A medvecukor átváltozása

Az élet a változások, a megújulások, az ismétlődések és az állandóság sorozata. A változatlanság átmeneti – vagy csupán látszat – s tudományosan értelmezve a változások összessége. Jól szemlélteti ezt a körülöttünk élő világ, a természet állandó körforgása, az utódokban felismert ősök, elődök, a divat, amely újra és újra megújul, mégis lehet, hogy csak a régi tér vissza változatlanul és még sorolhatnám a példákat hosszasan, s végül a búvópatakot említem, mely legjobban jelzi azt a változást, amely írásom „főszereplőjével” az eltelt évtizedek, vagy inkább évszázadok alatt bekövetkezett. Tudom, hogy talán nem minden példám ül, ezért ne vegyék fejem, viszont az elmondottak közül a búvópatak az igazi, ezt viszont higgyék el nekem. Elbújik, eltűnik szemünk elől, mintha léte csak mese volna, s valahol előbújik, s folyton folyik, mert ez a dolga, de ott már nem az a patakocska. Igen. Erről szól mesém, gyermekkori életem „mindent tudó” gyógyszeréről, amely akkor nemcsak gyógyszer, hanem a szegény gyermekek álma, cukorkája és az édességek non plus ultrája netovábbja volt. Aki ismeri a világ múlását, történetét, az tudja, hogy az évezredek alatt minden megváltozott, de az édesség, a cukor szeretete, imádata a változások mellett is állandó maradt. Ma csupán érdekesség, hogy érette az „édesszájúak” akaratából valaha egy kis háborúskodás sem volt sok, s különösen ha az ok igazi volt. A medvecukrot, pontosabban alapanyagát, az édesgyökeret (édesfa, cukorkóró) már az ókorban is ismerték. Az egyiptomiak a gyógyítás mellett szomjoltásra is felhasználták. Része volt a római katonák alapfelszerelésének, s Nagy Sándor hódításai során pedig szomjoltóként és élelmiszer-helyettesítőként is szolgált. S gyógynövényként használták a kínaiak is. A receptúrákat igyekeztek titkosítani, mégis hol az egyik, hol a másik náció birtokában bukkant fel. Végül az első, igazi medvecukrot a 18. században készítették el a már említett édesgyökér kivonatából. Írásomra az a közelmúltbeli tapasztalat késztetett, hogy a diákok közül sokan nap, mint nap olyan cukorkát vásárolnak, favorizálnak, amely valójában medvecukor is meg nem is. Ezért évtizedek után szerettem volna újra látni, megkóstolni, megízlelni szeretett medvecukromat és „hódolni nagysága előtt”. Először két „multit” kerestem fel, s a fiatal „kiszolgáló” lányok, a „milliós” készletből ilyen nevű cukorkára – alias „medve” – nem is emlékeztek. Ezt nem is csodálom! Ezután két egyszemélyes boltba mentem, s ott úgy néztek rám, mintha földönkívüli lennék. Végül egy gyógyszertár felé vettem utam, hisz a cukorka évszázadokon át gyógyszer is volt. Eltalálták! Nem találták nyomait ott sem. Végül egy odaérkező vendég segített ki: talán a 100 forintos boltban megtalálom, mondta. Istenem! Egy valamikor híres cukorkát ennyire feledni, lealacsonyítani. Urgum-burgum, morogtam magamban. E „híres gyógyszerrel” a ’40-es évek elején gyerekként találkoztam. Mi az, hogy találkoztam? Hisz mindig kéznél volt. Nagyon beteges voltam: megfázás, tüdőgyulladás, hasfájás, és sok minden más is megtalált. A falunkban, Kishartyánban nem volt orvos, ezért édesanyámnak oda-vissza a 10 km-re lévő Karancsságra kellett volna elvinnie, elkutyagolnia velem – lábbuszon – s télen biz’ úttalan-utakon. Persze volt megoldás akkor is. Jött a bábaasszony, a mindent tudó szomszéd néni és mások is. Vizes ruha, tea, medvecukor volt a javaslat. Egy-egy „konzílium” azt is kimondta: jó, ha a gyerek megéri a reggelt! Megértem! Mi segített? A medvecukor és tán’ a jó Isten is! Ez máig, azóta is talány. Hogy mennyibe került? Nem tudom. Lehet, hogy édesanyám jobban járt volna, ha ráf kocsival orvoshoz vitet. „Huncut” gyerek voltam, mert egyik betegségből a másikba estem, s édesanyám nem győzött „csodacukrot” vásárolni. Télen előfordult az is, hogy a család mindhárom gyermeke ágynak dőlt. Ilyenkor fogyott a cukorka számolatlanul. De milyen is az a medvecukor, más néven bocskorszíj? Fekete, mint az ördög. Szíjszerű (kerekformára összehajtva), rágós és kemény. Furcsa, ánizsos ízű. Legnagyobb előnye, hogy édes, persze jó, jó, de nem az igazi. Istenem! Hogy is van ez? Sok-sok évtizede a medvecukorhoz is medvecukrot ettünk. Rágós volt , de cukor volt. Most ezerfajta, ezer ízesítésű és formájú cukor van, mégis a rágós, a kemény és ízesítése ellenére is ízetlen Haribo gumicukor a sláger. És milyen csoda, hogy ezek egyike, másika édesgyökér kivonatot is tartalmaz, tehát a medvecukor most is menő és mi ez, ha nem a medvecukor átváltozása. És ne feledjék, hogy e cukrot szeretők között számos Nobel-díjast is feljegyeztek. Példa erre Albert Einstein. Nem kell tehát aggódnunk fiataljainkért, jó úton haladnak a halhatatlanság felé. Bartos József