Éjszaka az „Üvegváros”-ban

Mármint  a  „Múzeumok éjszakája”  június 20-án  a  Dornyay  Béláról  elnevezett  intézményben.  Ami pedig az „Üvegváros”-t  illeti,  az  nem más,  mint az  ekkor átadott  állandó kiállítás,  az öblösüveggyár -történeti  és üvegművészeti tanulmányi raktár találó  neve.  A salgótarjáni múzeum  az  idén  is csatlakozott  a  2003 óta   immár  tizenharmadik alkalommal  megrendezett  éjszakai  programözönhöz és a mintegy négyszáz helyszínhez  hasonlóan  ugyancsak  gazdag kínálattal,  színes kavalkáddal  állt  az érdeklődők  rendelkezésére.

A nyitányt a Múzeum téren a  Bányász-Kohász Fúvószenekar műsora  jelentette. A  Kövesdi Krisztián  által  vezényelt együttes  fülbemászó dallamokkal – többek között  koncertindulóval,  polkával,  Saragossa  Band-számmal –  már messziről csalogatta  az egyre nagyobb számú  közönséget.  Miután  Fodor Miklós a múzeum igazgatóhelyettese  köszöntötte a megjelenteket,  Fekete Zsolt, Salgótarján Megyei Jogú város  alpolgármestere  nyitotta meg  „az  éjszaka,  amikor minden életre kel ”   mottójú  eseménysort,   amelyet eleinte csak a fővárosban  tartottak meg,  majd a vidéki  múzeumhálózatra  is kiterjedt.  A nyári napfordulóhoz,  a  Szent  Iván-napi  kultikus tűzgyújtáshoz kapcsolódó  „Múzeumok  éjszakája”   a  feledéstől  véd meg,  képzeletbeli fénye  megvilágítja,  láthatóvá.  érthetővé, szerethetővé teszi  a felhalmozott értékeket. Kivételes  és izgalmas, hogy ilyenkor nemcsak a megszokott úton-módon, hanem szórakoztató formákban   is közel lehet kerülni a  műalkotásokhoz,  a féltve őrzött  leletekhez.  Fontos,  hogy sokakban  – kicsikben és  nagyokban,  fiatalokban és szépkorúakban  – tudatosuljon:  a múzeum egy olyan otthonos  épület, amely bejárást  biztosít  a történelembe,  mindenki számára  elérhetővé teszi  közös  kulturális  örökségünket. Segít abban, hogy megértsük:  kik vagyunk,  mi  a dolgunk a világban   – mondta Fekete Zsolt.

A múzeum épületében  az első program  az „Időutazás a 21-es úton” című  előadás volt,  amely keretében  Fülöp Kristóf  régész  Szurdokpüspöki és Jobbágyi között  feltárt  egy bronzkori  közösség  – Szurdokpüspöki és Jobbágyi között  feltárt   – titokzatos  temetőjéről beszélt .  Az interaktív bemutatót követően került sor  a  leginkább  várt,  nagy tömeget  mozgósító  rendezvényre,  az  egyik emeleti teremben berendezett  „Üvegváros”  megnyitására.  Először  itt is Fekete Zsolt  kapott szót.  Az  alpolgármester  utalt rá, hogy Salgótarján a 20. században   az  ország  üvegipari központjának  számított,  számos  itt élt család kapcsolódott  valamilyen  módon  a  széles termékstruktúrájú,  kvalifikált szakembergárdát   foglalkoztató  helyi üvegiparhoz.   Ezért jelentős ez  a  projekt,  amely lehetőséget  adott az  öblösüveggyárral  kapcsolatos emlékek összegyűjtésére  és  biztosítja  azok  bemutatását.  Olyan  idegenforgalmi látványosság  is ez,  amely egyedisége révén  kifejezetten  Salgótarjánoz kötődik,  „az ipari és műszaki megoldások”  kategóriájában  az értéktárba került   és minden bizonnyal  növeli  a  térség,   a város vonzerejét – hangsúlyozta  Fekete Zsolt  és köszönet mondott mindeniknek,  akik hozzájárultak ahhoz, hogy az ipartörténet  ezen megahatározó része  ne merüljön feledésbe, közkinccsé  és forrásanyaggá váljék.   Sarló Béla  mint  az  Öblösüveggyártás Hagyományápoló  Egyesület  elnöke,  az üzem egykori dolgozója kutatja  a gyár több mint százhúsz  éves  történetét  és ezt  vázolta  fel  beszédében is.  Kitért az előzményekre,  a  különböző fejlődéstörténeti időszakokra  megemlítve  a kiemelkedő  műszaki  illetve művészi alkotómunkát  végzett  néhány személyiséget is.  Kifejezte  a  múzeum és az egyesület  további széles körű együttműködésére  vonatkozó reményét is.  Dósa  Zsuzsanna  iparművész –  aki 1979-től  2009-ig,  tehát  éppen  három  évtizeden át volt a gyár  tervezője  –  ihletett szavakkal  szólt egykori kollégáiról  és  arra  is emlékeztetett, hogy milyen  típusú  illetve stílusú  üvegfajtákat  gyártottak  és milyen kompromisszumokkal  járt  a munkájuk.   Az öblösüveggyár  ugyan  megszűnt, de  a 2012 decemberében  beindult  kis gyár,  a Tarján Glass  Kft.  – ahol  Dósa Zsuzsanna is dolgozik – újra  előállít  kézigyártású  üveget.  Mint a cég képviselője,  meg is hívta az  érdeklődőket  úgymond  éjszakai  gyárlátogatásra.  Jó néhányan  éltek  is  e  lehetőséggel   és különbusszal  utaztak a helyszínre.  A  projektfelelős  Gulyás Gábor  vezetésével  kialakított „Üvegváros”-on  viszont  Balogh Zoltán történész, főmuzeológus vezette végig a közönséget.  A megnyitóünnepségen a Pöndölyke  énekegyüttes  működött közre.

Az egyéb attrakciók  iránt érdeklődők  tárlatvezetéssel  tekinthették  meg a  Tavaszin Tárlatot,  a Mihályfi-gyűjteményt,  az  autómodell-  és fotókiállítást,  láthattak  a „Toborzópont”  fegyverbemutatóját,  meghallgathatták  Steve Taylor – Szabó István   pánsípművész  előadását,  festhettek üveget és nyomozhattak is a múzeumban.

Késő  délutántól   éjszakába  hajló változatos  program zajlott a  Dornyay Béla Múzeum bányászati kiállítóhelyén,   a bányamúzeumnál   is. A  látványos  mihálygergei   Csini Tini mazsorettcsoportot  a  szemrevaló viseletű és szépen  éneklő  Mátramindszenti Asszonykórus  fellépése  követte.  A Diósi János  vezette  salgótarjáni Bányász-Kohász  Dalkör  „külszíni”  szereplését   megzavarta   az  eső,  így az  épületben  mutatták  be hangulatos műsorukat.  A  budapesti  Lángoló leguánok nevű  tűzzsonglőrök  produkcióját  viszont  már  újra szabadtéren  élvezhették  a kuriózumok  iránt  vonzalmat  érzők.