A középkori nők gyakran nemzetsors-fordító döntéseket hoztak

A Sárkányos Rend című történelmi regénysorozata után ismét a középkorba varázsolja az olvasót Chiara című regénye. De ezúttal nem a régi Nagy-Magyarország a helyszín.

A Sárkányos Rend trilógia egy olyan történet volt, amelyben hangsúlyos szerepet kaptak a 14. századi magyarországi és nagyváradi események, ami részben annak is köszönhető, hogy erősen kötődöm szülővárosomhoz, Váradhoz. A Chiara ilyen szempontból tényleg más: ebben a történetben nincsenek magyar helyszínek, azonban előtérbe kerülnek a középkori magyar–olasz kapcsolatok. A cselekmény maga Nápolyban játszódik, a főszereplő pedig egy magyar származású fiatal lány, aki Nápolyi Johanna udvarába kerül és ott különböző kalandokban lesz része.

Miért esett épp Nápolyra, a középkori nápolyi királyságra a választása?

Azért választottam ezt a várost, és ezt a korszakot, mert a 14. századi, és különösen a Nápolyi Johanna uralkodása alatti magyar–itáliai kapcsolatokat még nem merítették ki a történelmi regényírók. Pedig ez az időszak, a lovagkor, roppant izgalmas, különös rejtélyekkel teli, másrészt pedig már régóta szerettem volna írni egy valódi középkori detektívtörténetet, pláne amelynek női nézőpont-karaktere van. A kettő ötvözetéből jött létre a Chiara.

Mit kell tudni a főhősnőről?

Chiara a képzeletem szüleménye. Ugyanúgy fiktív szereplő a kétes hírű, ravasz nagybátyja, Giancarlo di Volpe. A történelmi események, amelyek körbefonják a két főszereplő életét, viszont nagyon is valóságosak. Nápolyi Johannát az egyik leghíresebb uralkodónőként tartja számon a történetírás, a magyar história pedig igencsak negatív képet festett róla, hiszen úgy tartották, ő maga állt férjének, a magyar András hercegnek a meggyilkolása mögött. Van a történetben egy másik érdekes cselekményszál is, amely a szereplők egymáshoz és a külvilághoz fűződő viszonyait talán még titokzatosabbá teszi: a hatalmas magyar főúr, Zách Felícián által elkövetett visegrádi merénylet. Hogy mi köze van a Záchoknak és az egész rejtélyes merényletnek Chiarához, illetve a rodoszi johannita lovagokhoz, azt a regényt elolvasva megtudhatják az olvasók.

Chiara nem az a törékeny hősnő, aki minden fejezetben repülősóért rimánkodik. Miért választott egy ilyen energikus nőtípust?

Chiara valóban kissé harcias, de megvan benne a nőies báj is, ha a helyzet úgy kívánja. Mindig is érdekeltek a történelem során felbukkanó erős női figurák. Meggyőződésem, hogy a történelem női szereplőiről legalább olyan fontos lenne beszélni, mint a férfiakról, és szerencsére a női szemszögű történelmi regények manapság reneszánszukat élik. A Sárkányos Rendben is számos fejezet nézőpontkaraktere Cillei Borbála volt. Ő és Chiara is jó példák lehetnek arra, hogy a történelem sodrában az asszonyok is igencsak megállták a helyüket, és olykor képesek voltak olyan helyzetbe kerülni, amelyben komoly, (nemzet)sorsfordító döntéseket is hozhattak. Könyvem amúgy az erős női karakter fejlődéstörténete is, mindamellett, hogy a családi összetartás, összetartozás fontosságáról is szól.

Tervezi a kötet folytatását?

Igen, mindenképpen, hiszen az első kötetben még sok elvarratlan szál maradt, jó néhány rejtély megoldását tudatosan a következő kötetre hagytam. Történelmi szempontból a legfeszültebb pillanatok még csak ezután következnek: Adrás herceg meggyilkolása, Nagy Lajos bosszúhadjárata Nápoly ellen, a magyarok dicső bevonulása, Johanna menekülése, majd a pestisjárvány kitörése.

Gyakran nevezik a középkort sötétnek. Ön szerint megállja a helyét ez a jelző?

A középkor nem volt igazán „sötét”, és számos kutató is rácáfolt már ennek a mítoszára. Eddigi könyveimben is igyekeztem eloszlatni több tévhitet a középkorral kapcsolatban, a korábbi trilógiámban például nagy szerepet kaptak a különféle találmányok és felfedezések.

A Chiara dobogós lett az Atlantic Press kiadó női regénypályázatán, méghozzá több száz pályamű közül. Kevesen mondhatnak el ekkora teljesítményt Nagyváradon. Szűkebb pátriájában bizonyára díjakkal halmozzák el...

Az, hogy majd’ háromszáz pályamunka közül a regény második helyzést ért el, számomra óriási szakmai elismerés, és nem mellesleg remek érzés. A könyv a megjelenés után rögtön a toplisták élére ugrott, és azóta is makacsul tartja magát a történelmi regények mezőnyében. Mind a trilógiának, mind Chiarának eléggé pozitív a fogadtatása Nagyváradon, bár azért díjakról és Hollywood-i sikerekről még nem számolhatok be.