Pariban

Bódi Csaba

Már rég nem ott tartunk, hogy az edző sporttárs cornernek hívja a szögletet, vagy esetleg ofszájdnak a lest. A folyton változó (sport)nyelvújítás jelenleg más divathullámon szörfözik, olykor megmosolyogtató, máskor bosszantó módon. Előbbire példa a mérkőzések utáni véleményformálás és annak rögzítése. Sokat megélt szakembertől hangzott el, hogy nyilatkozni legfeljebb és leginkább a válogatott szövetségi kapitánya szokott, az alacsonyabb osztályban érdekelt kis csapat trénere legfeljebb edzői véleményt mond a meccsről. Szerencsésebb esetben ez nem szorítkozik a médián keresztül történő gratulációra vagy a száraz tény rögzítésére, amely szerint megérdemelt volt a győzelem vagy a jogos a vereség, hanem attól némileg több, netán velősebb, humorosabb megállapítás.

És itt jöjjön most néhány a felkapottságánál fogva gyakran említett kifejezés, amelyek között akad ismert eredetű, de tévesen használt szó, és előfordul egyéb is.

Már-már klasszikusan helytelen a „partiban voltunk az ellenféllel” megfogalmazás a „pariban voltunk” helyett. 

A Magyar nyelvhasználati szótár ezt úgy határozza meg, hogy „a pariban van sportnyelvi jelentése: egyenlő az állás, döntetlen a mérkőzés. Az olasz eredetű főnévnek ugyanis semmi köze a partihoz, de mivel az utóbbi sokkal ismertebb fogalom, a szóértelmesítés (nép­etimológia) révén mégis sokan partit mondanak a pari helyett. Sokan nem ismerik, ezért használják helyette a partit, s ez jelenti a mérkőzést, meccset, sporttalálkozót. A pari etimológiailag azonos a közgazdasági nyelv latin eredetű paritás szavával, jelentése: egyenlő, egyforma arány.”

Amennyiben a fentieket sikerül befogadni, az már eredmény, ha pedig győz a csapat, akkor megnyeri a találkozót, és nem „behúzza”. Mert hová is húzná be? A diadal rovatba vagy maga alá? Ám haladjunk feljebb! Amikor bajnoki osztályt vált a gárda, és magasabb szinten folytatja, akkor rögvest itt a „más kávéház”. Ennek eredete ugyan nem ismert, de közkedvelt és sokat használt szófordulat, mi több, talán túl sokat is jön velünk szembe annak hangsúlyozására, hogy itt bizony – elté­rően az eddig megszokottól – nagyobb elvárásról, emelt nívóról van szó.

Eközben az is igaz, ha a csapat (versenyző) tartalommal tölti meg a teljesítményt, vagyis eredményes lesz, akkor akár lehetnek üresek is a meccs utáni edzői szavak.

A szurkolót pedig úgyis jobban érdekli maga a produkció.