvbe arany betűkkel lesznek beírva azok nevei, akik tevőlegesen hozzájárultak a tájház létrejöttéhez.