Külföldről és turkálóból is szerzett már babát a nógrádi gyűjtő, aki 125 „gyerekre” mos egyszerre (fotók, videó)

Csinos, pirospozsgás arcocska, intenzív kék, barna vagy zöld szemek, nagy szempillák, gondosan megmunkált kiegészítők és finom tapintású, szépen beállított haj – általánosságban ezen tényezők jellemzik a játék- vagy porcelánbabák legnagyobb részét. Mi, emberek természetesen nem vagyunk egyformák, hiszen vannak, akik kifejezetten félnek vagy tartanak a babáktól – ez egyértelműen a horror világából ismert Annabelle és a Démonok között filmek miatt lehet –, ennek ellenére sokan inkább a kedvességet, az ártatlanságot és a szépséget látják meg a babajátékokban. Szabó Jenőné, litkei lakos is ezen utóbbi embercsoportba tartozik, ezt pedig mi sem mutatja jobban, minthogy több mint 125 porcelánbaba található meg házában, ahol saját örömére kezdte el gyűjteni azokat közel húsz esztendeje.

Lányától kapta első porcelánbabáját

– Nagyon sok minden, ami érdekel engem, az az anyai nagymamámhoz vezethető vissza, akivel rengeteget voltam együtt gyerekkoromban. Ő palotási volt, és az ottani népviseleti ruhákat varrta, amik kimaradtak rongyok, azokat megkaptam, és a barátnőmmel babáztunk, beöltöztettük őket – mesélte Szabó Jenőné, majd így folytatta: – Úgy gondolom, hogy máshonnan is eredhet ez a szenvedély, mert például a lányaimnak kiskorukban voltak babáik, amiknek én csinálgattam ruhákat szabadidőmben. Mikor ők felnőttek és elköltöztek itthonról, azok a játékok itt maradtak nálunk, mondjuk ezek még nem voltak porcelánbabák.

Kifejtette: egyszer a legidősebb lánya hozott neki ajándékba egy porcelánbabát, ami végül beindította benne az egész folyamatot, hogy elkezdje céltudatosan gyűjteni őket. Mint elmondta: férjével nagyon sokat jártak korábban az egri ócskapiacra, ahonnan számottevő darabot tudott beszerezni a gyűjteményébe, de hozott már haza babákat Németországból és Hollandiából, valamint egy szécsényi turkálóból is. Manapság már internetes felületekről szokta beszerezni a babákat, amiket ő maga tesz rendbe párja segítségével.

Újra régi fényükben ragyognak a babák

Kiderült, a litkei babagyűjtő számára az sem jelent gondot, ha fel kell újítani egy-egy megsérült, szépítésre váró példányt vagy szakadt babaruhát.

– Amikor megkapok egy babát, azt általában rendbe kell raknom. Ilyenkor a haját megmosom, főleg ha poros vagy koszos, és megcsinálom neki újra olyanra, mint amilyen volt. Előfordulhat az is, hogy nincs meg az egyik szempillája a babának, amit aztán én pótolok ki műszempillával – húzta alá Szabó Jenőné.

Természetesen az arc óvatos megmosása – a festék anyagától függ, hogy lehet-e –, a ruhácska kimosása, esetleg újravarrása és a cipők megjavítása sem maradhat el ahhoz, hogy újra csoda szépek legyenek és régi fényükben tündököljenek a legrosszabb állapotban lévő babák is, amik ezt követően méltán foglalhatják el helyüket a gyűjteményben.

Motiválja őt a gyűjtés

Szabó Jenőné porcelánbaba-gyűjteményét az évek során már számos kiállítás alkalmával megtekinthették az érdeklődők, például a ludányhalászi Ráday Gedeon Általános Iskolában, Nógrádszakálon, két alkalommal Litkén, valamint a közelmúltban Etesen is.

– A kislányoknál észre lehetett venni a múltkori kiállításon, hogy amikor felügyelettel közelebb engedtem őket a babákhoz, akkor volt, aki szívesen dajkálta és volt, aki figyelmen kívül hagyta, mert nem érdekelte. Ez nagyon változékony – vallja a litkei hölgy. – Nekem például mindegyik izgalom. Mikor megkapok egy babát, akkor az engem motivál, lefoglal. Szerintem elengedhetetlen, hogy mindenkinek legyen a hivatása és a munkája mellett valami más foglalkozása, hobbija, ami pluszt ad az ő életébe.

A legértékesebb porcelánbaba története

Szabó Jenőné gyűjteményében megtalálható egy rendkívül nagy eszmei értékkel bíró baba, amelynek érdekes sztoriját portálunknak is elárulta: – Van egy dunántúli barátnőm, aki minden alkalmat megragadva az általa fellelt babákat elküldi nekem. Így kaptam meg egyszer tőle a kollekcióm legértékesebb darabját, ami szerintem már egy valódi antik baba. Ő még csak nem is tudta, hogy milyen régi és becses babával ajándékozott meg – közölte a litkei hölgy. Hozzátette: – Kinyomoztam, hogy még valamikor az 1930-as években egy német manufaktúrában készült a baba, amit gyári számmal megjelöltek a nyakán. Mikor felértékeltettem, akkor derült ki, hogy milyen értékes.

Számára nem lényeges, hogy mennyibe kerül egy baba, hiszen az adott darabnak az érzelmi értéke sokkal többet számít, mint az ár, ami az cédulán szerepel. Hangsúlyozta továbbá: bízik abban, hogy egyszer kikerülhetnek a babák a jelenlegi helyükről, a dobozokból egy olyan nagy térbe, ahol a látványuk másnak is örömöt szerez majd.